Chapter 22. - Déjá Vu

 Megcsókolt.
     Az érzelmek felkavarodtak bennem. Fájt, hogy hozzám hasonlítja a lányt. Igen, biztos sok mindenben megegyezünk, de el kellene fogadnia, hogy nem ugyan az vagyok, mint ő! Senkinek nem esik jól, ha azt mondják neki, hogy amikor rád nézek őt látom!!! 
     De, ugyan akkor, az a csók.. Mikor "megismerkedtünk" az ajkai hozzá értek az enyémekhez. Akkor, mintha meg perzselődtek volna. Pedig, csak éppen, hogy hozzájuk értem. Képzelhetitek, hogy ekkor mi volt. Természetesen, nem azonnal, de vissza csókoltam. Először csak mintha szikrákat kapott volna a szám. Utána, úrrá lett rajtam a jó érzet. A libabőr kirázott, amikor ráeszméltem, hogy Harryvel smárolok, épp. Aztán, talán fél perc múlva, eleinte kissé, majd állatira fájni kezdett. Pillanatok múlva elhúzódtam, s a számra fogtam azt a kezem, ami Harry szívén volt. Felszisszentem.
- Baj van?- érdeklődött.
- Te.. te nem érezted?
- Óh, de.. nagyon is...- mosolygott büszkén, ám hamar lehervadt, mikor ismét könnyezni kezdtem.- A-azért ilyen rosszul nem csókolok.. gondolom....
-Nem.. nem... - levettem a kezem a számról. Apró vér foltok voltak ott, min mikor megégeted, és ha mázlid van, nem vízhólyag keletkezik!- Ezt... ezt te csináltad?- téptem ki magam kezeiből, s felálltam.
- É-é-én n-nem!- dadogta, és ő mellém pattant. Szeme vörös lett.
- Akkor?- néztem rá kétségbeesetten.
- Fogalmam nincs. Előfordult már ez korábban?- kérdezte zaklatottan.
- Igen. Veled. Mikor... amikor találkoztunk. Amikor a szád hozzá ért az enyémhez. De, akkor csak egy pillanat volt, és semmi bajom nem lett!
- Jó.. Mielőtt bármit csinálunk. Mosd le a véred, így nem tudok... gondolkodni.
    Így is tettem. Lementem egy szintet, s lemostam az ajkaimat, majd vissza tértem Harryhez.
- Szerintem. Hagyjuk ezt, rendben? Érzem rajtad, hogy fáradt vagy. És eleget sírtál ma. Rendben?- ölelt át egyik kezével, s a másikkal, a hajamba túrt. Puszit adott fejem tetejére, majd a szemembe nézett.
- Rendben!- elengedett, majd lefelé vette az irányt- Harry!- mondtam, mire visszafordult.
- Hmm?
    Odafutottam hozzá, megfogtam a pólóját, lerántottam, hogy lehajoljon, majd megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy mennyire fáj. Ott, abban a pillanatban csak két dolog számított. Ő és én.
    Egyből kapcsolt. Falhoz nyomott, majd fenekemnél fogva felemelt, s csípője köré fontam lábam. Azonban, hirtelen elváltak ajkaink, s homlokát enyémnek nyomta.
- Neked ez fáj, ugye?- kérdezte halkan. Hümmögtem.- Így bántalak, és azt nem akarom.
- Én igen.- suttogtam.
- Kis vadóc.-mosolyogta. Letett a földre, s éppen indult volna, mikor vissza fordult, s megcsókolta véres ajkaimat, majd megnyalta száját- Az illatodból éreztem, hogy finom vagy, de nem gondoltam, hogy ennyire! Mosd le megint, mert a végén, álmodban megeszlek!-kacsintott. Lementem ismét. Alaposan lemostam, és hidratáltam kókuszos ajakbalzsammal. Felsétáltam hozzá. Bekapcsolta a tv-t. Az ágyon ült, s nézte a holttestet, amit a tv-ben mutattak. Hamar rájöttem, hogy ez a Castle. Kedvenc krimim. Olvasnék tőle élőben is egy könyvet, nagyon szívesen, mindegy....

- Castle? Imádom! Kár, hogy bele fogok aludni!

- Én is imádom.- jelentek meg a gödröcskéi.

    Az ágyamhoz sétáltam, megérintettem Harryt, s mutattam, hogy álljon fel. Fel állt, én levettem a szőrös takarót. Össze hajtottam, s leraktam a földre. ~Ha jön Fullmoon, tökéletes alvó helye lehetne, mára!~ Befeküdtem az ágyba, s Hazz rögtön mellém. Mielőtt letehettem volna a fejem, karja már ott volt. Mosolyogva, rá feküdtem. Jobb oldalamon feküdtem, s úgy néztem őt. Felső lábam átvetettem rajta lomhán, s kezemet úgy szintén. Koncentráltam, és leoltottam a lámpákat. Arcát megpusziltam, s nyakába fúrtam arcom. Megpusziltam ott is. 

    Messze nem akartam aludni. Ébren akartam maradni, s hallgatni Harry szuszogását. Nem kellett lélegeznie, de.. Talán tudta, netán érezte, hogy nekem ez jól esik, mert olyan hétköznapi "jelenet" volt. Szóval, hallgattam a szuszogását, s szív verését. azt sem értettem, hogy hogy van ez a dolog. Szív pumpájának hangjára, az igazak álmát aludtam, az szent.

Harryvel álmodtam. Piknikezi voltunk, egy tisztáson, romantikus volt. Gondolom, ő idézte nekem, ez nagyon édes volt tőle!

    Reggel, arra keltem, hogy suttognak a fülembe.

- Hahó. Kelj fel. Baj van. Bella.

- Hmm?- nyitogattam szemeimet- Mi van?- végig simítottam arcán, majd felültem.

-  Ömm.. lent van Perrie, a konyhában, és dühös. Ráadásul, mindjárt itt van Parker, aki úgyszintén az lesz, ha itt lát engem. - mondta. Leült az ágyamra, mellém, s röviden megcsókolt.

- Jó. Megyek.- felálltam, s leindultam, Hazz utánam. - Szia..-köszöntem nyuszin.

- Ne "sziázz" nekem! Tudod, hogy utálom ezt a gyereket! Jövök, hogy segítsek neked, hogy meg tudd magadat védeni az ilyenektől, - mutatott rá- erre ő nyit ajtót? Azt hittem, hanyat dobom magam. Ha nem akarsz meghalni, ajánlom, hogy húzz el innen.- mondta neki. Abban a pillanatban, hogy Hazz megmozdult, hogy el mennyen, az ajtó nyílt. 

- Harry. Én azt hittem, hogy megértetted!- indult el felé, az imént érkezett Parker.

- Ne... merd őt bántani.- álltam elé.

- Ú, milyen déjá vu érzésem lett!- mondta szemkörzés kíséretében.

- U-ugye nem feküdtetek le?- kérdezte dadogva.

- Nem vagyok olyan!- mondta mögülem Harry.

- Ó, dehogy is nem. A klánom minden nője megvolt neked. És mellesleg vannak 20-an, 25-en? Harry biztos jobban tudod.

- Jó. Elég!- Kezeimet hajamba fűztem, s úgy néztem a plafont.- Parker. Mondtam, hogy oké, elmegyek veled. De! Attól még ne szólj bele a magán ügyeimbe! Most... távozz!

- De..

- Nem!- szakítottam félbe- Nincs, semmiféle "de"! Szia!
- Rendben, ahogy gondolod. Azt kérdezted tőlem, hogy valaki jöhet e velünk. Ő, biztos nem!
- Majd azt én megmondom, hogy ki igen, és ki nem! SZIA!- üvöltöttem. Parker elment. Perrie rám nézett. Bólintottam.- Pezz. Szeretnék Harrynek mondani egy pár dolgot. Max 10 perc. Addig maradj csak itt, rendben?- mondtam higgadt hangon.
- Oké.- mosolygott. Megfogtam Hazz kezét, és felhúztam a szobámba. Becsuktam a félkör alakú ajtómat, s leültem az ágyra.
- Halloweenkor, elmegyek egy időre. Nem tudom, hogy meddig. Ezért kerestelek tegnap. Szóval, nincs kedvetek eljönni velem? Ha jól emlékszem, akkor 2 nappal a bál után? Óh, akkor valami bál is lesz. Na?
- Én szívesen megyek, és gondolom a fiúk is. Ömm... az a nő.. ügy... szóval...
- Nem kell folytatnod.- mondtam unottan. - Hé! Hol van Fullmoon?
- Elaludtál, utána fél órával itt volt. Mikor megjött Perrie, elment megint vadászni, vagy mi.
- Oksa. Öltözzünk fel, és mennyünk le.- Így is tettünk. Felhúztam egy fekete cső farmert, egy kockás inget, meg egy barna bakancsot. Harry tegnapi öltözetét húzta vissza. Ő, lement és a nappaliban öltözött. Mikor kész voltam lementem én is. Meglepő dolgot láttam meg.
    Perrie és Harry beszélgettek. Azt hittem, hogy szaltózok egyet, vagy nem is tudom!
- Bella, mint tudod, én nem kedvelem Harryt, de..
- Igen, tudattad már velünk egy párszor...- vágtam közbe.
- Igen. Nos, de én nem vagyok valami jó sportoló, de ugye Harry egy vámpír. Szóval. 2 hetünk van. Reggel, nyolc óra körül, jövök, és gyakorlunk, egészen kb. kettőig. Utána, Harry edz téged, mondjuk, ötig. Persze, meglepetésszerűen, be fogok nézni, lehet, hogy naponta. Nem engedem, hogy elrontsd őt!
- Jó, ne kezd megint!- szóltam rá.
- Rendben. Akkor, kezdjünk neki.
    Ezek után, a délelőttöm uncsi volt. Kivéve, amikor megfagyasztottam Harry kezében a vért. Elkezdte nyalogatni, mint valami fagyit! Nagyot röhögTÜNK Igen, Pezz is nevetett! Óh, és igen. Fagyasztottam. Gyújtogatni, fagyasztani már tudok!
    Perrie elment. Én, összeütöttem magamnak valamit, és bekajáltam, míg Hazz elment a fiúknak segíteni költözködni. Egy óra múlva, kész voltak. Harry bejött, hogy engedjem be a srácokat.
    Miután körbevezettem őket, és ők is engem, az ő saját, sötét otthonukban, felkerekedtünk, s bevetettük magunk a sötét erdőbe. Persze, még nem volt sötét, csak szürkület, de egy-kutya...
- Na. Akkor, kezdjük! Be akarsz melegíteni?
- Igen, hogy nektek behajoljak, hmm?- tettem csípőre a kezem, s néztem rá elismerően.
- Hát, mi nem mondjuk, hogy csináld, de ha megteszed, nem állítunk le!- kacsintott Niall.
- Bekaphatod!
- Van mit?
- Növesztem, rendben?- ő bólintott, s mindenki felkuncogott. ~Ejj, de jónak nézek elébe!~
- Nos, gyere, és üss meg. - mondta Liam.
- Az én feladatom dirigálni!- rikácsolt féltékenyen Hazz.
- Hagyjuk! Hazza, én boxoltam, még annó! És, mint tudjátok, én vagyok a legerősebb, és..
- És a leghelyesebb, legizmosabb, legszexibb. Tudjuk!- mondtuk egyhangúan.
- Pontosan! Na, gyere!



     Sziasztok, Manók! Boldog új évet mindenkinek! Elő a trombitákkal, a kereplőkkel, és persze a pezsgővel! :3 Szóval, kellemesen töltsétek a mai napot/estét! Találkozunk, jövőre is, szombatonként! 
     Szeretettel: Flói <3

Chapter 21. - Sad Story

- Full..moon? - kérdeztem nyuszin.
~ Nem hagyom, hogy bántson téged!
- Uram ég, te is beszélsz??- szemöldököm az egekig szökött. ~Oké, hogy értettem Alexet. Betudtam annak, hogy mivel a 3 srác közül van, biztos értenem kell. Erre, kiderül, hogy minden farkast értek? Ok...~
- MI?- kérdezte Hazz, megszeppenve.
~ Minden állat beszél, csak nem értik az emberek. De te igen! Ezért dumálunk most!
- Aha.. De, megkérhetlek, hogy ne.. edd meg Harryt? Ha őt bántani kell, elintézem én is!- pislogtam rá.
- Azért, mondjuk nem...- mondta, de haragosan néztem rá, így inkább félre nézett.
~ Biztos? Bár éppen kezdtem megkedvelni, úgyhogy, nem szívesen enném meg...- vicces kis állat ez..
- Mit nevetsz? Mit mondott?
- Semmit.. Inkább menny, és öltözz át, a FÜRDŐBEN... oks?- bólintott, s ment is. - Vissza tudsz változni?
~ Persze!- ahogy kimondta, már össze is zsugorodott.
- Így aranyosabb vagy! De, mond csak, te, hogy tudod ezt?
~ Hát, én misztkius farkas vagyok. Nem számolom már, de kb. 160-170 éves vagyok. A nagyszüleiddel éltem. A nagyid változtatott át. Aztán a szüleiddel laktam. Akkor te még nem éltél. De Perrie igen. Vele sokat játszottam. De, egy napon, nem is emlékszem, hogy miért, elszöktem. Fogalmam nincs, hogy hogyan, de London belvárosának széléhez értem, egy olyan nagy utcán koslattam, tele sötét sikátorokkal. Este volt már, talán éjfél lehetett. Éppen az út testen mászkáltam, mikor megláttam, egy fiút, aki egy sikátorból jött ki. Olyan volt, mint ez a hosszú hajú gyerek, csak neki göndör volt a haja. Mindegy. Vérzett az arca, meg a keze, meg mindene. Bicegett. Egyszer- kétszer, majdnem össze is esett. Mellettem készült elmenni, de én mivel őt néztem, nem láttam, és nem is hallottam, hogy jön egy kamion mögöttem. A fiú oda ugrott, és ellökött. A sajnálatos dolog az volt, hogy a fiún áthajtott ez a kamion. Odamentem hozzá, és az orrát kezdtem piszkálni. Aztán jöttek fiúk. Nekik teljesen emlékszem az arcukra. Féltem, hogy engem bántanak, és nem akartam felfedni magam, ezért elfutottam. Azóta is minden nap gondolok a srácra. Bár, szerintem, nem sok ideje maradt volna, mert úgy megverték, de mégis csak megmentett, és hálás lehetek neki!
- Azta...- mondtam. A szemeimbe könny szökött. Megtörölgettem őket. - Bár, eltértünk a tárgytól, de, jó, hogy ezt elmondtad.
~ Igen.. Most már tudod a történetemet. Amúgy, miért mentél le?- kérdezte. Olyan volt Full, mint egy sok éves kisgyerek. Hamar eltér a tárgytól, meg az egyik pillanatban szomorú, a másikban meg ilyen. De ez tette cukivá. Meg persze a kinézete.
- Nasiért. -szipogtam- Kérsz valamit?
~ Aha. Csokit!
    Lementünk, és felmarkoltam 5 szelet Twixet, meg egy zacskó mogyorós drazsét. Vissza mentünk a szobámba, s Hazz már ott várt.
- Lassan öltözködsz!- cukkoltam.
~ Óh, elfelejtettem, Bella, van itthon valami hús féleséged?
- Nem, ne haragudj. És, - néztem Harryre- ha a nyakamra fogtok járni, be kell szereznem vért nektek.
- Nekünk, mi?- mosolygott.
~ Bella, megengeded, hogy el mennyek vadászni?
- Persze. Gyere, kinyitom az ajtót!
- Mi van, pisilnia kell?
- Vadászni szeretne. De, ha letéped a kezed... nem? Oké..- Leszaladtam vele, kinyitottam az ajtót, megvártam, hogy ki mennyen, vissza csuktam, bezártam, majd felmentem.
- Bell, a nyakadról jut eszembe...
- MI?- kaptam oda.
- Mármint, azt mondtad, hogy a nyakadra fogunk járni. Szóval, azt akartam mondani, hogy új házat kerestünk, ami az erdő mellett van. Erre könnyebb eljutni, olyan helyekre, ahol, tudod... Na igen. És, hát, találtunk. Itt a szomszédban. Megnéztem a házat, és láttalak is. Aztán te is engem, de te megijedtél. Mindegy. Szóval, szomszédok leszünk.
- Ömm... ookéé.... Most örüljek, vagy sírjak?
- Örülj. Mivel, ez a ház, teljesen üres, és ingyen van, nem is kell pénzt költeni rá. Szóval, holnap költözünk. Ha akarsz, segíthetsz.
- Aha.. nem. Majd ti megoldjátok.
- Óh, és Jade üzeni, hogy jó volt a kaja, boszi.-mondta. Ezt megmosolyogtam.
- Rendben.- leültem mellé, majd hanyat dőltem. Ő mellém feküdt, s felkönyökölt, így engem bámúlt. Én a plafont néztem.- Képzeld. Fullmoon mondta, hogy egyszer, egy hasonló kinézetű fiú, megmentette őt, mikor egy kamion majdnem elütötte. A fiú arcára nem emlékszik, gondolom azért, mert csupa vér volt, és nem tudta kivenni azt. Azért volt véres, mert...
- Mert megverték.- fejezte be a mondatom.
- Honnan tu... úr isten!- csapott belém a villám szerű felismerés.
- A fiút agyon verték, mert... úh.. Szóval, engem. Agyon vertek, mert...- szemei könnybe lábadtak. Vörösedni kezdtek, de ezúttal, nem az írisze, hanem a fehér része.- Tudod, - szólalt meg hosszú hallgatás után- én nem mindig voltam ám ilyen. Teljesen normális életet éltem. Holmes Chapel-ben nőttem fel, de 16 éves koromban, Londonba költöztünk. Anyám, ott kapott nagyon jó ajánlatot. Mindegy. Ugye, ott is suliba jártam. Volt egy lány. Tudod, akire hasonlítasz. Nagyon szerettem őt, de ő a suli bunkójával járt. Aztán az megcsalta őt, ezért szakítottak. Itt léptem én a képbe. A lánnyal nagyon jóban lettünk. Még nem tudta, hogy hogyan érzek iránta, nem volt bátorságom elmondani neki. Egy napon, mikor sokáig a parkban maradtunk, és éppen kísértem haza, egy sikátorban, ott volt az a tahó. Amint meglátta Elisát, odajött, és fogdosni kezdte. A gyerekből áradt a pia szag, ráadásul, be is volt drogozva. Elisa mondta, hogy álljon le, de persze, nem tette. Én meg, mint "legjobb barátja" kiálltam mellette. Ellöktem a fiút, de egyből jöttek a haverjai. Mondtam Elisának, hogy menyen el. Ő így is tett, elindult. Azok a barmok voltak öten, ellenem. Semmit nem értem. Agyon vertek. Nem tudom, hogy hogyan, de éreztem, hogy most meghalok. Éreztem. Mikor már a földön feküdtem, és vért köptem, abba hagyták a rugdosást, és lassan tovább mentek Elisa után. Minden erőmmel felálltam, és utánuk indultam.- arcomon folyt le a meleg, sós víz, de nem csak az enyémből. A szeme, teljesen vörös volt. Még nem láttam, ilyennek.- Akkor láttam meg a farkast. Nem hagyhattam, hogy meghaljon. Nem is gondoltam végig. Csak ugrottam. Mikor már át ment rajtam a kamion, ami mellesleg ment tovább, felnéztem, s hallottam is Elisabeth sikolyát. Utánam nézett. Azok a barmok is engem néztek, aztán egymásra, futni kezdtek, s húzták magukkal őt is, pedig ő nem akarta, csak zokogott, és sikítozott. Istenem...- felült, s kezeibe temette az arcát- Akkor jöttek a fiúk. Liam megitatott a vérével. Azt mondta nem lesz semmi baj. Ne aggódjak. Minden rendben lesz. Aztán kitörte a nyakamat. A következő emlékem, az, hogy ott voltam, a házba. Mint vámpír.- nem bírtam tovább. Hátúról a nyakába ugrottam, s úgy maradtam. Ő aztán a kezeit az enyéimre csúsztatta. - Tudod, egy ideig, nem tudtam meglátogatni a lányt. Mármint, persze, látott meghalni, nem láthat meg. De, tudod, hogy értem. Nemrég, talán egy éve. Elmentem... Boldog. Három gyereke van. És a legidősebb fiúnak a neve Harry. A férje, egy jó ember. És, megkerestem őt az álmában, és megköszöntem. Bár ő azt hitte, hogy csak álmodik, mondjuk álmodott, de legalább megnyugodott! .... Most már tudod, hogy az a barom miatt vagyok olyan, amilyen. .... Miután meghaltam, visszamentem hozzá. Egy hónapig rémálmokat idéztem neki, arról, hogy hogyan hal majd meg. Ezek után, megöltem őt. Nem vagyok erre büszke. Túlzásba vittem, tudom. De akkor, ezt láttam helyesnek. Én...
- Sss.. - mondtam és mellé telepedtem, majd úgy szorongattam tovább. 10 perc múlva, megkérdeztem, valamit, amit ne kellett volna. - És.. A szüleiddel mi van? Mármint, Gemma ugye itt él.
- Ömm... ennyi lelkizés, elég volt, oké?- állt fel szorításomból.
- Várj!-kaptam el a kezét.- Nem akartalak megbántani. Ne haragudj!- mondtam, miközben a másik kezemmel a könnyeimet törölgettem.
    Harry közel, elém guggolt. Megfogta a másik kezem, a szívére tette, s a sajátját az én arcomra. Meglepődtem, mert keze meleg volt, de vámpírok hidegek. Hüvelykujjával körözgetni kezdett a bőrömön. Mintha elektromosság lett volna abban az ujjában, bizseregni kezdett ott, ahol hozzám ért. Szeme, ismét zölden világított. Lágy, ám mégis recés hangján suttogni kezdett.
- Mikor rád nézek, mintha őt látnám. Bár te nem tudod magadról, de.. fantasztikus vagy. Csodállak, hogy ennyi mindennel a hátad mögött itt vagy, és.. és..- nem mondott semmit. Keze szinte már égetett. Ő, közelebb hajolt, se szó, se beszéd, megcsókolt.



    Sziasztok, Manók! Holnap, szerintem, dél-kettő óra körül lesz fent rész. 
    Puxx:Flói

Chapter 20. - Fullmoon

    Pezz és Parker megálltak az autóval. Melléjük parkoltam.
- Wáw! Ez.. ez.. elképesztő!
    Tényleg az volt! 3 emeletes, lazac színű régi építésű, modern palota! Mérhetetlenül cuki volt. Kis fekete kerítése volt. Az ajtón, csak úgy tudtál bemenni, ha felmész egy kisebb lépcsőn. Ez felett volt egy aprócska esőbeálló, s annak tetején egy erkély. A ház teteje volt a hab a tortán. Ezek e zsindelyek visznek mindent. Ez volt az álom házam! Bár, szerintem, túl sok az ablak!
- Bemehetek?- kérdeztem. Pezz bólintott, s odaadta a kulcsokat. Olyan érzés fogott el, mint a kisgyerekeket karácsonykor, mikor várják hogy kibonthassák az ajándékukat.
    Bementem az aprócska kapun, tovább az ajtóig. A kulcsok színesek voltak. Volt egy rózsaszín, egy krém, egy fehér és egy fekete színű. Gondoltam, hogy a fekete a kapué, a fehér a kis garázsé, a krém talán ha van hátsó ajtó, és kizárásos alapon, a rózsaszínű az ami kell nekem. Elfordítottam a zárban, kihúztam, zsebre vágtam, majd benyitottam.
    Belül az uralkodó színek a ciklámen rózsaszín és a szürke különböző árnyalatai voltak.
    Mikor beléptem, velem szemben volt egy csigalépcső, ám mögötte, egy ajtó. ~Bingó, a hátsó ajtó.~ Aztán jobbra nézve, ott volt egy amerikai konyha, közepén egy pulttal. A mellett egy ebédlő asztal, 6 székkel.
    Miután körül néztem, szaladtam a következő emeletre. Egy nagy nappali. Ciklámen kanapéval, szőnyeggel, és fallal. Egy nagy képernyős tv-vel, egy fekete állványon, s a kanapé és közötte egy fekete üveg dohányzó asztal. A lépcső mellett volt egy szürke, fa ajtó.  Bent volt wc, egy kézmosó, egy mosógép, meg egy zuhany tálca. Itt is hamar befejeztem a nézelődést, és lépegettem fel a kövi szinte, ami reméltem, hogy a háló lesz.
    Láss csodát, az volt! Itt az uraló szín inkább volt a szürke. Nem bántam! Az ágyamon volt egy szőrme takaró, ez nagyon bejött! Az mellett, mind két oldalon egy kis asztalka. Azon egy-egy lámpa, és orchidea. Az ágy előtt két ciklámen puff. Azok is aranyosak voltak.

    Miután, ki ugrándoztam magam a boldogságtól, feltűnt, hogy a tesóim nincsenek itt. Éppen mentem volna le, de mikor fordultam, az ablakban láttam valakit. Mármint nem az én ablakomban, hanem a szomszédos ablakban. Egy sötét ház volt, és üresen állt. Csak egy alakot láttam, semmi mást, de amit közelebbről megnéztem volna, már el is ment.
    Szaladtam le a lépcsőn, hátha látom kimenni, abból a lakásból, de mire kiértem, már ismét elszalasztottam. Ám, láthattam, valami más furcsát. Perrie éppen mint a Harry Potter-ben mormolt valamit a kapunál.
- Mit csinál?- léptem Parkerhez, aki a kapunk kívül állt.
- Megvéd téged. A kapun belül csak az mehet be, akit behívsz. Az emberek nem látnak be, csak a házat látják. Meg, hangszigetelt. Szóval, ha ott bent vagy, olyan, mintha nem is lennél. Jó, mi?
- Igen... az.
    Kettő perc múlva, Perrie kijött.
- Bella, meny be, hogy befejezhessem.- így tettem. Bementem, s ott álltam, és vártam. Perrie mormolni kezdett valamit, majd a kapu felett homályosodni kezdett. Aztán, kék rács szerűség felvillant, de rögtön el is tűnt. Ezek után, teljesen tisztán láttam mindent. Ők,ott vártak, és nézték a burkot, vagy mit. Kimentem hozzájuk.
- Behívsz?-kérdezte Parker.
- Őt ne!
- Perrie, még mindig nem bízol bennem? Szeretem őt, és nem akarom bántani! Én is meg akarom védeni, úgy, ahogy te! Oké??
- Gyertek be mindketten!- zártam le a kis vitát.

*

Este fél nyolc lehetett, nagyon unatkozni kezdtem, mikor vonyítást hallottam a hátsó kertből. Megijedtem, mert elvileg, nem lehetne semmilyen élőlény bent a burok alatt. Indultam volna ki, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia! Hallom kerestél!-mondta Hazz.
- Ja. Át jössz?
- Hol marad a romantika? Először vigyél el vacsorázni, és utána, lefekszünk, de előtte nem!
- Mi?- törtem ki a nevetve.
- Semmi.
- Izé, Zaynee azt is mondta, hogy elköltöztem?
- Izé, igen. Azt is tudom, hogy hova. És.. áh, mindjárt ott vagyok, oké?
- Oké, siess!- majd letettem.
    Jókor hívott Harry, mert megnézném én, hogy mi van odakint, de, jobban érzem magam, ha egy fiú (Harry inkább egy középkorú férfi) ellenőrzi a dolgokat.
    Felmentem a szobámba, magamra kaptam egy melltartót(mert már az ágyba készültem), húztam egy fekete bundás leggingsszet, egy farmer inget, meg egy fehér dorkót. Erre felvettem Harry kék pulcsiját, mert nekem adta, s így indultam ki.
    Mikor kiléptem, ott állt a kapunál, és éppen be akart jönni.
- Nem tudsz.. ja nem is hallasz.- nevetgéltem a próbálkozásán egy ideig. Elővette a telefonját, majd gondolom engem hívott. Mivel nem vettem fel, kezdett  idegeskedni. Még egyszer megpróbálta, de láttam, hogy a szemei elvörösödtek. Befejeztem a nevetést, majd oda szaladtam. Kinyitottam a kaput, majd egyenesen a szemébe röhögtem.
- Ez nagyon vicces volt!- mikor rám nézett, még mérges volt, de a szemei, ismét gyönyörű smaragd zöld színben pompáztak. Elolvadok  tőlük!
- Hahaha! Tényleg! Nagyon!
- Ha láttad volna az arcodat! Mindegy, gyere be!- mondtam ki a "varázs szavakat", majd ő úgy is tett.- Figyelj, hallottam az előbb valami vonyítást hátúról. Megnézed?
- Félsz?- nevetett fel.
- Baj? Lány vagyok, én félhetek! Inkább menny, és..- megint vonyított az a valami. Reflexből Hazz mögé ugrottam, és az egyik karjába kapaszkodtam. Mikor észhez tértem, arcom lángba borult, és egyből elhátráltam. Harry gödröcskéi rám nevettek, amitől mosolyognom kellett, de rögtön elvetettem, és meglöktem, hogy menyünk már. El is indult.
    Hátul, nagy kertem volt. Itt is volt kerítés, és az körül minden féle gyümölcsfa, és bokor. A legmeglepőbb az, hogy mindegyiken volt gyümölcs. Csodáltam is, de aztán ráeszméltem, hogy milyen világban is élek. Az udvarom közepén nem volt semmi. Csak egy nagy, ovális alakú rét. Ám, a kertem végében, volt egy hinta-ágy, s a mellett egy hatalmas fa. Na, onnan jött a sírás.
    Oda érve, felnéztünk, és egy farkas kölyök visított. Először megijed, aztán, rám emelte tekintetét. Olyan csillogó szemei voltak, mint Harrynek.
- Szedd le onnan, kérlek!- mondtam neki.
- Ha szeretnéd!- Felkapaszkodott a fára, majd egyszerűen felhúzta magát. Olyan egyszerűséggel, mintha lépne egyet!? Mindegy... Topán odanyúlt a kis ragadozóhoz, ám ő megharapta. Ennek ellenére, megfogta, s leugrott vele. - Hülye kis dög!- mondta, miközben vadászunk éppen cincálta a kezét.
- Add oda!- mondtam, kislányosan.
- Téged fog megharapni, nem engem!- mondta, miközben levakarta magáról a kis csöpséget. Átnyújtotta, s a kis barátom, hozzám bújt. Fázni kezdtem, így szó nélkül elindultam be.- Nem gondolod hogy megtartod, ugye??- nem szóltam semmit, csak mentem be. A hátsó ajtó zárva volt, így elől mentünk be.
- Vedd le a cipőd!
- A pólóm is leveszem, csak kérned kell!
- Most nem, köszi, de észben tartom.
- Igen?- kérdezte meglepődve.
- Nem. Na, gyere.
- Jövök!
- A kis csöpinek mondtam.- hallattam hangom szarkasztikusan. ;)
    Felmentem a szobámba, ott fogtam egy takarót és abba belecsavartam. Nagyon hideg volt kint. Nem is értem. Október eleje volt.
- Vigyázol rá? Lehetőleg ne egyétek meg egymást! Mindjárt jövök.- adtam a kezébe. Ő bólintott. Leszaladtam a konyhába, s melegítettem egy nagy bögre tejet, közben fogtam egy kis üveget, aminek szopogatós volt a kupakja, s kiöblítettem. Beleöntöttem a tejet, s vissza rohantam.
    Kivettem Hazz kezéből és szorosan mellé ültem. Megcirógattam a buksiját (mármint a farkasét), majd a szájába dugtam az üveget, akár a kisbabáknak a cumis üveget.
- Hogy fogod hívni, a kis barátunk?
- Ó, hogy már a te barátod is?
- Igen, összehaverkodtunk!
- Hát..- mosolyogtam- Nem tudom. Talán, valami olyasmi név kéne neki, aminek köze van a farkasokhoz. Vagy a vérfarkasokhoz.
- Ahhjj...- sóhajtott- Legyen... mondjuk.. Moon.
- Nem.. inkább..
- Fullmoon!- mondtuk egyszerre. Egymásra néztünk. Olyan hihetetlen romantikus volt, pláne, hogy vele ültem ott. De komolyan! Tényleg letepertem volna. De, inkább elfordultam.
- Üdvözöllek, Fullmoon!

*

- Későre jár már. Szerintem, megyek!-mondta Harry a földön ülve, s Fullmoonnal játszva.
- De, még csak...-pillantottam a telefonomra- Csak fél egy van! Ne menny még!
- Még mindig félsz?- kuncogott.
- Kicsit!
- Aludjak itt?- állt fel, s ült le velem szemben az ágyon.
- Hát, mondjuk a földön.
- Ha azt akarod, hogy itt maradjak, veled alszom!- mosolygott pajzánul.
- Dögölj meg, Styles!
- Biztos vagy benne?
- Nem. Rendben! Ez az első, és utolsó!-bár magamban reméltem, hogy a mondatom első fele igaz csak...
- Az első. Maradjunk ennyiben!
- Idióta!- köröztem szemeimmel.- Hé. Gondolom, neked is kell most adnom háló cuccot. Nekem sincs gatyám, csak akkor, ha a földön alszol. De egyébként, van egy fehér trikóm, meg egy rózsaszín csipkés bugyim. Jó lesz?
- Hát... Inkább alszom meztelen. Én nem vagyok szégyenlős, mint egyesek...
- Ne!! Te Úr Isten, csak azt ne! Tessék, itt van egy fehér póló, meg egy...- nyúlkáltam be a szekrényembe. A pólót hátra dobtam, egyenesen az arcába. Aztán, megtaláltam az ő alsóját, és azt is a fejére dobtam.- Nesze. Vissza kaptad. A póló, szerintem kicsi, mert nekem csöppet nagy. Tudod merre van a fürdő.. menny.- mondtam.
- Igen is kapitány!- röhögcsélte, s már ment is.
    Pár pillanattal utána, én is elindultam le, a konyhába harapni valóért. Mentem lefelé a lépcsőn, mögöttem ugrándozott le Fullmoon, ám mikor a nappalinál voltam megálltam, s tátva maradt a szám, de gyorsan becsuktam.
- A-az mondtam, h-hogy a fürd... fürdőbe menny.- Éppen arra éltem le, hogy Hazz veszi le a pólóját. A földre dobta, s felém lépegetett.
- Segíthetsz...
- Nem kell!- indultam lefelé- Csak nyugodtan...
- De..-mondta, de Fullmoon félbeszakította. Harry jött volna utánam, ám a kis farkasból nagy lett. Hogy pontos legyek, fele akkora, mint egy vérfarkas. Vicsorgott Harryre. Szemeim nagyra nyíltak, mikor vissza néztem.
- Full..moon?

Chapter 19. - Old/New Friend

- Bella, figyelj. Harmincadikán tényleg, el kell velem jönnöd. Megértem, hogy nem akarsz, de... A te érdekedben.
- És, mond Parker, miért pont Halloweenkor?
- Mert tudomásomra jutott, hogy az után 2 nappal, eljönnek érted. Először, csak beszélgetni akarnak. Aztán a következő találkozáskor, megtudod, azt amit mondtam.
- És, jöhet velem valaki? Vagy valakik??
- Kikre gondolsz? ~Jó kérdés...~ Erre a szőkére? Vagy...
- Nem... tudom.
- A jóslat, mindenképpen be fog valósulni, ha akarod ha nem. A 3 fiú közül az egyik, biztos, hogy örökre veled lesz, és..
- HÉ!- szakítottam félbe- Szóval, az is lehet, hogy ő csak a barátom lesz?
- Hát, a jóslat, azt nem mondja, hogy össze kell vele házasodnod, vagy hogy gyerekeitek lesznek... Úgyhogy, igen. Gondolom. Lehet.
- Ez... Ez remek!- álltam fel- Ömm.. Most megyek, majd még beszélünk!
- De.. de..- mondta. Nem vártam vele. Kiszaldtam az ajtón. Ott álltak ketten. Megfogtam Luke kezét, s húzni kezdtem. Bementünk a szobánkba, belöktem az övéve, és leültünk az ágyára.
- Mitől vagy ilyen boldog? Úgy mosolyogsz...- kérdezte. Olyan aranyos volt, kis gödröcskék jelentek meg az arcán. Persze, erről eszembe jutott két cukibb, és helyesebb gödröcske... De gyorsan eltereltem róluk a gondolataimat.
- Mosolygok? Nem vettem észre! ... Képzeld! Parker azt mondta, hogy nem kell szerelmesnek lennem abba a fiúba, vagy, elvennem, és gyereket szülni neki!
- Mi?- nézett rám zavarodottan. Megértem...
- Nem kell együtt lennem egyik fiúval sem! Bár ebből már volt kettő...-mondtam halkan.
- Szóval, te már tudod, hogy ki a három fiu? Várj, mi az hogy "ebből már volt kettő"???
- Hát, hogy.. izé.. öm... tudod... semmit.... csak... Nos, én most asszem' megyek.- álltam fel, bár ő vissza húzott. Egészen az arcáig húzott, de ott megállt.
- Akkor, most meglesz a harmadik is..- suttogta.
- De veled..- nem hagyta, hogy befejezzem. Ő törökülésben ült az ágya szélén, én behajlított térdel, tornyosultam felette. Az egyik kezével a kezemet fogta, a másikkal, a nyakamat, s közelebb húzott. Egy rövid csókot adott, de gyorsan elhúzódtam.
- Most csókolóztam veled másodszorra...- suttogtam. Éreztem, hogy még a fülem is piroslik.- Luke, ne haragudj, de tényleg nem akarok senkivel sem járni, vagy akármit csinálni. Oké?
- Oké. Bocs...- mondta, nem igazán kedvesen. Harmadik. SZUPER!
    Mikor kifelé mentem, Pezz éppen felém tartott Parkerrel.
- Bell! Figyelj. Van egy ötletünk. Tudod, teljesen kiment a fejemből, hogy a szüleink, hagytak rád egy kis házat. Be kéne költöznöd. Ott egy ideig nagy biztonságban lennél.- ~Igen, kérlek, tartsál fel, pont akkor, amikor sietek, mert van pár rohadt jó ötletem!!~
- He?
- Összepakolok neked, jó? Majd, megbeszéljük, mert látom most nagyon sietsz! Lehetne, hogy 2 órán belül  visszajössz?
- Persze, akkor, majd jövök! Sziasztok! - Meg sem vártam, hogy ők is elköszönjenek, már a lépcsőn szaladtam le.
    Megérkeztem a fiúkhoz. Be sem csengettem, de már nyitottam az ajtót. Zayn éppen a konyhában sertepeltelt. Odamentem, és hátúról megöleltem.
    A 4 fiú, nekem, olyanok mint valami teddy macik. Olyan jó őket ölelgetni. És én soha nem kerestem úgy fiút. Én mindig csak barátkoztam velük. Ez már csak hab, a tortán.
- Szia Zaynee! Mit csinálsz?- álltam mellé.
- Öm.. Minek látszik?
- Szerencsétlenkedésnek!
- Köszi! Tegnap, Mikor bent voltunk Londonban, találkoztam egy lánnyal. Ő is vámpír. 410 éves, érted? Úr isten! Ráadásul olyan rockos-emós a külseje, és tudod, az nagyon bejön nekem!-rám néz- Oké, te is hasonló vagy, de te  Hazz.. Mármint... Segítesz kaját főzni?- kérdezte kínosan röhögve.
- Hazz mije vagyok?- léptem közelebb.
- Hát, tudod. Nálunk olyan "testvéri" becsület van, hogy ha nekem tetszik az a lány, a másik nem csap le rá. Nagyából ennyi.- vetett oda egy hatalmas mosolyt.
- Aha.. Ejtsük. Mit főzöl, és minek? Nem mondtad meg, csak a lányról beszéltél.
- Oh, igen. Rég randiztam, és mivel nem vihettem vért zabálni, ezért elvittem vacsorázni. Jól alakultak a dolgok, és gondoltam, hogy meghívom, hogy együnk megint. Igent mondott. Kb 2 óra és itt van. Ráadásul, nem tudok főzni! Elővettem az összes edényt, megy vettem csomó mindent, de fogalmam nincs mit csináljak.
- Segítek, jó?- néztem rá szánakozva.
- Jó! Elfogadom, ha ennyire akarsz!
- Nos.- Kinyitottam a hűtőt, megnézni, miket vett Zaynee. Végignéztem, s rögtön eszembe jutott a pizza. - Pizza.
- Pizza? Ennyi mindent vettem a semminek? És mégis honnal szüljek pizzát, drága Bell?
- Idióta!- csaptam a homlokára- Nem rendeled, hanem csinálod.- Kinyitottam a szekrényeket, végignéztem.- Van minden ami a tésztához kell. A feltétek, ugye, biztos, hogy van. Pizza.
- Te tudod. Lássunk neki.
- Oké. És, amúgy a többiek, hol vannak?
- Nem tudom. 3 Nap múlva, az egyik ismerősünknek esküvője lesz, és asszem' oda mentek segédkezni. Ó, és van egy titkom.
- Jó, akkor maradjon is titok!
- Harry azt mondta, hogy megkér, hogy gyere te is. Mind az öten vihetünk valakit. Bár már meg kellett mondani, hogy viszünk-e, de nekünk elnézték...- mosolygott perverzen. Rákérdeztem volna, de inkább, nem akartam tudni.
***
    Kész voltunk a pizzával. Nem vittük túlzásba, csak pepperónit, meg sajtot tettünk rá. Nagyon guszta volt. Zayn kivett mellé vért... oké... aztán megterítettem. Éppen indultam ki az ajtón, de mikor kiléptem volna, ott állt a lány, aki pont felemelte a kezét, hogy csöngessen.
- Jade?
- Liz?
- Ti ismeritek egymást?- termett mögém Zayn.
- Úgy látszik...
- Honnan?
- Liz, még amikor a bulizós időszakát élte, sokszor volt a mi bandánkban. Hány éves voltál akkor? 14-15?- igen. Tényleg ott lógtam velük. Ők mindig cigiztek, és a többi, én néha néha. Az egyik barátom "oda valósi volt" és engem is elrángatott. Jade volt ott a "főnök". Aranyos lány, mindig is bírtam, csak.. nem is tudom, sohasem voltunk kettesben.
- Aha.. kb. Tetszik a hajad. Várj, te, akkor is vámpír voltál már!! Hogy nem láttam?- csaptam a fejemre.
- Szóval tudsz róla? Stop. És ti?- mutatott ránk- Ti honnan ismeritek egymást? Honnan tudsz a vámpírokról?
- Zayneet kérdezd!- néztem rá- Ha Hazz hazaér, majd felhívsz? Beszélne kell vele, meg ha mind itthon vagytok, veletek. De, most menne kell. Költözködök, megint... Remélem még találkozunk. Jó étvágyat. - rántottam vissza a fejem Jade irányába.
- Tudtam, hogy csak Hazz miatt jöttél. Azon kívül, hogy leblokkolod a gondolataidat.- mosolygott.
- Dögölj meg!- mutattam rá- Sziasztok!
    Mikor megérkeztem, mind a három leopárd mintás és türkisz kék bőröndöm, kint várt, egy autóval, Pezzel és Parkerrel együtt.
- Indulhatunk?



      Sziasztok, Manók! Remélem jól telik a szünet! :D Óh, és még mindig kellemes ünnepeket! <3
      Puxx: Flói

Chapter 18. - The Past

- Te nem vagy a bátyám!- Nevettem röhejesen.
- Miért fogod a fiú kezét? Ő is meg akar halni, mint Harry? Vagy mint Alex?- elindult Luke felé, de én félrelöktem.
- Fogd be a pofád! Semmi közöd, ahoz hogy... hogy! És válaszolj. Mit keresel itt?
- Látogatni jöttem! És most kérlek, térjünk a lényegre. Komolyan. Üljünk le.- Ő leült, Pezz vele szemben. Luke éppen elindult volna de szorosan fogtam a kezét, hátrébb léptem, s hozzá símúltam.
    Az igazságot megvallva, nagyon is féltem. Harry miatt, Alex miatt, Luke miatt, de legfőképp magam miatt. Nem mintha Halloween-kor elmentem volna vele, de...
- Vagy ne üljünk le. Oké. Nos. Perrie, kivinnéd a..-Luke ra mutatott- őt. - Pezz bólintott. Elengedtem, majd ők kimentek.
    Őszintén. Paráztam. Paráztam attól, hogy mi lesz.
- Bella. Tudod, "üzentem", hogy Halloweenkor eljössz velem...
- Csak, hogy tisztázzuk. Nem megyek veled seho..
- Hallgass... meg. Kérlek!- Szakított félre.- Evvel neked jót teszek. Mint tudod, te különleges vagy. És aki a különleges világban, különleges... Hát, tudod, azt akarja mindenki. Ha, tegyük fel, valaki megszerez téged. Csúnya dolgokra fog használni. Nem viccelek, de tényleg meg akarják hódítani a világot. Tudom, hogy rossznak, önzőnek és gonosznak tartasz.- Hát éppenséggel, önzőnek nem..-  De pont én vagyok az, aki megvédte a világot. Jó, nem csak én, még több százan, de érted.
- Értem.- fújtam ki a levegőt. Rengeteg mindent akartam kérdezni. Pl: meséljen azokról az emberekről, vagy mit ért a különleges alatt, és mégis hogy használnának csúnya dolgokra. Nem vagyok én egy báb. Úúú... nem is lennék. Utálom a bábokat! Hagyjuk! Csak azért nem szóltam, mert nem akartam félbeszakítani őt. No, meg féltem is, meg kíváncsi is voltam.
- Gondolom, most rengeteg kérdés merült fel benned,~ő is gondolat olvasó?~ ugyhogy ha gondolod.. mond.
- 5 kérdés. 1. Milyenek azok az emberek? Miért gonoszak? Vagy... Hogy érted?
- Hát... Szóval. Nekünk is vannak "uralkodóink". Egyébként, mi is nemesi családból származunk. Onnan. Olaszországban született meg az első természet feletti lény. Ő az első. Ő, mikor felnőtt, egyedül érezte magát. Aztán, megtetszett neki egy férfi. Átváltoztatta, és varázsló lett. Nekik született egy fiúk, majd egy lányuk. Az a lány, az ük, ük anyád. A két gyermek örökölte szüleik képességeit. A fiú, mikor már ifjú férfi volt, megölte a szüleiket, annak érdekében, hogy tudjanak magukhoz hasonlókat teremteni. Több száz embert változtattak át, szerte a világban. Aztán, a (már) férfinak született 2 fia, a nőnek egy lánya. A férfinek fejébe szállt a dicsőség. Megölte a testvérét. Úgy tervezte, ha felnő a lánya, megöli őt is. Annak érdekében, hogy a fiai közül az egyik legyen az uralkodó. Ám kettő dolog is keresztbe húzta a számításit. Az egyik az, hoz a két fia megölte, mikor 18 évesek lettek. Meg, a fiatalabbik fiú, megölte álmában a testvérét. A másik. A fiú tudta apai tervét, s meg is akarta valósítani, de a lány, "okosabbnak" bizonyult. Megteremtette a vámpírokat és a vérfarkasokat. Meg persze a te átkodat. Azóta, követik a gyerekek elődjeiket. Mindig hagynak 1-1 utódot mindkét családban. Bár, a férfi, tulajdonképpen elérte amit akart. Az ő fiai az uralkodók. ~ez aztán, a történet~ Ők, tudják, hogy a te segítségeddel, uralhatnák az egész világot. Sőt. Az egész univerzumot.
- Wáw....- Csak ennyi jött ki a torkomon. Ez olyan volt, mintha épen a brazil szappan operát néznék. Vagy, mintha az ókori görögök tv csatornáját. Pár percig csak néztem magam elé.
    Talán 3 hete, hogy ebbe a rohad iskolába jártam. 3 hét. Annyi információ ért, mintha... mintha egy egész évet hiányoztam volna a suliból, és lenne egy hetem, hogy megtanuljam. De, ha átgondolom. Végülis a kérdéseimre mindig válaszokat vártam. Mindig eltitkoltak előlem mindent. És most? Jó.. most is, de... de... legalább pár nap után úgy is elmondják. Remélem...
- Következő?- zavart meg elmélkedésemben. Bólintottam, s leültem vele szemben.
- 2. Én nem vagyok báb. Mégis hogyan irányítanának?
- Hát..- gúnyosan elmosolyodott - Szerinted, miért van az, hogy anyád és apád testvérei, majdnem mind, és az unoka testvéreid, no meg a testvéreid élnek?- Volt, egy sejtésem, de azt nem akartam! Mikor a szemébe néztem, olyan szomorúságot láttam a szemébe, mint... nem! Az lehetetlen!- Ők akarták. Miután megismered a rokonaidat, mert nemsokára meg fogod, nem akarod majd őket magukra hagyni. Először a nagynénjeid, és a nagybátyáid. Aztán az unoka testvéreid, majd jönnek a testvéreid. Bár lehet hogy a tesók előtt még a barátaid, esetleg az ismerőseid. Tudják, hogy sohasem volt igazi családod, ezért akiket szeretsz, mindent megteszel. Nos, ők ezt kellőképpen kihasználják. ... Nekik nem... nem számít, hogy hány ember, vagy nem ember hal meg. A céljukért, bármit! Tapasztalatból tudom.- Végig a szemét néztem. Ő nem. Ő csak meredt a padlóra. Mikor az utolsó mondatait mondta, egy- majd még egy könnycsepp csordult le az arcán. Utálom, ha sírnak. Olyankor én is sírnék.
    Tudtam, hogy a "tapasztalat" alatt, azt érti, hogy valakit elvesztett. Olyat, akit nagyon szeretett. Akár szeretem, és elfogadom bátyámnak, akár nem. Sajnáltam.
    Rá akartam kérdezni, hogy mégis hogy érti, de nem volt hozzá szívem.
- 3. Hogy érted, hogy különleges?
- Egyszerű.- nézett fel rám, pillái alól- Más. Más ez a hely. Más világban élünk, mint amiben te éltél eddig. Fogalmad nincs, hogy mibe cseppentél. Sajnos. Te is más vagy. És, mint mondottam, csak más szavakkal: Más vagy, ebben a más világban. Most érted?- kérdezte. Én lazán bólintottam.- Kövi?
- 4. Te... te kikkel élsz? Harry mesélt valamit, de nem igazán értettem.
- Mint a vérfarkasoknál a falka, nálunk ez klán. Én vagyok az alfa. Szóval, ha valaki el akarja hagyni a területünket, akkor tőlem kell engedélyt kérnie, meg ilyesmik. Ömm... Skóciában élünk.
- 5. Te, miféle.. ömm.. lény vagy? Hibrid. Oké, értem, de, fogalmam nincs, hogy az mi. Félig vámpír és félig vérfarkas. Ez is megvan.
- Hát. H akarok, vért iszom az emberek nyakából. De, ha akarok, átváltozhatok farkassá.
- Király...- mondtam. Lehet, hogy fura, de kezdtem megkedvelni őt. Nem mondott semmi olyat, ami alapján összebarátkozhattam volna vele, de.. Ez van.

     Sziasztok, Manók! Mégis itt vagyok, csak egy kicsit előbb! :D Ömm... Továbbra is kellemes ünnepeket! :3 Óh, és nézzetek ---> IDE. Frissült a karakter oldal :)
      Puxx:Flói

Chapter 17. - You're not, my brother!

 
 Megvártam, hogy a srácok megjöjjenek, majd indultam is a suliba.
    Perrienek természetesen nem számoltam be a történtekről. Minek is, nem? Csak ordítozna velem, hogy miért védem az a barmot, és hogy mit csináltam Alexel.
    Az iskolában találkoztam Alexel. Bár, sejtésem sem volt, hogy hogyan került oda... mindegy. Megmondtam neki, hogy egyenlőre, inkább nem szeretnék semmit tőle. Különösebb indokot nem mondtam, de így is megértette. Illetve, azt mondta, hogy vár, de ne felejtsem el, hogy ő nem él örökké.
    ~És ha őt választom, akkor, mégis hogyan élünk boldogan míg meg nem?Azért mondtam Alexnek, amit mondtam, mert... Hu. A legjobban, Harryhez vonzódom. Aztán Luke, majd Alex. Tudom, furcsa, de nem tudok mit tenni. Igen, valószínű, hogy most mindenki kurvának tart, tudom. De, nem akarok az lenni! Luke olyan kis aranyos, meg minden. Harry is, de.. ő más. Nagyon más. Alex, meg... Alex. Ez a magyarázatom. Nem áll szándékomban bárkivel is összejönni.~
    Olyan rosszul éreztem magam. Harry majdnem meghalt, és tulajdon képen miattam, mert egy idióta vagyok! És, általában, olyan esetekben, amikor egy barátunk meghal, vagy majdnem, akkor az ember szeretetre vágyik. Az a különleges, hogy mivel lány barátom, sőt ismerősöm nincs/leszámítva a nővérem, akihez nem mehetek, mert akkor elkéne magyaráznom mindent és Gemmát akit nem is ismerek, csak úgy van/ marad Luke.
    Kb. 4-5 óra felé értem haza. Luke még aludt. Nem volt szívem felébreszteni, csak azért hogy diszkurzust folytassak vele, arról amiről tudom, hogy zavarja. Így, belebújtam a pizsimbe, majd átmentem hozzá. Olyan aranyos aludt. Bár hülyén hangzik, de cuki volt, ahogy nyála majdnem kifolyt. Jót kuncogtam rajta, aztán óvatosan a takaróját megfogtam, felemeltem, majd befeküdtem. Fejem az egyik karjára ráhajtottam, s a takarót ránk terítettem. Összehúztam magam. Az álom elég gyorsan elnyomott, de arra emlékeztem, hogy átkarolt, és közelebb húzott magához. Igaz, először azt hittem, hogy álmodom.
    Megint álmodtam. Igazából. Nem volt vészes, annyira. Egy hó fedte mezőn voltam. Riadtan körbenéztem, majd futni kezdtem. A hó a térdemig ért, úgyhogy nem nagyon tudtam szaladni. Mikor hátra néztem, egy furcsa teremtményt láttam. Két méter magas volt. Teste, olyan volt, mintha egy vulkán lenne, és azon csurog le láva. De teljesen szilárd volt. Ahogy lépett egyre előrébb és előrébb a teste melege elolvasztotta a havat maga előtt. Ő, közel jutott hozzám, s a hó jéggé változott, és a lábam körbe ölelte. Nem bírtam lépni. A szörnyeteg, ahogy közeledett, egyre forróbb lett a levegő. Mikor kb 3 méterre volt tőlem, az izzadság folyni kezdett az arcomról. Ő, megállt. Nézett egy ideig, majd elindult. A kéz fejemhez nyúlt, majd megérintette azt. Óriási piros folt keletkezett ott. Mikor vissza néztem, már nem csak egy szörny volt, hanem legalább száz. Szerencsére ekkor ébredtem fel.
    Kissé kapálózva ébredtem. A fejemet majdnem Luke arcába vágtam. Ő már ébren lehetett egy ideje. Mikor megmozdultam, ő lefogott, és csitítani kezdett.
- Ssss... Nincs semmi baj. Nyugodj le!- mondta nyugtató hangon. Felé fordultam, még mindig az egyik karján feküdve, bár egy kicsit felemeltem a fejem.. Arca az enyémtől 10 centiméter távolságra volt. Rémült, nagyra nyitott szemekkel néztem rá.
- Ne haragudj, ha felébresztettelek! Csak rosszat álmodtam.- nyögtem ki, miközben a szemeit fürkésztem. Olyan nyugtatóan nézett vissza rám. Szempillái alól kilátszódtak, gyönyörű csillogó kék szemei. Piercingjét harapdálta.
- Mit?- kérdezte nemes egyszerűséggel. Én nemes egyszerűséggel válaszoltam. Elmeséltem, majd, lehajtottam a buksim. - Oké. És szabad megkérdeznem, hogy mit keresel az ágyamban? - Bár a kérés megfogalmazása, olyan mintha dühös lenne, de a hangjában játékosságot, és huncutságot véltem felfedezni...
- Mert... szeretetre vágytam. És... el is hanyagoltalak mostanság, meg minden.
    Mint már említettem, nem akarok senkivel sem "járni" vagy bármi ilyesmi. És azt is, hogy nem akarok kurva lenni.
    Luke megcsókolt.
    Nem úgy hosszadalmasan, hanem csak mint egy puszi. Csak éppen a számra. Ekkor néztem rá halálosan ijedten.
- Sa-sajnálom. Cs-csak.. é-én...-dadogta. Nem mondott semmi mást, csak dadogott.
    A helyzet igen cikivé vált. Ott feküdtem a karján. Az ő ágyában. És ő megcsókolt. És! Még egy épkézláb magyarázata vagy ötlete sincs.
- Oké... én... asszem'... megyek...-mondtam. Felálltam, de ő megfogta a kezem. Abban a pillanatban, mérhetetlen fájdalom súrt belém. Sikítani nem akartam, de z arckifejezésem mindent elárult. Luke elengedett, majd mellém pattant. ~Dzsízisz, miért kell alsóban lennie??????~ Ja. Alsóban. Ha nem akart volna meghalni a kezem, még élveztem is volna.
    A kezemre néztem. Égés nyom. Akkora és azon a kezemen van, mint az álomban. ~Hogy lehet? Dehát állmodtam! Halál biztos, hogy álmodtam! Esetleg megint a bátyám szórakozik? Nem, az nem lehet! "Állítólag" véd engem!~
    A szobámba rohantam. Levetettem a gatyát, ami rajtam volt, s felhúztam egy farmert. Aztán levetettem a fölsőm(megjegyzem, nem volt alatta semmi), s magamra kaptam egy pulcsit.
    Luke végignézte az öltözésemet(de szerencsére nem látott semmi konkrétat), immáron egy fekete csőnadrágban. Mikor indult volna a szobájába, megragadtam a kezét, majd elráncigáltam Perrieig. Kopogás nélkül berontottunk.
- Pezz! Történt valami nagyon.... fura.- Szemeim nagyra nyíltak. Lélegzetem elállt. Lefagytam. Néztem őt. ~Mit keres itt??? Ő... most.. mittam?~ Rám mosolygott. Perriere néztem. Az ő szemei dühösen cikáztak rám és rá. Láttam, hogy őt is meglepte, s nem csak engem. Ennek felettébb örültem, mert nem olyan személy titkolózott, akit szeretek!- Te. Mit. Keresel. Itt.
- Nem örülsz a saját bátyádnak?
- Te, nem vagy a bátyám!



     Sziasztok, Manók! Nos, lehet, de csak lehet, hogy holnap, nem rakok, mert az unokahúgomnál alszok. De. DE ha nem leszek, akkor,vasárnap 2 rész lesz. De, próbálkozok! :D Továbbra is kellemes ünnepeket! <3 
     Puxx: Flói

Chapter 16. - Grooming

- Fogd vissza az a tesztoszteronnal teli fejedet, és hallgass meg!-emeltem meg a hangomat- Maradj nyugton! Oké?-dühösen bólintott- Alex. Jó vagy?
~Igen. Túlélem. De a barátod, ha sokáig makacskodik, nem hiszem!
- Nem bánod, ha...-biccentettem Harry felé.
~ Bánni bánom. De ha fontos neked... Holnap megismételjük az estét, EZ nélkül?- célozgatott Hazzra.
- Úgy mint ma.- mondtam. Körülbelül mint két medve, akkora volt egy vérfarkas, mint láttam. Oda siettem hozzá, s megöleltem. Ő lesz az én nagy mackóm~ határoztam el.
- Hahó, haldoklom, de ne zavarjon! -mondta végszóra Harry, s vissza mentem mellé.
    Intettem Alexnek, majd tovább indultunk. Elmentünk a motoromig.
- Tudod, futhatok veled hazáig. - ajánlotta fel magát.
- Túl gyenge vagy. Fogd be, és ülj mögém!
    Az út hátra lévő részében, nem szóltunk egymáshoz. Mikor megérkeztünk a házukhoz, egy lámpa sem égett. Egyből rákérdeztem.
- Hol vannak a többiek?
- Talán Londonban. Le ápolsz?-kérdezte, miközben segítettem neki leszállni, s bemenni a lakásba. Nincs messze innen az erdő, de már akkor rosszabb volt Hazz állapota. Elővette a zsebéből a kulcsokat. Kinyitotta az ajtót, majd még jobban rám támaszkodva bementünk.
- Ezek szerint igen, de hogyan és mivel? Csak vízzel, vagy mi?- kezdtem pánikolni. Nem akartam, hogy miattam haljon meg!
- Menny a fürdőbe! Nyisd ki a tükrös szekrényt, és vedd ki a kék üvegcsét.-mondta, miközben a konyhához bicegett, s felült a mosogató mellé. Én gyorsan megcsináltam amit mondott, majd oda szaladtam hozzá.
- Igen? És?
- Hozz ugyan onnan egy rongyot.! Én addig kikeverem a többit.
- Mondhattad volna előbb is!- szóltam vissza az ajtóból. Mikor visszatértem, láttam, hogy szarakodik. Egy nagyobb tálba csepegtetett abból a kék üvegből. Kikaptam a kezéből.
- Még tíz cseppet. Aztán önts föl a tele vízzel.
- Oké. Kész, és most?-kérdeztem-Most?-nem jött a válasz-Harry?-nézem felé. A sebeiből, már amit láttam, újból elkezdett folyni a vér, s szemei csukva tartotta. Az anyagot belemártottam a folyadékba, Harry pólóját ketté téptem/amit meglehetősen élveztem, eltekintve attól, hogy mindjárt meghal/, a padlóra dobtam, s a szívéhez szorítottam a rongyot. Ismét be nedvesítettem, s újra, majd újra.
    Harry hirtelen egy nagy "lélegzetet" vett, s a szemei kipattantak.
- Ezt még egyszer ne csináld!- vágtam kupán.
- Rendben. De te is ígérd meg, hogy nem erőszakolsz most meg. Áh, tudod mit, nyugodtan.- mondta reszelős hangon, halkan.
- Ó fogd be, lehet, hogy most megmentettem az életed! Sőt, biztos!- mondtam. Miután már nem volt életveszélyben, így szabadon ábrándozhattam a felsőtestéről. Megnehezítette a dolgom, ugyanis, alig tudtam levenni róla szemem, pedig már volt alkalmam megcsodálni. Meg persze, ugye azt "tisztogattam".
- Igazad van. Köszönöm.- szavai hallatán észhez tértem, és elhátráltam.
- Wáow. Most... Nem is tudom mit mondjak. Megtiszteltetés!- játszottam el, majd folytattam a "munkám". Akkor fogtam fel, hogy éppen Hazz karjait és hasát "tisztogatom", és hogy milyen közel vagyok hozzá. No meg arra is, hogy elrontotta a randim, és ugye nekem haragudnom kellene rá. De ez mellékes volt.
- Ezt a helyzetet nagyon élvezem! Lehet, hogy máskor is csak miattad fogok halálosan megsérülni, oké?
- Hát...- tértem át a nyakán lévő fogkarcoláshoz-Ha lehet, inkább ne!- Ironikus. A vámpír, akinek egy vérfarkas, felsérti a nyakán a bőrt.
- Tudod, hogy neked nagyon rossz, de nekem nagyon jó helyen állsz?-kérdezte. Röpke pillantást vetettem, hogy hol állok. A két lába közt. Szuper.
    Mikor éppen elléptem volna onnan, lenyúlt, s megfogta a derekam.
- Engedj el!-elléptem onnan.
- Jó, oké, elné... au!- mondta, mikor a karját felemelte. Gondolom húzódott a bőre, és fájt neki, bár tudtommal, a vámpíroknak nem sokáig fáj valami, kivéve ha halálos...
- Béna...-jegyeztem meg- Gyere, most már járni csak tudsz...-intettem, majd a kanapé felé indultam. Leültem, majd ő velem szemben foglalt helyet.- Tudod, fogalmam nincs, hogy hogyan tudta meg Parker, hogy mit is tettél velem... de.. akár, ez is eljuthat hozzá... érted....-motyogtam. A karját ápolgadtam, ott ahova fogott, mikor fájlalta azt.
- Én megértem, hogy  bátyád, meg...
- Nem a bátyám!- szakítottam félbe, s néztem a szemébe.
- De, az.
- Nem. Illetve igen, de nem.-értetlenül nézett rám(mondjuk,megértem)- Vér szerint a bátyám. De, nem emlékszem rá, megfenyegetett téged, és azt mondta, hogy eljön értem. Én, nem valami kölcsönkért DVD vagyok, Istenem!
- Nem, te hülye vagy!-kacagta, de hamar abbahagyta, mert fájt neki- Úgy értem, Parker, csak meg akar téged védeni. És, igazából, szerintem nem bántana engem. Haverok vagyunk, vagy mik..
- Ami azt illeti, ahogy hallottam, és láttam, nem viccelt. Simán kinyír...-mosolyodtam el, mert viccből mondtam, de gondolom Hazz nem annak vette.
- Mi az, hogy kinyír? Oké, neki is két képessége van, és az egyik ugye az mint nekem, a másikat pedig titkolja, de... tudod, én kínozni is tudok. Ez az aduászom!
- Akartam már kérdezni, hogy nem csak a klán vezéreinek van 2 képességük? Meg ugye a rokonaimnak.
- Igen. De szerintem, mivel ugye te vagy a hatalmas varázsló, én meg a kiválasztott, az déd déd ük ük, boszi nagyid, vagy kid gondoskodott, hogy a kiválasztottnak is legyen 2 képessége. Nehogy úgy érezze magát melletted, hogy nem ér fel hozzád.
- 1. Nem is érsz fel hozzám. 2. Nem, Hazz. Nem TE vagy a kiválasztott, de ezt már milliárdszor megdumáltuk...



     Sziasztok Manók! Remélem jól telik a szünet, és az ünnep! Nem enged belépni a Youtube-ba, így nem tudok linkelni zenét! Sajnálom! Azért...
      Puxx: Flói

Chapter 15. - The Date...

   Értetlenül felálltam, és Harryhez sétáltam.
- Te...- mondtam dühösen. Úgy nézett rám, mintha azt mondta volna "kérlek, maradj csöndben, ne mondj el nekik semmit, kérlek!" - Beszélnem kell veled!-sziszegtem- Kifelé!-ordítottam a többiekre- Ne merjetek hallgatózni, vagy esküszöm...- elindultak kifelé. Perrie összeszorította a szemeit, s úgy nézett ránk, de végül kiment, én pedig a "varázserőmmel" becsaptam az ajtót.

 **** 

    A másnap, a szobámba zárkózva telt! Harry mindent elmondott, hogy ő és a "bátyám" ismerik egymást. Persze, én elmondtam, hogy mit álmodtam, és természetesen én is láttam, mikor ő hozzá szólt. Azt is elmondtam. Óh, tényleg az álom.
    Igazából, sötétség volt. Az álmomban is sikítottam, úgy ahogy valójában. Borzalmasan fájt a szívem. Mintha éppen ki akarták volna tépni. Egy időben a gyomrom is ki akart nyugtatni. Tulajdonképp, addig nem is láttam semmit, amíg nem láttam, az "üzenetet".
    Luke egyfolytában kopogott. A végén rá is ráordítottam, hogy "Hagyd meghalni!" de az sem hatotta meg. Pezz elmondta neki is, mi történt. /Ja, kürtöljük szét, hogy szűz vagyok, nem?-alapon/
    Végülis, 19:15-körül rám jött az éhiség, mivel fárasztó egész nap egy helyben ülni és gondolkodni.... kaja nélkül! Akkor kaptam egy SMS-t.
    " Szia, szépség! Akkor nyolckor a Lovely-ban.
                                                                Csók: Alex"
    OK. Ennyit tudtam kimondani. "Szépség? Csók?" Komolyan? Nem járunk, vagy ilyenek! Annyira nem jön be, és nem is szimpi, hogy... na, értitek! Jó azért "elfogadnám"/ahogy csajok egymás közt mondják/.
    Minden esetre, elmentem. Ingyen kaja! Egy cuki sráccal. Egy csipkés nagyon sötét kék rövidebb ruhát vettem fel, egy fekete harisnyával, egy fekete magas egybe talpú, dorkó stílusú cipőt, a bőrdzsekimmel, és a motoros kesztyűmmel. Azért, nem akarok teljesen kifordítani magam. A sminkemet gyorsan megcsináltam, a hajamat, bontva hagytam, hisz' szép hullámos volt. Mire
elkészültem, volt 10 percem, hogy oda érjek.
    Az volt egy idő, még kitaláltam a suliból, meg amíg elmotoroztam a Lovely-hez, nem mondom...
    Mikor oda értem, nem az várt amire számítottam. Úgy gondoltam, hogy csak egyedül leszünk a kajáldában, de nem, majdnem tele volt. "Leparkoltam", majd bementem. Alex amint meglátott, felállt, s mikor hozzá értem, kishiján megcsókolt. Szerencsére hárítottam, és puszi lett belőle. Leültem vele szemben, majd beszélgetni kezdtünk.
    Ha bele gondolok. Hagytam volna, de... valami vissza húzott. Nem vagyok egy ribi, hogy minden nap, másra bukok, de azért... Oh, értitek! Vagy nem? Sokszor én sem értem magam...
*
    Szintén kellemes csalódásban volt részem, mert az egész estét végig nevettük, és szórakoztunk. Még a majdnem csók ellenére is! Áldom az Istent, hogy nem Gemma volt ma ezek szerint bent. A kaja... Hát az borzasztó volt amit én rendeltem. Ennél rosszabb rántott sajtot életemben nem ettem! A sajt édes volt. De nem csak egy kicsit... Konkrétan, puha cukrot ettem! Undorító volt. Alex, bepuszilta az én kajám, én meg az övét. Sült krumpli, kechuppal... jó választás!
    Vacsi után, elmentünk az erdőhöz, az én motorommal. Én vezettem, ő pedig belém kapaszkodott. Fordítva romantikusabb lett volna, de így vicces volt. Ott, elmentünk arra a rétre, ahol szettem a virágokat. Már egy szem sem volt, kivéve a rózsabokrot, ami még mindig virágzott. Alex azt mondta, hogy minden évszakban virágzik, s akkor lenne baj, ha nem tenné.
    Levette a /szintén/ bőrdzsekijét, s leterítette, hogy én arra ülhessek. Cuki... Ő szorosan mellém ült, majd felnéztem az égre.
- Gyönyörű, ugye?- egy felhő sem volt ott. Minden csillag ragyogott. S, ha még ez hülyeség is, de úgy éreztem, miattam. Mert megint jó a kedvem. De, persze tudtam, hogy ez hülyeség, de gondoltam... talán.
- Igen, az...-nagy levegőt vett- Bella, jól érezted most magad?- kérdezte.
- Igen. Nagyon!- mondtam, miközben, még mindig nem vettem le a szemem a sötét tengerről.
- Bella...
- Igen?- Fordultam felé. Egyszerű, ám mégis gyönyörű barna szemei, egyenesen a lelkemig hatoltak. Aztán, a szempár, s vele együtt a gazdájuk is, közeledni kezdett. 5 centiméterre megállt az ajkaimtól, s az egyik kezét, az arcomra csúsztatta .. Keze meleg volt, s ez kapóra jött, mert az arcom éppen fagyoskodott.
    Várta, hogy engedem-e, hogy megtegye, vagy sem. Tanult a kajáldában történtekből. Végül, én hajoltam oda hozzá, s csókoltam meg. Igazából, az csak egy szájra puszi volt. Vissza hajoltam volna, de ő ott tartott. Kinyitottam a szemem, s ő azt nézte. Egy pajzánat vigyorgott, majd közelebb húzott. Lágyan megcsókolt, úgy, hogy beleremegtem. Közelebb húzott, majd egyenesen az ölébe rakott, közben az ajkait véletlenül sem vette volna le az enyémekről. Egyre szenvedélyesebbé vált a csók, mert szinte már téptük egymás száját.
    Aztán, levegő hiány miatt, elváltunk. Kissé hátrébb akartam menni, de ő ezt nem engedte.
- A-a!-rázta a fejét-Többé már nem engedlek el!- jelentette ki, miközben vissza húzott egy következő csókhoz, ami sikertelen volt. A szívem nagyot dobbant, s megfogalmazódott magamban az a kérdés, hogy "Miért most?".
-  Pedig el kéne!- Hallottam meg rekedt hangját. Meg sem mertem fordulni, mert tudtam, nem lenne szerencsés.
- Igen?-mondtam halkan-Mit akarsz?- igen. Flegmáztam vele, de ugyan már! Azért amiért nem mondta el, hogy ismeri a bátyámat, nagyon haragudtam rá! Tényleg, nagyon. Perrie-t nem kérhettem meg, hogy meséljen róla, mert láttam rajta, hogy fáj neki, hogy nem tartják a kapcsolatot. De ha tudom, hogy Harry ismeri őt... Szóval, igen. Akár mennyire is szerettem/mert, hogy azt is fájt bevallani, hogy szeretem/ Harryt, nagyon nehezteltem rá. Komolyan! Bár, az is nehezemre esett, hogy haragudjak ez miatt rá...
- Mit. Csinálsz. Vele.
- Amit veled nem!- sziszegtem ki a fogaim közt.
- Hát... Mikor odaköltöztél hozzánk első napon, mi jobbat csináltunk... sőt majdnem megkóstoltalak...-hallottam a hangjában, a kárörvendést, és tudtam, hogy csak azért mondja, hogy Alext felbosszantsa. Hát, sikerült neki.. Megmozdult alattam, de nem engedtem, hogy talpra ugorjon.
- Fogd be! Nem történt semmi. Elfelejtettük! Kész vége!- álltam fel Alex öléből ÉN.
- Tudod, köztetek nem lehet semmi. ÉN vagyok a kiv..
- Nem, nem drága! 3 fiút ír a jóslat, nem egyet. Sőt, mi több. Úgy érzem, tudom, hogy ki az a három fiú. Sőt, az egyik itt áll mögöttem!- utaltam Alexra. Harry vörös szemeit megvilágította a hold. Érdekes fényt vetett rá. Az arca félelmetessé vált.
- Nem megyek sehova nélküled.
- Nélkülem?- nevettem fel.
- Igen. Ezzel a büdös kutyával nem hagyhatlak itt.
- Akkor tudd meg,-léptem oda hozzá- hogy én nem vagyok a tulajdonod, hogy megmondd kivel lehetek, és kivel nem. Nem kellett volna ide jönnöd. Csak fát dobtál a tűzre. Húzz el innen, és...-mondtam el végülis' egy szusszal, de... nem tudtam, mivel fenyegessem meg.
- Mi? Mi lesz?- kapta el a csípőmet. Mielőtt elhúzódhattam volna tőle, Alex farkas alakban, jelent meg mellettem, s közben Harry elengedett. Én hátrébb léptem, pedig nem akartam. Nem akartam, hogy bántsák egymást. - Hó, a kutyuska játszadozni szeretne? Bocsi büdi, de nincsen kéznél csontom!
~ Hagyd őt békén!-hallottam a fejemben. Felismertem Alex hangját. Rájöttem, hogy ezt ő gondolja, vagy mondja, mint farkas. De akkor én miért is értem??
    Alex neki ugrott Harrynek, de ő könnyedén elhajította. A farkasom, hamar felállt, s Hazz ugyan úgy eldobta. Ezt még eljátszották kettőször, majd Al , Hazz kezébe harapott.
    Vagy 5 percig civakodtak, s Harry szaggatott ruhában, Alex bundáján vérfoltokkal folytatták volna, ha nem avatkozok bele.
- Elég!- ordítottam. A föld megrengett, s kettőjük között 7-8 méter távolságot teremtettem. Harry felállt, s indult volna folytatni az öldöklést, de én elé ugrottam. Megfogtam mellkasát.
- Had öljem meg, kérlek!-nézett rá.
- Harry, nézz a szemembe...-mondtam higgadt hangon, s ő így tett- Kérlek. Vérzel. És tudtommal, a a vámpíroknak elég hamar beforr a sebük, ugye?-ő egy halványat bólintott.
- A vérfarkas harapás, ha nem ápolják le, hegeket hagyhat, esetleg vérmérgezést okozhat.-lihegte-Nem baj. Meghalok még egyszer!-indult volna el megint Alex felé, de én fogtam tovább. Mindkét tenyerem mellkasába fúrtam, s úgy tartottam vissza. Az ujjaimon nedves érzést éreztem, és hamar rájöttem, hogy az Harry vére. S ha szívén van, könnyen belehal. Esetleg, örökre.
- Fogd vissza az a tesztoszteronnal teli fejedet, és hallgass meg!- Emeltem meg a hangomat.



     Sziasztok Manók! Boldog karácsonyt mindenkinek! Remélem kellemesen telik a szünet, és mindenki Happy! Aztán, úgy gondoltam, hogy nem ma teszek fel sokat, hanem egész héten rakok fel új részeket, sőt, egészen szilveszterig.
     P.S.: Bocsi, hogy nem linkeltem zenét, de gyorsan akartam megosztani ezt a részt. Meghát, hallgassatok amit csak szeretnétek, most az egyszer! ;)
     Puxx: Flói

Chapter 14. - Nightmare

(Listen to this, while you read)       

   * Luke szemszöge *

     Lisa leordította a pincér csajt, majd  kiviharzott. Az után, bocsánatot kértünk. Livy/olvastam le a névtábláját/ sírni kezdett. Engem nem hatott meg. Lisának igaza van. Jó, mondjuk, mivel pasiból vagyok, csak megnézem, de az után rá sem néztem/miután leejtette a jegyzet füzetét, és én lehajoltam érte, majd közelebbről megvizsgáltam a fenekét/.
    Mire ott tartottam, hogy kimegyek a kocsmából, Lis annak a vámpírnak a kezeiben volt. Hallottam, hogy zokog. Mármint Lis. A vámpír gúnyos pillantást vetett rám, aztán én megfogtam magam, és vissza mentem. Leültem a helyemre.
- Mi van? Nincs már itt?-kérdezte tőlem Mickey.
- De, de éppen enyeleg.
- De Alex már elment.- csodálkozott Cal.
- Igen, ő elment. Most éppen a "csak barát" vámpírral van. Nézz ki.-intettem az ablakra.
    Először Alex, aztán ez? Komolyan. Igen, Lisa bejön, és? Igen, féltékeny vagyok, és?

 * Bella szemszöge *

    Mikor  kimentem pontosan Harrybe estem. Nem fájt, meg semmi, mert ő elkapott, de rögtön bőgni kezdtem. Talán azért, mert sok rajtam a nyomás. De, talán csak azért, mert lány vagyok, és a lányok néha ok nélkül sírni kezdenek.
    Haz megkérdezte, hogy mi a bajom, ki bántott ilyenek, de csak szorítottam tovább magamhoz a derekát. Az állát a fejem búbjára rakta, az egyik kezével átölelt, a másikkal a hajamat simogatta. Tudtam, hogy ő túlságosan is örül ennek a helyzetnek, de nem érdekelt. Szükségem volt valakire. Valakire, aki biztonság érzetet ad. ~És Harry az egyetlen személy, akitől ezt meg kapom. Még ha rossz is ez kimondani, de tulajdonképpen szeretem.~ gondoltam.
    Lassan 5-6 perce voltunk ott, mikor megcsapott a hideg. Csak egy hosszú ujjú póló volt fölül rajtam, ezért kissé fáztam.
- Haza kísérsz?- szipogtam a mellkasába.
- Gyere el hozzánk. Aludj ott. Meg van még a szobád!- Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Oké. De ez nem azt jelenti, hogy vissza költözöm. Mert a fogadást úgy is én nyerem.
- Örömmel hallom, hogy megint magad vagy.-engedett el, és távolodott tőlem- De, én nyerek. Sajnálom.- mondta, színészkedve, miközben levette zöld dzsekijét, és alatta levő kék pulcsiját- Tessék vedd fel. Nehogy megfagy, itt nekem!- Adta oda először a pulcsit, majd a kabátot.
- Neked nem kell?
- Nem. Vámpír vagyok. Tudod!
- Jah, persze. - Elindultunk, de aztán hirtelen megálltam, mert eszembe jutott valami.- Várj. Mindjárt jövök, csak szólok, hogy holnap megyek. Oks?- kérdeztem. bólintott, mire én beszakadtam.- Luke!
- Igen?- nézett fel sörétől.
- Ha Perrie keresne, megmondanád neki, hogy a barátaimnál alszom?- rebegtettem a szempilláimat, amik még mindig nedvesek voltak.
- Ja.-mondta egyszerűen. Talán haragszik? Mondjuk, megértem.
- Köszönöm. És, bocsánat az előbbiért. Sziasztok!-azzal kimentem.
    Késztetést éreztem, hogy megfogjam Harry kezét,és hogy megcsókoljam de végülis' nem tettem. Elég fura...
                                         ****
    Este 10 körül lehetett, mikor a kanapén ültünk. Illetve, én a kanapétámláján, két lábam közt Harryvel/nem félreérteni/. A haját fésülgettem, fonogattam, babrálgattam. A gépet összedugtuk a tv-vel, és néztük a "Twilight/ Újhold"-at.
- Bell, azért ne Harry fejére csorgasd a nyálad, jó?-kuncogott Niall.
- De hát, Taylor Lautner!Nézz csak rá. Mint valami Isten!- Igazából Azt akartam mondani, hogy "mint valami szex isten" de mégsem mondtam. Aztán, persze, gondolhattam volna, hogy Zayn figyeli a gondolataimat, de már tökmindegy, nem?
- Bella, a szex Isten én vagyok, nem ez!-mutatott a tv felé.
- Tudod, erre nem voltam kíváncsi! Valaki ad gyorsan valami ruhát? Lezuhanyzok!
- Persze, gyere!- állt fel Harry. Felmentünk a szobájába. Rám törtek az emlékek, illetve csak egy, ami végülis' jó volt, de soha nem mondtam volna el Harrynek! Kivett a fiókjából egy fekete alsógatyát, és a szekrényéből egy fehér pólót.- Tessék.- adta át őket.
- Köszi... de valami gatyát, nem adsz hozzá?- néztem fel rá. Rázta a fejét, közben pajzánul elmosolygott.
- Hát, ha itt alszol velem, adok!-lépett közelebb. Szívesen ott aludtam volna, de..~ Nem akarok tőle semmit. Illetve igen... Nem, nem! Mármint... Ah! Utálom magamat!~
- Nem köszi!-fordultam sarkon, majd leszaladtam a lépcsőn.
    Zuhanyzás után, felhúztam, és eszembe jutott, hogy ha fiukkal alszom, egy toppot illene felvennem. De, mivel, itt ilyenem nincs, nem volt mit tenni. Kimentem így, közben a karommal takargatni próbáltam magam. A fogashoz siettem, majd felvettem Harry pulcsiját, amiben ide jöttem.
- Nincs nálad cici fix? Ha?-kérdezte Louis.
- Fogd be, vagy felgyújtalak! És, tudod, hogy képes vagyok rá!-mutogattam felé- Van kajátok a véren kívül?
- Mert, nem jó a vér? Múltkor jól reagáltál rá...- mondta Liam.
- Igen? Liam, tőled  ezt nem vártam volna!- indultam el a hűtőhöz kaját guberálni. Mikor kinyitottam, találtam vért, vért vért, meg egy kis vért. Azonnal vissza csuktam.
- Holnap hozunk valamit!
- Nem kell, köszi. Megyek lefekszem. Akkor nem gondolok a kajára!- Odamentem mindanyiójukhoz, és két oldalt megpusziltam őket.
- Nem értem tőlem miért búcsúzol el! Megyek veled!- állt fel.
- Inkább a pokolba, drága!-löktem vissza- Jó éjt srácok!- köszöntem el, ezzel felmentem.

 * Harry szemszöge *

- Most komolyan, mi van köztetek? Azon a kiválasztott dolgon kívül?- kérdezte Loui.
- Csak barátok. Én egyfolytában nyomulok, de ő mindig leráz!- mondtam. Bell, már 20 perce felment. Komolyan gondoltam, hogy vele alszom. Mikor kijött másodszor a sörözőből, mikor visszament, s az után, késztetést éreztem, hogy megfogjam a kezét és hogy megcsókoljam. Nem olyat, mint amilyet mindig, hanem... ez olyan furán más volt. Mintha... mintha ő is ezt akarta volna. Fura...
    Kikapcsoltuk a filmet, és a híreket kezdtük nézni. "Egy tíz fiatalból álló kemping csoportot holtan találtak. Mikor megvizsgálták a testeket, kevés volt a vér tartalmuk."-mondták- " Skócia és Anglia határán Gretna-ban ma reggel találták meg a holttesteket. A halottkém szerint tegnap éjfél körül történt a baleset."
    A fiúk rám néztek. Tudtam, hogy ki tette. Illetve kik. Bella bátya. Nem, nem a jó kisfiúk, hanem Parker. Mi már találkoztunk... Már akkor ilyen vérengzős volt. Imádta látni, ahogy egy ember szenved. 2 évig az ő klánjába tartoztam. Akkor volt a sötét korszakom. Itt hagytam a srácokat, hogy azzal a klánnal lehessek. De, aztán észhez tértem, úgy ahogy. A mai napig többet gyilkolok, mint a többiek. Amúgy, Parker beszélt nekem a testvéreiről. Talán Bell akkor lehetett 12 éves. Azt mondta, minden évben elment, és követte egy egész napig. Neki is az álom járó képessége az egyik, így mindig üzent neki, és segített neki a nehéz döntésekben. Szóval, ő volt az őrangyala. Ahoz képest, hogy miket is művelt, ő szerette Bellát. Érdekes. Nem gondoltam, hogy találkozni fogok a húgával, és beleszeretek...
   Zayn éppen megszólalt volna, de hangos sikítást hallottunk fentről.
- Bell.-jelentettem ki, s rögtön mellette álltam. Csak sikított. Torka szakadtából. Ő összekuporodva, a hasát fogva, szaggatottan sikított. Megfogtam az arcát, s kicsit megpaskoltam, majd megráztam. Nem segített. Louis közelebb jött, s kis erejű áram ütést mért rá. A sikítás már kevésbé volt, de azért fel-fel ordított.
    Mondtam Zaynnek, hogy hívja fel Perriet Bella telefonját, hogy azonnal jöjjön ide, közben én leöntöttem egy vödör vízzel, hátha segít. Nem, nem segített.
    Mérhetetlen aggodalom szált le rám. Legszívesebben, megöltem volna magam, tényleg. A többiek fel s alá mászkáltak a házban. Én, leguggoltam az ágya mellé, és megfogtam a kezét. Ő reagált. Megszorította. Abban a pillanatban, olyan volt, mintha én is álmodtam volna.
~ Szálj le a húgomról.-jelent meg Parker-Vigyázz rá, de csak távolról. Ha legközelebb a közelébe mész, megbánod! Halloweenkor eljövök érte. De veled talán előbb is találkozom! De ezt ne mond el senkinek, csak a többit! Még egyszer mondom, szállj le róla!- figyelmeztetett, majd eltűnt. Gonosz, vörösen égő tűz volt a szemében. Felejthetetlen~
    Ekkor felébredtem. A padlón feküdtem, még mindig Bella kezét fogva. Mikor felnéztem, elengedtem a kezét, s ő erre felébredt. Kipattantak a szemei. Perrie ott állt mellettem, s rögtön a nyakába borult.


    Sziasztok Manók! Mindenkinek előre is boldog karácsonyt! Aztán, ha valaki felnéz 24. én a blogra, esetleg találkozhat +2 részt! ;)
    Puxx: Flói

Chapter 13. - Lovely

 (Listen to this, while you read)

   Már 6 napja ennek az egésznek. Perrievel, a tanulás rémálom. Nem azért, mert nem jól tanít, hanem mert annyit tanít. Lukeval, jó formán 1 nap, 1 órát találkozok. Reggel, mikor megyünk reggelizni, akkor odaülök hozzá, Mickyhez, Calhoz és Ashtonhoz. Amúgy iszonyat jó fejek! 2 napja, úgy megnevettetett Ash, hogy a finom kakaót szegény Micky arcába köptem. Ő annyira nem nevetett rajta mint mi, de, később már ő is szakadt. Na igen. Este, mikor megjövök, 8 óra körűl, ő tanul, így békén hagyom. Persze, ő nem addig van, csak hátul a suli mögött van egy hatalmas udvar. Ott van foci-, kosár-, és röplabdapálya. Na ő ott bandázik. Meg elmennek a városba csavarogni. De jó egyeseknek.
    Harry. Harryvel rendszeresen találkozok. Minden nap, amikor "ebéd szünetem" van, ami kb 1 óra, eljön. Egy nap kivételével, mindig jöttek a többiek is. Persze, ezt Pezz iszonyatosan ellenzi, de hé, én lázadó vagyok!
    Alig vártam a pénteket, mert előző nap meghívtak Luke-ék, hogy mennyek velük inni valamit. Bár, én még nem ihatnék, de amit Perrie nem tud, az neki nem is fáj, ugye? Perrie kivételesen elengedett, mert örült, hogy nem Harryvel találkozom.
    Leszaladtam a kanyargós út aljába, és ők már ott vártak rám.
- Boszikám, ismered az utat ide, vagy eltévedtél?
- Ash, a helyedben befognám. Ki is volt az aki reggelihez alsógatyában jött le, mert elaludt?
- Én háromszor szóltam rá, de csak azt mondogatta "ébren vagyok, takarodj a fejemből".-nevetett Calum.
- Istenem, olyan idióták vagytok. De ez a jó bennetek! Normálatlanok vagytok a nemnormális világban!- kuncogtam. 
   Elmentünk egy sörözőbe. Moon volt a neve. Meglepően kultúrált volt. Bár, egy kicsit sötét. Körbenéztem, majd megláttam, egy mosolygós és integető srácot. A egy kusza tincset a fülem mögé tűrtem, úgy intettem a másik kezemmel vissza Alexnek.
   Leültünk egy hatos asztalhoz.
- Honnan ismered a suli "alfáját"?- nézett rám nagy szemekkel Luke.
- Ő vitt haza, mikor az erdőben jártam, és eltévedtem.-egyszerűsítettem le a sztorit.- Miért?
- Mert nem áll szóba 12.-esekkel sem, nem hogy annál kissebbeknél. És, te, nem vagy vele egy súlycsoportban, érted...
- Ezt meg hogy... mindjárt jövök!- megláttam szemben egy cuki kis kávézó és kajálda szerű helyet, egy ismerőssel. Aki beszélget egy lánnyal. Először a féltékenység futott át rajtam. Amit gyökerétől ki akartam tépni. Másodszor ki tudja mit akar csinálni szegény lánnyal.
    Felálltam, és átszaladtam. Mikor beléptem, a csengők az ajtónál csilingelni kezdtek, de Harry már az előtt nézett engem, mielőtt halhatta volna. A hely iszonyatosan aranyos volt. Hasonlított a Starbucks-ra csak bent, ettek emberek rendes ételeket, nem csak kávéhoz menő kajákat. Meg családiasabb volt a hangulata.
- Szia Bell!- jött oda Hazz, és puszilt meg két oldalt. Mint mindig libabőr futkosott rajtam, mert olyan jól esett. Mármint, nem.... mindegy!
- Helló, csaaak.... jöttem köszönni.-mosolyogtam hamiskásan. Ránéztem a pultban figyelő lányra, és azt hittem káprázik a szemem. Olyan volt mint Harry. Persze, lányosabb, meg minden.
- Bella, bemutatom neked Gemmát. Ő a nővérem.
- Szia...-fogtunk kezet- Harry annyit mesélt rólad. És tényleg olyan szép vagy, mint leírta.-mosolyogta. Igen, így ugye sokkal érthetőbb a hasonlóság.
- Köszönöm...-tűrtem a fülem mögé megint egy tincset- Tényleg csak köszönni jöttem, úgyhogy, megyek is!-fordultam sarkon-Sziasz...
- Várj!-fogott karon Hazz- Később át mennyek? És kikkel jöttél? Miért jöttél ki a sörözőből? Egyedül vagy?-faggatott.
- Ö.... ha akarsz, barátokkal, mert, és nem.-mutattam az ujjammal de oda, számolva jó sorrendben válaszoltam az "őr nagynak".- Sziasztok! Örülök hogy találkoztunk!- néztem Gemmára, majd vissza mentem a fiúkhoz.

(Listen to this, while you read)

- Te vonzódsz a menő csávókhoz?-kérdezte Ash mikor leültem mellé.
- Figyelj, Ash, szerinted miért barátkozik velünk? Mert mi is menők vagyunk!- karolt át a másik oldalról Luke.
    Amikor Luke átkarolt, illetve, mikor hozzám ért, olyan érzés fogott el, mint mikor Harryhez érek. Különös, bizsergető, borzongató, de még is kellemes.
- Ha-ha! Röhög a vakbelem! Harry is csak egy barát... mondjuk. Má-mármint csak barát. Szó-szóval....- Nem bírtam magyarázkodni, mert megint olaszul jöttek a szavak a fejembe, és hirtelen elfelejtettem angolul beszélni. Persze, közben éreztem, hogy a pír az arcomon(ami egyébként azóta ott van, mióta Hazz megpuszilt), egyre jobban színeződött, sötétedett.
- Lisa, mindenki tudja, hogy ő a 3 fiú egyike. Amikor neked órád van, az "alsósok" mindig hallgatóznak, mert a nagyok megkérik őket. És, ezt órán rendszeresen kitárgyaljuk!- ecsetelte Cal.
- Ó, hogy ti az én magánéletemről dumáltok, órán? Jó, az is igaz, hogy legalább valami értelmes hagyja el a szátokat, de akkor is!- a fiúk felkuncogtak, de amint meglátták  Alexet közeledni befejezték, s szinte tapintani lehetett a feszűltséget.
- Hali!-köszönt- Mizu?-rágta látványosan a rágóját- Wow! Ti együtt vagytok?- mutatott Luke-ra és rám felváltva.
- Mi? Nem!-mondtuk egyszerre, és Luke levette rólam a kezét.
- Csak barátok... vagyunk!-mondtam bizonytalanul, mire ő hevesen bólogatott.
- Az jó, mert azért jöttem, hogy megkérdezzem, nincs e kedved holnap egy vacsira, vagy ilyesmire?- kérdezte, a pilláit rebegtetve. Köpni-nyelni nem tudtam, s a szám is tátva maradt. A szemem sarkából láttam, hogy a barátaimra is hasonló hatást gyakorolt. Ő, erre mitsem' mondóan kuncogott egyet, majd kérdően nézett rám.
- Ő. Nem is tudom. Mint...
- Egy randi.-fejezte be a mondatom.
- Ő... Igen?- inkább kérdés volt mint válasz, de elfogadta.
- Remek, akkor holnap a Lovely-ben?-mutatott a szomszédos épületre. Szuper-gondoltam magamban. Bólintottam bizonytalanul, majd ő egy áll rántással elköszönt, majd kisétált a barátaival együtt. Mikor kiértek, a fiúk rögtön felém fordultak.
- Mi az hogy randiztok?- ripakodott rám Luke.
- Úúú... valaki féltékeny...-cukkolta Ash.
- Fogd be!-mondta.
- Nem azt kérte, hogy mennyek hozzá feleségül, nem? Egy randi bele fér!- Jah.. persze!- Ejtsük a témát, ok? Inkább igyunk, vagy mit tudom én!-fontam keresztbe karjaimat, s dőltem hátra. Kissé felkaptam a vizet.
    Nem Luke miatt, hanem.. nem is tudom, vannak olyanok, amikor a legkisebb dolgokon felkapom a vizet...
- Sziasztok! Mit hozhatok?- kérdezte a lenge ruhába öltözött pincér csaj.
     A fiúk úgy néztek rá, mint a sivatagban egy pohár vízre. Fiatal volt még ahoz hogy egy kocsmában dolgozzon, ahoz meg pláne, hogy a feneke közepéig érő szoknyát húzzon fel, nagyon mélyen dekoltált trikóval. 1. Hideg van. remélem befagy a segge. 2. Nincs se melle, se segge. Mit is akar mutogatni? Kiló vakolat az arcán... Na, szóval, ne kerteljünk, úgy nézett ki a lány, mint egy kurva. Ahoz képest, volt vagy 16 éves. Vagy még annyi sem. - Hé, bocsi, de te már elmúltál 18, csajszi?-kérdezte.
    Azt hittem, felrobbanok. A dühös énem, most jogosan jött elő. Legszívesebben felrúgtam volna a holdig. De komolyan. Fiatalabb nálam. Így öltözik. Itt dolgozik. Erre még be is szól?
    Arra gondoltam, hogy ~ Bella. Nyugi. Koncentrálj, hogy ne öld meg, ne repítsd el, ne gyújtsd fel a virágokat, stb~ Valamennyire segített, de azért megemlítettem a lánynak kedvesen, hogy inkább hallgasson el.
- És te, kis csitri?-álltam fel a székemből, és tettem a kezemet a testem mellé, nehogy valamit elkövessek- Apád nem vert még meg? Én a helyében már rég megtettem volna! És komolyan, te kérdezed meg tőlem? Még általános iskolás vagy? Basszus, kérlek nézz magadra. Fogd be a pofád, és takarodj a világból, kérlek!- és a végére, ott volt a kedvesség. Félre rúgtam a székem, majd kiviharzottam az épületből.