Chapter 15. - The Date...

   Értetlenül felálltam, és Harryhez sétáltam.
- Te...- mondtam dühösen. Úgy nézett rám, mintha azt mondta volna "kérlek, maradj csöndben, ne mondj el nekik semmit, kérlek!" - Beszélnem kell veled!-sziszegtem- Kifelé!-ordítottam a többiekre- Ne merjetek hallgatózni, vagy esküszöm...- elindultak kifelé. Perrie összeszorította a szemeit, s úgy nézett ránk, de végül kiment, én pedig a "varázserőmmel" becsaptam az ajtót.

 **** 

    A másnap, a szobámba zárkózva telt! Harry mindent elmondott, hogy ő és a "bátyám" ismerik egymást. Persze, én elmondtam, hogy mit álmodtam, és természetesen én is láttam, mikor ő hozzá szólt. Azt is elmondtam. Óh, tényleg az álom.
    Igazából, sötétség volt. Az álmomban is sikítottam, úgy ahogy valójában. Borzalmasan fájt a szívem. Mintha éppen ki akarták volna tépni. Egy időben a gyomrom is ki akart nyugtatni. Tulajdonképp, addig nem is láttam semmit, amíg nem láttam, az "üzenetet".
    Luke egyfolytában kopogott. A végén rá is ráordítottam, hogy "Hagyd meghalni!" de az sem hatotta meg. Pezz elmondta neki is, mi történt. /Ja, kürtöljük szét, hogy szűz vagyok, nem?-alapon/
    Végülis, 19:15-körül rám jött az éhiség, mivel fárasztó egész nap egy helyben ülni és gondolkodni.... kaja nélkül! Akkor kaptam egy SMS-t.
    " Szia, szépség! Akkor nyolckor a Lovely-ban.
                                                                Csók: Alex"
    OK. Ennyit tudtam kimondani. "Szépség? Csók?" Komolyan? Nem járunk, vagy ilyenek! Annyira nem jön be, és nem is szimpi, hogy... na, értitek! Jó azért "elfogadnám"/ahogy csajok egymás közt mondják/.
    Minden esetre, elmentem. Ingyen kaja! Egy cuki sráccal. Egy csipkés nagyon sötét kék rövidebb ruhát vettem fel, egy fekete harisnyával, egy fekete magas egybe talpú, dorkó stílusú cipőt, a bőrdzsekimmel, és a motoros kesztyűmmel. Azért, nem akarok teljesen kifordítani magam. A sminkemet gyorsan megcsináltam, a hajamat, bontva hagytam, hisz' szép hullámos volt. Mire
elkészültem, volt 10 percem, hogy oda érjek.
    Az volt egy idő, még kitaláltam a suliból, meg amíg elmotoroztam a Lovely-hez, nem mondom...
    Mikor oda értem, nem az várt amire számítottam. Úgy gondoltam, hogy csak egyedül leszünk a kajáldában, de nem, majdnem tele volt. "Leparkoltam", majd bementem. Alex amint meglátott, felállt, s mikor hozzá értem, kishiján megcsókolt. Szerencsére hárítottam, és puszi lett belőle. Leültem vele szemben, majd beszélgetni kezdtünk.
    Ha bele gondolok. Hagytam volna, de... valami vissza húzott. Nem vagyok egy ribi, hogy minden nap, másra bukok, de azért... Oh, értitek! Vagy nem? Sokszor én sem értem magam...
*
    Szintén kellemes csalódásban volt részem, mert az egész estét végig nevettük, és szórakoztunk. Még a majdnem csók ellenére is! Áldom az Istent, hogy nem Gemma volt ma ezek szerint bent. A kaja... Hát az borzasztó volt amit én rendeltem. Ennél rosszabb rántott sajtot életemben nem ettem! A sajt édes volt. De nem csak egy kicsit... Konkrétan, puha cukrot ettem! Undorító volt. Alex, bepuszilta az én kajám, én meg az övét. Sült krumpli, kechuppal... jó választás!
    Vacsi után, elmentünk az erdőhöz, az én motorommal. Én vezettem, ő pedig belém kapaszkodott. Fordítva romantikusabb lett volna, de így vicces volt. Ott, elmentünk arra a rétre, ahol szettem a virágokat. Már egy szem sem volt, kivéve a rózsabokrot, ami még mindig virágzott. Alex azt mondta, hogy minden évszakban virágzik, s akkor lenne baj, ha nem tenné.
    Levette a /szintén/ bőrdzsekijét, s leterítette, hogy én arra ülhessek. Cuki... Ő szorosan mellém ült, majd felnéztem az égre.
- Gyönyörű, ugye?- egy felhő sem volt ott. Minden csillag ragyogott. S, ha még ez hülyeség is, de úgy éreztem, miattam. Mert megint jó a kedvem. De, persze tudtam, hogy ez hülyeség, de gondoltam... talán.
- Igen, az...-nagy levegőt vett- Bella, jól érezted most magad?- kérdezte.
- Igen. Nagyon!- mondtam, miközben, még mindig nem vettem le a szemem a sötét tengerről.
- Bella...
- Igen?- Fordultam felé. Egyszerű, ám mégis gyönyörű barna szemei, egyenesen a lelkemig hatoltak. Aztán, a szempár, s vele együtt a gazdájuk is, közeledni kezdett. 5 centiméterre megállt az ajkaimtól, s az egyik kezét, az arcomra csúsztatta .. Keze meleg volt, s ez kapóra jött, mert az arcom éppen fagyoskodott.
    Várta, hogy engedem-e, hogy megtegye, vagy sem. Tanult a kajáldában történtekből. Végül, én hajoltam oda hozzá, s csókoltam meg. Igazából, az csak egy szájra puszi volt. Vissza hajoltam volna, de ő ott tartott. Kinyitottam a szemem, s ő azt nézte. Egy pajzánat vigyorgott, majd közelebb húzott. Lágyan megcsókolt, úgy, hogy beleremegtem. Közelebb húzott, majd egyenesen az ölébe rakott, közben az ajkait véletlenül sem vette volna le az enyémekről. Egyre szenvedélyesebbé vált a csók, mert szinte már téptük egymás száját.
    Aztán, levegő hiány miatt, elváltunk. Kissé hátrébb akartam menni, de ő ezt nem engedte.
- A-a!-rázta a fejét-Többé már nem engedlek el!- jelentette ki, miközben vissza húzott egy következő csókhoz, ami sikertelen volt. A szívem nagyot dobbant, s megfogalmazódott magamban az a kérdés, hogy "Miért most?".
-  Pedig el kéne!- Hallottam meg rekedt hangját. Meg sem mertem fordulni, mert tudtam, nem lenne szerencsés.
- Igen?-mondtam halkan-Mit akarsz?- igen. Flegmáztam vele, de ugyan már! Azért amiért nem mondta el, hogy ismeri a bátyámat, nagyon haragudtam rá! Tényleg, nagyon. Perrie-t nem kérhettem meg, hogy meséljen róla, mert láttam rajta, hogy fáj neki, hogy nem tartják a kapcsolatot. De ha tudom, hogy Harry ismeri őt... Szóval, igen. Akár mennyire is szerettem/mert, hogy azt is fájt bevallani, hogy szeretem/ Harryt, nagyon nehezteltem rá. Komolyan! Bár, az is nehezemre esett, hogy haragudjak ez miatt rá...
- Mit. Csinálsz. Vele.
- Amit veled nem!- sziszegtem ki a fogaim közt.
- Hát... Mikor odaköltöztél hozzánk első napon, mi jobbat csináltunk... sőt majdnem megkóstoltalak...-hallottam a hangjában, a kárörvendést, és tudtam, hogy csak azért mondja, hogy Alext felbosszantsa. Hát, sikerült neki.. Megmozdult alattam, de nem engedtem, hogy talpra ugorjon.
- Fogd be! Nem történt semmi. Elfelejtettük! Kész vége!- álltam fel Alex öléből ÉN.
- Tudod, köztetek nem lehet semmi. ÉN vagyok a kiv..
- Nem, nem drága! 3 fiút ír a jóslat, nem egyet. Sőt, mi több. Úgy érzem, tudom, hogy ki az a három fiú. Sőt, az egyik itt áll mögöttem!- utaltam Alexra. Harry vörös szemeit megvilágította a hold. Érdekes fényt vetett rá. Az arca félelmetessé vált.
- Nem megyek sehova nélküled.
- Nélkülem?- nevettem fel.
- Igen. Ezzel a büdös kutyával nem hagyhatlak itt.
- Akkor tudd meg,-léptem oda hozzá- hogy én nem vagyok a tulajdonod, hogy megmondd kivel lehetek, és kivel nem. Nem kellett volna ide jönnöd. Csak fát dobtál a tűzre. Húzz el innen, és...-mondtam el végülis' egy szusszal, de... nem tudtam, mivel fenyegessem meg.
- Mi? Mi lesz?- kapta el a csípőmet. Mielőtt elhúzódhattam volna tőle, Alex farkas alakban, jelent meg mellettem, s közben Harry elengedett. Én hátrébb léptem, pedig nem akartam. Nem akartam, hogy bántsák egymást. - Hó, a kutyuska játszadozni szeretne? Bocsi büdi, de nincsen kéznél csontom!
~ Hagyd őt békén!-hallottam a fejemben. Felismertem Alex hangját. Rájöttem, hogy ezt ő gondolja, vagy mondja, mint farkas. De akkor én miért is értem??
    Alex neki ugrott Harrynek, de ő könnyedén elhajította. A farkasom, hamar felállt, s Hazz ugyan úgy eldobta. Ezt még eljátszották kettőször, majd Al , Hazz kezébe harapott.
    Vagy 5 percig civakodtak, s Harry szaggatott ruhában, Alex bundáján vérfoltokkal folytatták volna, ha nem avatkozok bele.
- Elég!- ordítottam. A föld megrengett, s kettőjük között 7-8 méter távolságot teremtettem. Harry felállt, s indult volna folytatni az öldöklést, de én elé ugrottam. Megfogtam mellkasát.
- Had öljem meg, kérlek!-nézett rá.
- Harry, nézz a szemembe...-mondtam higgadt hangon, s ő így tett- Kérlek. Vérzel. És tudtommal, a a vámpíroknak elég hamar beforr a sebük, ugye?-ő egy halványat bólintott.
- A vérfarkas harapás, ha nem ápolják le, hegeket hagyhat, esetleg vérmérgezést okozhat.-lihegte-Nem baj. Meghalok még egyszer!-indult volna el megint Alex felé, de én fogtam tovább. Mindkét tenyerem mellkasába fúrtam, s úgy tartottam vissza. Az ujjaimon nedves érzést éreztem, és hamar rájöttem, hogy az Harry vére. S ha szívén van, könnyen belehal. Esetleg, örökre.
- Fogd vissza az a tesztoszteronnal teli fejedet, és hallgass meg!- Emeltem meg a hangomat.



     Sziasztok Manók! Boldog karácsonyt mindenkinek! Remélem kellemesen telik a szünet, és mindenki Happy! Aztán, úgy gondoltam, hogy nem ma teszek fel sokat, hanem egész héten rakok fel új részeket, sőt, egészen szilveszterig.
     P.S.: Bocsi, hogy nem linkeltem zenét, de gyorsan akartam megosztani ezt a részt. Meghát, hallgassatok amit csak szeretnétek, most az egyszer! ;)
     Puxx: Flói