Chapter 14. - Nightmare

(Listen to this, while you read)       

   * Luke szemszöge *

     Lisa leordította a pincér csajt, majd  kiviharzott. Az után, bocsánatot kértünk. Livy/olvastam le a névtábláját/ sírni kezdett. Engem nem hatott meg. Lisának igaza van. Jó, mondjuk, mivel pasiból vagyok, csak megnézem, de az után rá sem néztem/miután leejtette a jegyzet füzetét, és én lehajoltam érte, majd közelebbről megvizsgáltam a fenekét/.
    Mire ott tartottam, hogy kimegyek a kocsmából, Lis annak a vámpírnak a kezeiben volt. Hallottam, hogy zokog. Mármint Lis. A vámpír gúnyos pillantást vetett rám, aztán én megfogtam magam, és vissza mentem. Leültem a helyemre.
- Mi van? Nincs már itt?-kérdezte tőlem Mickey.
- De, de éppen enyeleg.
- De Alex már elment.- csodálkozott Cal.
- Igen, ő elment. Most éppen a "csak barát" vámpírral van. Nézz ki.-intettem az ablakra.
    Először Alex, aztán ez? Komolyan. Igen, Lisa bejön, és? Igen, féltékeny vagyok, és?

 * Bella szemszöge *

    Mikor  kimentem pontosan Harrybe estem. Nem fájt, meg semmi, mert ő elkapott, de rögtön bőgni kezdtem. Talán azért, mert sok rajtam a nyomás. De, talán csak azért, mert lány vagyok, és a lányok néha ok nélkül sírni kezdenek.
    Haz megkérdezte, hogy mi a bajom, ki bántott ilyenek, de csak szorítottam tovább magamhoz a derekát. Az állát a fejem búbjára rakta, az egyik kezével átölelt, a másikkal a hajamat simogatta. Tudtam, hogy ő túlságosan is örül ennek a helyzetnek, de nem érdekelt. Szükségem volt valakire. Valakire, aki biztonság érzetet ad. ~És Harry az egyetlen személy, akitől ezt meg kapom. Még ha rossz is ez kimondani, de tulajdonképpen szeretem.~ gondoltam.
    Lassan 5-6 perce voltunk ott, mikor megcsapott a hideg. Csak egy hosszú ujjú póló volt fölül rajtam, ezért kissé fáztam.
- Haza kísérsz?- szipogtam a mellkasába.
- Gyere el hozzánk. Aludj ott. Meg van még a szobád!- Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Oké. De ez nem azt jelenti, hogy vissza költözöm. Mert a fogadást úgy is én nyerem.
- Örömmel hallom, hogy megint magad vagy.-engedett el, és távolodott tőlem- De, én nyerek. Sajnálom.- mondta, színészkedve, miközben levette zöld dzsekijét, és alatta levő kék pulcsiját- Tessék vedd fel. Nehogy megfagy, itt nekem!- Adta oda először a pulcsit, majd a kabátot.
- Neked nem kell?
- Nem. Vámpír vagyok. Tudod!
- Jah, persze. - Elindultunk, de aztán hirtelen megálltam, mert eszembe jutott valami.- Várj. Mindjárt jövök, csak szólok, hogy holnap megyek. Oks?- kérdeztem. bólintott, mire én beszakadtam.- Luke!
- Igen?- nézett fel sörétől.
- Ha Perrie keresne, megmondanád neki, hogy a barátaimnál alszom?- rebegtettem a szempilláimat, amik még mindig nedvesek voltak.
- Ja.-mondta egyszerűen. Talán haragszik? Mondjuk, megértem.
- Köszönöm. És, bocsánat az előbbiért. Sziasztok!-azzal kimentem.
    Késztetést éreztem, hogy megfogjam Harry kezét,és hogy megcsókoljam de végülis' nem tettem. Elég fura...
                                         ****
    Este 10 körül lehetett, mikor a kanapén ültünk. Illetve, én a kanapétámláján, két lábam közt Harryvel/nem félreérteni/. A haját fésülgettem, fonogattam, babrálgattam. A gépet összedugtuk a tv-vel, és néztük a "Twilight/ Újhold"-at.
- Bell, azért ne Harry fejére csorgasd a nyálad, jó?-kuncogott Niall.
- De hát, Taylor Lautner!Nézz csak rá. Mint valami Isten!- Igazából Azt akartam mondani, hogy "mint valami szex isten" de mégsem mondtam. Aztán, persze, gondolhattam volna, hogy Zayn figyeli a gondolataimat, de már tökmindegy, nem?
- Bella, a szex Isten én vagyok, nem ez!-mutatott a tv felé.
- Tudod, erre nem voltam kíváncsi! Valaki ad gyorsan valami ruhát? Lezuhanyzok!
- Persze, gyere!- állt fel Harry. Felmentünk a szobájába. Rám törtek az emlékek, illetve csak egy, ami végülis' jó volt, de soha nem mondtam volna el Harrynek! Kivett a fiókjából egy fekete alsógatyát, és a szekrényéből egy fehér pólót.- Tessék.- adta át őket.
- Köszi... de valami gatyát, nem adsz hozzá?- néztem fel rá. Rázta a fejét, közben pajzánul elmosolygott.
- Hát, ha itt alszol velem, adok!-lépett közelebb. Szívesen ott aludtam volna, de..~ Nem akarok tőle semmit. Illetve igen... Nem, nem! Mármint... Ah! Utálom magamat!~
- Nem köszi!-fordultam sarkon, majd leszaladtam a lépcsőn.
    Zuhanyzás után, felhúztam, és eszembe jutott, hogy ha fiukkal alszom, egy toppot illene felvennem. De, mivel, itt ilyenem nincs, nem volt mit tenni. Kimentem így, közben a karommal takargatni próbáltam magam. A fogashoz siettem, majd felvettem Harry pulcsiját, amiben ide jöttem.
- Nincs nálad cici fix? Ha?-kérdezte Louis.
- Fogd be, vagy felgyújtalak! És, tudod, hogy képes vagyok rá!-mutogattam felé- Van kajátok a véren kívül?
- Mert, nem jó a vér? Múltkor jól reagáltál rá...- mondta Liam.
- Igen? Liam, tőled  ezt nem vártam volna!- indultam el a hűtőhöz kaját guberálni. Mikor kinyitottam, találtam vért, vért vért, meg egy kis vért. Azonnal vissza csuktam.
- Holnap hozunk valamit!
- Nem kell, köszi. Megyek lefekszem. Akkor nem gondolok a kajára!- Odamentem mindanyiójukhoz, és két oldalt megpusziltam őket.
- Nem értem tőlem miért búcsúzol el! Megyek veled!- állt fel.
- Inkább a pokolba, drága!-löktem vissza- Jó éjt srácok!- köszöntem el, ezzel felmentem.

 * Harry szemszöge *

- Most komolyan, mi van köztetek? Azon a kiválasztott dolgon kívül?- kérdezte Loui.
- Csak barátok. Én egyfolytában nyomulok, de ő mindig leráz!- mondtam. Bell, már 20 perce felment. Komolyan gondoltam, hogy vele alszom. Mikor kijött másodszor a sörözőből, mikor visszament, s az után, késztetést éreztem, hogy megfogjam a kezét és hogy megcsókoljam. Nem olyat, mint amilyet mindig, hanem... ez olyan furán más volt. Mintha... mintha ő is ezt akarta volna. Fura...
    Kikapcsoltuk a filmet, és a híreket kezdtük nézni. "Egy tíz fiatalból álló kemping csoportot holtan találtak. Mikor megvizsgálták a testeket, kevés volt a vér tartalmuk."-mondták- " Skócia és Anglia határán Gretna-ban ma reggel találták meg a holttesteket. A halottkém szerint tegnap éjfél körül történt a baleset."
    A fiúk rám néztek. Tudtam, hogy ki tette. Illetve kik. Bella bátya. Nem, nem a jó kisfiúk, hanem Parker. Mi már találkoztunk... Már akkor ilyen vérengzős volt. Imádta látni, ahogy egy ember szenved. 2 évig az ő klánjába tartoztam. Akkor volt a sötét korszakom. Itt hagytam a srácokat, hogy azzal a klánnal lehessek. De, aztán észhez tértem, úgy ahogy. A mai napig többet gyilkolok, mint a többiek. Amúgy, Parker beszélt nekem a testvéreiről. Talán Bell akkor lehetett 12 éves. Azt mondta, minden évben elment, és követte egy egész napig. Neki is az álom járó képessége az egyik, így mindig üzent neki, és segített neki a nehéz döntésekben. Szóval, ő volt az őrangyala. Ahoz képest, hogy miket is művelt, ő szerette Bellát. Érdekes. Nem gondoltam, hogy találkozni fogok a húgával, és beleszeretek...
   Zayn éppen megszólalt volna, de hangos sikítást hallottunk fentről.
- Bell.-jelentettem ki, s rögtön mellette álltam. Csak sikított. Torka szakadtából. Ő összekuporodva, a hasát fogva, szaggatottan sikított. Megfogtam az arcát, s kicsit megpaskoltam, majd megráztam. Nem segített. Louis közelebb jött, s kis erejű áram ütést mért rá. A sikítás már kevésbé volt, de azért fel-fel ordított.
    Mondtam Zaynnek, hogy hívja fel Perriet Bella telefonját, hogy azonnal jöjjön ide, közben én leöntöttem egy vödör vízzel, hátha segít. Nem, nem segített.
    Mérhetetlen aggodalom szált le rám. Legszívesebben, megöltem volna magam, tényleg. A többiek fel s alá mászkáltak a házban. Én, leguggoltam az ágya mellé, és megfogtam a kezét. Ő reagált. Megszorította. Abban a pillanatban, olyan volt, mintha én is álmodtam volna.
~ Szálj le a húgomról.-jelent meg Parker-Vigyázz rá, de csak távolról. Ha legközelebb a közelébe mész, megbánod! Halloweenkor eljövök érte. De veled talán előbb is találkozom! De ezt ne mond el senkinek, csak a többit! Még egyszer mondom, szállj le róla!- figyelmeztetett, majd eltűnt. Gonosz, vörösen égő tűz volt a szemében. Felejthetetlen~
    Ekkor felébredtem. A padlón feküdtem, még mindig Bella kezét fogva. Mikor felnéztem, elengedtem a kezét, s ő erre felébredt. Kipattantak a szemei. Perrie ott állt mellettem, s rögtön a nyakába borult.


    Sziasztok Manók! Mindenkinek előre is boldog karácsonyt! Aztán, ha valaki felnéz 24. én a blogra, esetleg találkozhat +2 részt! ;)
    Puxx: Flói