Chapter 13. - Lovely

 (Listen to this, while you read)

   Már 6 napja ennek az egésznek. Perrievel, a tanulás rémálom. Nem azért, mert nem jól tanít, hanem mert annyit tanít. Lukeval, jó formán 1 nap, 1 órát találkozok. Reggel, mikor megyünk reggelizni, akkor odaülök hozzá, Mickyhez, Calhoz és Ashtonhoz. Amúgy iszonyat jó fejek! 2 napja, úgy megnevettetett Ash, hogy a finom kakaót szegény Micky arcába köptem. Ő annyira nem nevetett rajta mint mi, de, később már ő is szakadt. Na igen. Este, mikor megjövök, 8 óra körűl, ő tanul, így békén hagyom. Persze, ő nem addig van, csak hátul a suli mögött van egy hatalmas udvar. Ott van foci-, kosár-, és röplabdapálya. Na ő ott bandázik. Meg elmennek a városba csavarogni. De jó egyeseknek.
    Harry. Harryvel rendszeresen találkozok. Minden nap, amikor "ebéd szünetem" van, ami kb 1 óra, eljön. Egy nap kivételével, mindig jöttek a többiek is. Persze, ezt Pezz iszonyatosan ellenzi, de hé, én lázadó vagyok!
    Alig vártam a pénteket, mert előző nap meghívtak Luke-ék, hogy mennyek velük inni valamit. Bár, én még nem ihatnék, de amit Perrie nem tud, az neki nem is fáj, ugye? Perrie kivételesen elengedett, mert örült, hogy nem Harryvel találkozom.
    Leszaladtam a kanyargós út aljába, és ők már ott vártak rám.
- Boszikám, ismered az utat ide, vagy eltévedtél?
- Ash, a helyedben befognám. Ki is volt az aki reggelihez alsógatyában jött le, mert elaludt?
- Én háromszor szóltam rá, de csak azt mondogatta "ébren vagyok, takarodj a fejemből".-nevetett Calum.
- Istenem, olyan idióták vagytok. De ez a jó bennetek! Normálatlanok vagytok a nemnormális világban!- kuncogtam. 
   Elmentünk egy sörözőbe. Moon volt a neve. Meglepően kultúrált volt. Bár, egy kicsit sötét. Körbenéztem, majd megláttam, egy mosolygós és integető srácot. A egy kusza tincset a fülem mögé tűrtem, úgy intettem a másik kezemmel vissza Alexnek.
   Leültünk egy hatos asztalhoz.
- Honnan ismered a suli "alfáját"?- nézett rám nagy szemekkel Luke.
- Ő vitt haza, mikor az erdőben jártam, és eltévedtem.-egyszerűsítettem le a sztorit.- Miért?
- Mert nem áll szóba 12.-esekkel sem, nem hogy annál kissebbeknél. És, te, nem vagy vele egy súlycsoportban, érted...
- Ezt meg hogy... mindjárt jövök!- megláttam szemben egy cuki kis kávézó és kajálda szerű helyet, egy ismerőssel. Aki beszélget egy lánnyal. Először a féltékenység futott át rajtam. Amit gyökerétől ki akartam tépni. Másodszor ki tudja mit akar csinálni szegény lánnyal.
    Felálltam, és átszaladtam. Mikor beléptem, a csengők az ajtónál csilingelni kezdtek, de Harry már az előtt nézett engem, mielőtt halhatta volna. A hely iszonyatosan aranyos volt. Hasonlított a Starbucks-ra csak bent, ettek emberek rendes ételeket, nem csak kávéhoz menő kajákat. Meg családiasabb volt a hangulata.
- Szia Bell!- jött oda Hazz, és puszilt meg két oldalt. Mint mindig libabőr futkosott rajtam, mert olyan jól esett. Mármint, nem.... mindegy!
- Helló, csaaak.... jöttem köszönni.-mosolyogtam hamiskásan. Ránéztem a pultban figyelő lányra, és azt hittem káprázik a szemem. Olyan volt mint Harry. Persze, lányosabb, meg minden.
- Bella, bemutatom neked Gemmát. Ő a nővérem.
- Szia...-fogtunk kezet- Harry annyit mesélt rólad. És tényleg olyan szép vagy, mint leírta.-mosolyogta. Igen, így ugye sokkal érthetőbb a hasonlóság.
- Köszönöm...-tűrtem a fülem mögé megint egy tincset- Tényleg csak köszönni jöttem, úgyhogy, megyek is!-fordultam sarkon-Sziasz...
- Várj!-fogott karon Hazz- Később át mennyek? És kikkel jöttél? Miért jöttél ki a sörözőből? Egyedül vagy?-faggatott.
- Ö.... ha akarsz, barátokkal, mert, és nem.-mutattam az ujjammal de oda, számolva jó sorrendben válaszoltam az "őr nagynak".- Sziasztok! Örülök hogy találkoztunk!- néztem Gemmára, majd vissza mentem a fiúkhoz.

(Listen to this, while you read)

- Te vonzódsz a menő csávókhoz?-kérdezte Ash mikor leültem mellé.
- Figyelj, Ash, szerinted miért barátkozik velünk? Mert mi is menők vagyunk!- karolt át a másik oldalról Luke.
    Amikor Luke átkarolt, illetve, mikor hozzám ért, olyan érzés fogott el, mint mikor Harryhez érek. Különös, bizsergető, borzongató, de még is kellemes.
- Ha-ha! Röhög a vakbelem! Harry is csak egy barát... mondjuk. Má-mármint csak barát. Szó-szóval....- Nem bírtam magyarázkodni, mert megint olaszul jöttek a szavak a fejembe, és hirtelen elfelejtettem angolul beszélni. Persze, közben éreztem, hogy a pír az arcomon(ami egyébként azóta ott van, mióta Hazz megpuszilt), egyre jobban színeződött, sötétedett.
- Lisa, mindenki tudja, hogy ő a 3 fiú egyike. Amikor neked órád van, az "alsósok" mindig hallgatóznak, mert a nagyok megkérik őket. És, ezt órán rendszeresen kitárgyaljuk!- ecsetelte Cal.
- Ó, hogy ti az én magánéletemről dumáltok, órán? Jó, az is igaz, hogy legalább valami értelmes hagyja el a szátokat, de akkor is!- a fiúk felkuncogtak, de amint meglátták  Alexet közeledni befejezték, s szinte tapintani lehetett a feszűltséget.
- Hali!-köszönt- Mizu?-rágta látványosan a rágóját- Wow! Ti együtt vagytok?- mutatott Luke-ra és rám felváltva.
- Mi? Nem!-mondtuk egyszerre, és Luke levette rólam a kezét.
- Csak barátok... vagyunk!-mondtam bizonytalanul, mire ő hevesen bólogatott.
- Az jó, mert azért jöttem, hogy megkérdezzem, nincs e kedved holnap egy vacsira, vagy ilyesmire?- kérdezte, a pilláit rebegtetve. Köpni-nyelni nem tudtam, s a szám is tátva maradt. A szemem sarkából láttam, hogy a barátaimra is hasonló hatást gyakorolt. Ő, erre mitsem' mondóan kuncogott egyet, majd kérdően nézett rám.
- Ő. Nem is tudom. Mint...
- Egy randi.-fejezte be a mondatom.
- Ő... Igen?- inkább kérdés volt mint válasz, de elfogadta.
- Remek, akkor holnap a Lovely-ben?-mutatott a szomszédos épületre. Szuper-gondoltam magamban. Bólintottam bizonytalanul, majd ő egy áll rántással elköszönt, majd kisétált a barátaival együtt. Mikor kiértek, a fiúk rögtön felém fordultak.
- Mi az hogy randiztok?- ripakodott rám Luke.
- Úúú... valaki féltékeny...-cukkolta Ash.
- Fogd be!-mondta.
- Nem azt kérte, hogy mennyek hozzá feleségül, nem? Egy randi bele fér!- Jah.. persze!- Ejtsük a témát, ok? Inkább igyunk, vagy mit tudom én!-fontam keresztbe karjaimat, s dőltem hátra. Kissé felkaptam a vizet.
    Nem Luke miatt, hanem.. nem is tudom, vannak olyanok, amikor a legkisebb dolgokon felkapom a vizet...
- Sziasztok! Mit hozhatok?- kérdezte a lenge ruhába öltözött pincér csaj.
     A fiúk úgy néztek rá, mint a sivatagban egy pohár vízre. Fiatal volt még ahoz hogy egy kocsmában dolgozzon, ahoz meg pláne, hogy a feneke közepéig érő szoknyát húzzon fel, nagyon mélyen dekoltált trikóval. 1. Hideg van. remélem befagy a segge. 2. Nincs se melle, se segge. Mit is akar mutogatni? Kiló vakolat az arcán... Na, szóval, ne kerteljünk, úgy nézett ki a lány, mint egy kurva. Ahoz képest, volt vagy 16 éves. Vagy még annyi sem. - Hé, bocsi, de te már elmúltál 18, csajszi?-kérdezte.
    Azt hittem, felrobbanok. A dühös énem, most jogosan jött elő. Legszívesebben felrúgtam volna a holdig. De komolyan. Fiatalabb nálam. Így öltözik. Itt dolgozik. Erre még be is szól?
    Arra gondoltam, hogy ~ Bella. Nyugi. Koncentrálj, hogy ne öld meg, ne repítsd el, ne gyújtsd fel a virágokat, stb~ Valamennyire segített, de azért megemlítettem a lánynak kedvesen, hogy inkább hallgasson el.
- És te, kis csitri?-álltam fel a székemből, és tettem a kezemet a testem mellé, nehogy valamit elkövessek- Apád nem vert még meg? Én a helyében már rég megtettem volna! És komolyan, te kérdezed meg tőlem? Még általános iskolás vagy? Basszus, kérlek nézz magadra. Fogd be a pofád, és takarodj a világból, kérlek!- és a végére, ott volt a kedvesség. Félre rúgtam a székem, majd kiviharzottam az épületből.