Chapter 22. - Déjá Vu

 Megcsókolt.
     Az érzelmek felkavarodtak bennem. Fájt, hogy hozzám hasonlítja a lányt. Igen, biztos sok mindenben megegyezünk, de el kellene fogadnia, hogy nem ugyan az vagyok, mint ő! Senkinek nem esik jól, ha azt mondják neki, hogy amikor rád nézek őt látom!!! 
     De, ugyan akkor, az a csók.. Mikor "megismerkedtünk" az ajkai hozzá értek az enyémekhez. Akkor, mintha meg perzselődtek volna. Pedig, csak éppen, hogy hozzájuk értem. Képzelhetitek, hogy ekkor mi volt. Természetesen, nem azonnal, de vissza csókoltam. Először csak mintha szikrákat kapott volna a szám. Utána, úrrá lett rajtam a jó érzet. A libabőr kirázott, amikor ráeszméltem, hogy Harryvel smárolok, épp. Aztán, talán fél perc múlva, eleinte kissé, majd állatira fájni kezdett. Pillanatok múlva elhúzódtam, s a számra fogtam azt a kezem, ami Harry szívén volt. Felszisszentem.
- Baj van?- érdeklődött.
- Te.. te nem érezted?
- Óh, de.. nagyon is...- mosolygott büszkén, ám hamar lehervadt, mikor ismét könnyezni kezdtem.- A-azért ilyen rosszul nem csókolok.. gondolom....
-Nem.. nem... - levettem a kezem a számról. Apró vér foltok voltak ott, min mikor megégeted, és ha mázlid van, nem vízhólyag keletkezik!- Ezt... ezt te csináltad?- téptem ki magam kezeiből, s felálltam.
- É-é-én n-nem!- dadogta, és ő mellém pattant. Szeme vörös lett.
- Akkor?- néztem rá kétségbeesetten.
- Fogalmam nincs. Előfordult már ez korábban?- kérdezte zaklatottan.
- Igen. Veled. Mikor... amikor találkoztunk. Amikor a szád hozzá ért az enyémhez. De, akkor csak egy pillanat volt, és semmi bajom nem lett!
- Jó.. Mielőtt bármit csinálunk. Mosd le a véred, így nem tudok... gondolkodni.
    Így is tettem. Lementem egy szintet, s lemostam az ajkaimat, majd vissza tértem Harryhez.
- Szerintem. Hagyjuk ezt, rendben? Érzem rajtad, hogy fáradt vagy. És eleget sírtál ma. Rendben?- ölelt át egyik kezével, s a másikkal, a hajamba túrt. Puszit adott fejem tetejére, majd a szemembe nézett.
- Rendben!- elengedett, majd lefelé vette az irányt- Harry!- mondtam, mire visszafordult.
- Hmm?
    Odafutottam hozzá, megfogtam a pólóját, lerántottam, hogy lehajoljon, majd megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy mennyire fáj. Ott, abban a pillanatban csak két dolog számított. Ő és én.
    Egyből kapcsolt. Falhoz nyomott, majd fenekemnél fogva felemelt, s csípője köré fontam lábam. Azonban, hirtelen elváltak ajkaink, s homlokát enyémnek nyomta.
- Neked ez fáj, ugye?- kérdezte halkan. Hümmögtem.- Így bántalak, és azt nem akarom.
- Én igen.- suttogtam.
- Kis vadóc.-mosolyogta. Letett a földre, s éppen indult volna, mikor vissza fordult, s megcsókolta véres ajkaimat, majd megnyalta száját- Az illatodból éreztem, hogy finom vagy, de nem gondoltam, hogy ennyire! Mosd le megint, mert a végén, álmodban megeszlek!-kacsintott. Lementem ismét. Alaposan lemostam, és hidratáltam kókuszos ajakbalzsammal. Felsétáltam hozzá. Bekapcsolta a tv-t. Az ágyon ült, s nézte a holttestet, amit a tv-ben mutattak. Hamar rájöttem, hogy ez a Castle. Kedvenc krimim. Olvasnék tőle élőben is egy könyvet, nagyon szívesen, mindegy....

- Castle? Imádom! Kár, hogy bele fogok aludni!

- Én is imádom.- jelentek meg a gödröcskéi.

    Az ágyamhoz sétáltam, megérintettem Harryt, s mutattam, hogy álljon fel. Fel állt, én levettem a szőrös takarót. Össze hajtottam, s leraktam a földre. ~Ha jön Fullmoon, tökéletes alvó helye lehetne, mára!~ Befeküdtem az ágyba, s Hazz rögtön mellém. Mielőtt letehettem volna a fejem, karja már ott volt. Mosolyogva, rá feküdtem. Jobb oldalamon feküdtem, s úgy néztem őt. Felső lábam átvetettem rajta lomhán, s kezemet úgy szintén. Koncentráltam, és leoltottam a lámpákat. Arcát megpusziltam, s nyakába fúrtam arcom. Megpusziltam ott is. 

    Messze nem akartam aludni. Ébren akartam maradni, s hallgatni Harry szuszogását. Nem kellett lélegeznie, de.. Talán tudta, netán érezte, hogy nekem ez jól esik, mert olyan hétköznapi "jelenet" volt. Szóval, hallgattam a szuszogását, s szív verését. azt sem értettem, hogy hogy van ez a dolog. Szív pumpájának hangjára, az igazak álmát aludtam, az szent.

Harryvel álmodtam. Piknikezi voltunk, egy tisztáson, romantikus volt. Gondolom, ő idézte nekem, ez nagyon édes volt tőle!

    Reggel, arra keltem, hogy suttognak a fülembe.

- Hahó. Kelj fel. Baj van. Bella.

- Hmm?- nyitogattam szemeimet- Mi van?- végig simítottam arcán, majd felültem.

-  Ömm.. lent van Perrie, a konyhában, és dühös. Ráadásul, mindjárt itt van Parker, aki úgyszintén az lesz, ha itt lát engem. - mondta. Leült az ágyamra, mellém, s röviden megcsókolt.

- Jó. Megyek.- felálltam, s leindultam, Hazz utánam. - Szia..-köszöntem nyuszin.

- Ne "sziázz" nekem! Tudod, hogy utálom ezt a gyereket! Jövök, hogy segítsek neked, hogy meg tudd magadat védeni az ilyenektől, - mutatott rá- erre ő nyit ajtót? Azt hittem, hanyat dobom magam. Ha nem akarsz meghalni, ajánlom, hogy húzz el innen.- mondta neki. Abban a pillanatban, hogy Hazz megmozdult, hogy el mennyen, az ajtó nyílt. 

- Harry. Én azt hittem, hogy megértetted!- indult el felé, az imént érkezett Parker.

- Ne... merd őt bántani.- álltam elé.

- Ú, milyen déjá vu érzésem lett!- mondta szemkörzés kíséretében.

- U-ugye nem feküdtetek le?- kérdezte dadogva.

- Nem vagyok olyan!- mondta mögülem Harry.

- Ó, dehogy is nem. A klánom minden nője megvolt neked. És mellesleg vannak 20-an, 25-en? Harry biztos jobban tudod.

- Jó. Elég!- Kezeimet hajamba fűztem, s úgy néztem a plafont.- Parker. Mondtam, hogy oké, elmegyek veled. De! Attól még ne szólj bele a magán ügyeimbe! Most... távozz!

- De..

- Nem!- szakítottam félbe- Nincs, semmiféle "de"! Szia!
- Rendben, ahogy gondolod. Azt kérdezted tőlem, hogy valaki jöhet e velünk. Ő, biztos nem!
- Majd azt én megmondom, hogy ki igen, és ki nem! SZIA!- üvöltöttem. Parker elment. Perrie rám nézett. Bólintottam.- Pezz. Szeretnék Harrynek mondani egy pár dolgot. Max 10 perc. Addig maradj csak itt, rendben?- mondtam higgadt hangon.
- Oké.- mosolygott. Megfogtam Hazz kezét, és felhúztam a szobámba. Becsuktam a félkör alakú ajtómat, s leültem az ágyra.
- Halloweenkor, elmegyek egy időre. Nem tudom, hogy meddig. Ezért kerestelek tegnap. Szóval, nincs kedvetek eljönni velem? Ha jól emlékszem, akkor 2 nappal a bál után? Óh, akkor valami bál is lesz. Na?
- Én szívesen megyek, és gondolom a fiúk is. Ömm... az a nő.. ügy... szóval...
- Nem kell folytatnod.- mondtam unottan. - Hé! Hol van Fullmoon?
- Elaludtál, utána fél órával itt volt. Mikor megjött Perrie, elment megint vadászni, vagy mi.
- Oksa. Öltözzünk fel, és mennyünk le.- Így is tettünk. Felhúztam egy fekete cső farmert, egy kockás inget, meg egy barna bakancsot. Harry tegnapi öltözetét húzta vissza. Ő, lement és a nappaliban öltözött. Mikor kész voltam lementem én is. Meglepő dolgot láttam meg.
    Perrie és Harry beszélgettek. Azt hittem, hogy szaltózok egyet, vagy nem is tudom!
- Bella, mint tudod, én nem kedvelem Harryt, de..
- Igen, tudattad már velünk egy párszor...- vágtam közbe.
- Igen. Nos, de én nem vagyok valami jó sportoló, de ugye Harry egy vámpír. Szóval. 2 hetünk van. Reggel, nyolc óra körül, jövök, és gyakorlunk, egészen kb. kettőig. Utána, Harry edz téged, mondjuk, ötig. Persze, meglepetésszerűen, be fogok nézni, lehet, hogy naponta. Nem engedem, hogy elrontsd őt!
- Jó, ne kezd megint!- szóltam rá.
- Rendben. Akkor, kezdjünk neki.
    Ezek után, a délelőttöm uncsi volt. Kivéve, amikor megfagyasztottam Harry kezében a vért. Elkezdte nyalogatni, mint valami fagyit! Nagyot röhögTÜNK Igen, Pezz is nevetett! Óh, és igen. Fagyasztottam. Gyújtogatni, fagyasztani már tudok!
    Perrie elment. Én, összeütöttem magamnak valamit, és bekajáltam, míg Hazz elment a fiúknak segíteni költözködni. Egy óra múlva, kész voltak. Harry bejött, hogy engedjem be a srácokat.
    Miután körbevezettem őket, és ők is engem, az ő saját, sötét otthonukban, felkerekedtünk, s bevetettük magunk a sötét erdőbe. Persze, még nem volt sötét, csak szürkület, de egy-kutya...
- Na. Akkor, kezdjük! Be akarsz melegíteni?
- Igen, hogy nektek behajoljak, hmm?- tettem csípőre a kezem, s néztem rá elismerően.
- Hát, mi nem mondjuk, hogy csináld, de ha megteszed, nem állítunk le!- kacsintott Niall.
- Bekaphatod!
- Van mit?
- Növesztem, rendben?- ő bólintott, s mindenki felkuncogott. ~Ejj, de jónak nézek elébe!~
- Nos, gyere, és üss meg. - mondta Liam.
- Az én feladatom dirigálni!- rikácsolt féltékenyen Hazz.
- Hagyjuk! Hazza, én boxoltam, még annó! És, mint tudjátok, én vagyok a legerősebb, és..
- És a leghelyesebb, legizmosabb, legszexibb. Tudjuk!- mondtuk egyhangúan.
- Pontosan! Na, gyere!



     Sziasztok, Manók! Boldog új évet mindenkinek! Elő a trombitákkal, a kereplőkkel, és persze a pezsgővel! :3 Szóval, kellemesen töltsétek a mai napot/estét! Találkozunk, jövőre is, szombatonként! 
     Szeretettel: Flói <3