- Miben segíthetek?- szólalt meg a valahonnan ismerős srác.
- Én... szóval... e-eltévedtem!- próbáltam meg a szemébe nézni. Aztán, végül sikerült.
- Óh! Elviszlek, csak húzok valamit. Addig bejöhetsz, ha akarsz.
- Nem, nem köszi. Megvárlak.
- Alex.-nyújtotta a kezét.
- Bella vagy Lisa.-kezet ráztunk, majd elsietett. Felvett egy egyszerű szürke pólót, majd, kikerült, s a kocsihoz sietett. Nem ismertem fel, hogy milyen autó, de azt tudtam, hogy hátul van raktere és hogy Ford.
- Ez milyen autó?-kérdeztem, miközben, kinyitotta az ajtót mellettem. Megvártam, hogy ő is beszálljon, majd ránéztem.- Mármint, milyen fajta.
- Ford f 150 Supercrew.- beindította a motort.
- Jajj, várj! Esetleg, nem akarok gondot okozni, de az erdő szélén hagytam, ha jól emlékszem, a....- hadartam el, de félbeszakított.
- Tudom, tudom.
- Ő, honnan?- pislogtam, majd megfogtam az ajtót, hátha menekülnöm kell.~Ó, jókon jár az eszem!~
- Láttalak, amikor jöttél, éppen farkakodtam.
- Vérfarkas vagy?- Szerintem, ennél magasabbra, nem is szökhetett volna a szemöldököm. ~ Jó, oké, gondoltam, hogy nem sima ember, hanem, valamely, varázslatos lény, kiindulva, a kinézetéből, de...~
- Igen. Hé, tudom, ki vagy!-~ az jó, mert nekem lila gőzöm nincs te ki vagy, drágám!~- Perrie húga. Én is a suliba járok, csak nekem ez az utolsó évem, neked még van vissza. Az egész iskola rólad beszél, a jóslatról, meg minden! Mindenki, akinek van szeme, a 3 fi közé akar tartozni!
- Hogy? Milyen jóslatról beszélsz? Milyen 3 fiú? Ki az akinek nincs szeme? És.. miért akar mindenki beletartozni?- erről sem volt ötletem, mit jelenthet. ~Nem mondtak el mindent, megint??? Remek, tudom, mivel fogok kezdeni, mikor haza érek.~
- Még... nem... tudod? A-akkor, nem nekem kéne elmondanom!- húzta össze ~fülét, farkát. Hoppá, egy farkasos vicc! Taps, taps! Valaki nagyon profi, hajrá Bella, hajrá Bella!~
- Alex, hamár' bele kezdtél, folytasd!- ripakodtam rá, de aztán vissza fogtam magam. Nem az ő dolga! - Semmi, igazad van, nem neked kéne. Csak, menny kérlek.
Az út hátralevő része, csendben telt. Oda vitt, elköszöntem, és már mentem is tovább. Mikor haza értem, kellő képen hangulatban voltam a veszekedéshez.
Persze, mindvégig azon gondolkodtam, mit is jelenthetett amit Alex mondott.
- Ciao! Dimmi, che cosa é la profezia?-az ajtót bevágtam magam mögött, majd olaszul kezdem ordítani.
- Bella, miről beszélsz? Kérlek, mond angolul, nem bírok olvasni a gondolataidban!-mondta meglepődötten Zayn.
- Certo che no, perché tranciatura! Preferisco, vorrei ucciderti, ma non perché ... dov'é Harry?- a mondat végére, lecsendesültem, mindenki itt volt, csak ő nem.
- Ebből csak a Harry-t értettük. Kérlek, Bella.-lépett közelebb Liam. A kis diplomatikus.
- Oké. Milyen jóslatról beszélt nekem... valaki? Azért nem tudod használni mert mérges vagyok, és gondolom leblokkoltam.-néztem Zaynre- Perrie mondta, hogy mérgesen, ne gondoljak semmire, és nyugodjak meg. De gondolom, nem pont miattad mondta. Aztán, hol van Harry?- mondtam el egy szusszal. Érdekes, hogy még mindig mérges voltam, pedig (nem félre érteni) Liam érintése, nyugtató volt, arra pár pillanatra...
- Harry vadászik.
- Alex.-jelentette ki nemes egyszerűséggel Zayn.
- Várj, honnan.. ja, már nem megy, ugye?- halványan bólintott.
- Bella, ne barátkozz vele, ő egy...
- Tudom, hogy mi ő, Niall! De pillanatnyilag, más jobban érdekel. Milyen. Jóslat?- Léptem, hozzá igen közel. Niall, hirtelen a földre kuporodott, és felkiáltott. Hátrahőköltem, majd ő abba hagyta.
- Bella, mit csináltál? -néztek rám meglepődötten. Magam sem tudtam. Én voltam?
- Nem... én... nem! Niall, jól vagy?- hajoltam hozzá. Bár, elkezdett valami összerakódni a fejemben. ~Mérgemben, kikelek magamból. Nem bírom magam irányítani, és mivel, Niallra gondoltam... De, nem vagyok olyan mérges... már.~
- Igen, igazad van. Ne haragudj.-állt fel, és a kezét a vállamra tette.
- Mi? Te ne haragudj! Én, nem akartam, csak..-szorosan megöleltem, majd tudatosult. ~1 hete sem vagyok itt, de már majdnem megharapott/megcsókolt Harry, felgyújtottam egy virágot, amiből nagyobb baj is lehetett volna, és szegény Niallt bántottam, pedig nem tett semmit! Nem helyes itt lennem, el kell mennem! Nem biztonságos nekem itt! És, nekik sem!~
- Semmi gond! Elhiszem.- ölelt át szorosan. Teljesen ellazultam a karjaiban, bár... Sírni kezdtem. Nem bömbölni, csak sírdogálni. ~Nem helyes itt lennem. Csak a baj van velem. Akár árthatok nekik. Nem! Nem tehetem!~ Hirtelen elhúzódtam, mielőtt meglátnák, s lehajtottam a fejem.
- Azt hiszem, átöltözöm.- indultam el a lépcső felé.
- Hé!-szólt vissza Liam, mire én megfordultam és a szemébe néztem- ne sírj. Idővel megtanulod kontrollálni magad.-mondta együtt érzően. Akartam kérdezni, egy visítós "Mmiii?"-t, de inkább bólintottam és indultam tovább.
Végülis' kapóra jött ez a baleset Niallel, mert így azt hitték azért picsogok. Bár, lényegében igen, hisz, nem csak Niallnek árthatok, hanem a többieknek is és akár sokkal többet!
Mivel még nem pakoltam ki, így nincs sok pakolni valóm. Persze, nem akarok elöttük elmenni, így, inkább egy tervel álltam elő.
~Este, mindenkihez odamegyek, és szorosan megölelem őket. Majd, amikor elmennek vadászni, vagy lefekszenek, akkor kezdődik a kihívás. A bőröndjeim nem olyan nehezek! Fogok egy válfának a fogantyúját, keresek egy kötelet, összekötöm, a kampót ráakasztom a bőröndre, leeresztem, és ezt megteszem még kétszer. Fogom az autó kulcsát, és a motoromét, elmegyek az autóval, majd ha lepakoltam, visszahozom, és elmegyek a motorral. Írok egy cetlit a telefon számommal, és becsúsztatom az ajtó alatt.~
És ezt így is csináltam. Ölelkeztem a fiukkal, még Harryvel is, pedig megutáltam. Tuskó! Kötelet persze hogy találtam, és össze is tákoltam a horgot a zsinórral, tehát minden flottul ment. Az iskolában leraktam a csomagot, és küldtem egy SMS-t Perrinek, hogy: Szeretnék a sulira koncentrálni, többet tanulni, így ide költöznék, a csomagok lent vannak az halban. Ám, amikor a motort kitoltam, leguggoltam és a lapocskát készültem becsúsztatni az ajtó alatt, ám az kinyílt.
Lassan felnéztem. Louis volt az, kómás fejjel, alsóban, és egy pólóban.
- Igen?-nézett körbe- Ó, maga az? Már vártam. Hozta a kalapom? Remek! Jöjjön be.-mondta a levegőnek, aztán becsukta az ajtót. Egy darabig csak pislogtam, nem vágtam le, mi is volt ez, de aztán, kikövetkeztettem. Alvajáró. "Hozta a kalapom?" Ez olyan volt, mint mikor az egyik barátnőm a táborban, elaludt, de a másik két barátnőmmel beszélgettünk. A(z első) barátnőm felkiáltott "Gyere vissza! Ne menny el!" Szét röhögtük magunkat rajta! Szegényt egész héten azzal piszkáltuk, de ő is csak röhögött magán.
Felpattantam Daemonre, és hasítottam egészen a suliig, ahol egy meglepetés várt. Helyesbítek, NEM várt meglepetés várt!
Sziasztok, Manók! Hogy telik a hétvége? Nekem perfekt! Az a sok alvás... aww :3 Ehez a részhez, adok egy háttér infót, amit, gondolom, gondoltok. Barátom a Google Fordító! :D Mindegy.. :) Nagyszerű olvasást, és hagyatok nyomot! ;)
Puxx: Flói
Már majdnem egy hét telt el, a Harryvel való, "nem is tudom, hogy nevezzem"-nek. Végülis', akkor nem mentem az erdőbe, de nem azért mert "veszélyes". Azért, mert nem volt kedvem, és inkább ismerkedtünk a fiúkkal.
A suli, nos. Perrievel gyakorlok külön, és ha már majdnem beérem a többieket, ~amit kétlek~ akkor, egy osztályba kerülök Lukeval.
Magák az órák, nehezek! ~Nehezek, mert életemben nem varázsoltam..direktből!~ Megtanultam, hogyan gyújtsak gyertyát, és hogyan oltsam fel- és le- a lámpát, anélkül, hogy elmegyek a helyemről. De a legfontosabb, hogy hogyan koncertráljak! Azt mondta Pezz, hogy az mindennek a kulcsa. Azt mondta, meglepően jól haladok, magamhoz képest!
Mielőtt csütörtökön "haza" indultam volna, de Perrie megállított, a kapuban.
- Bella. Holnap, ha nem bánod, elmegyek utánad, és megnézem, hol és kikkel laksz. Felelős vagyok már érted!-emelte ki a "már" szócskát.
- Ahogy gondolod!- gyorsan megöleltem-ó, igen, jól kijövünk-, s máris a motoron voltam.
Direkt nem vittem magammal sisakot, hisz' utáltam! És azt élveztem, mikor a szél a hajamba kap, mint már említettem... Mikor megérkeztem, leszálltam, majd a garázsba toltam Daemont.
- Helló! Valaki?-köszöntem, miközben levetettem sport cipőm. Válasz gyanánt 3 kezet láttam a levegőben, a kanapé mögül.- Nehogy megszólaljatok, igaz!- köröztem a szemeimmel, majd oda siettem. Zayn, Louis és Niall kártyáztak.- Hhííí! Póker? Beszállhatok?
- Majd, a következőbe. Milyen volt a suli?- Nézett fel a lapjaiból Zayn.
- Jó. Élvezem, csak kemény. De, már megtudom csinálni ezt..- Bevetettem a lámpa kapcsolgatós trükköt-és ezt-próbálkoztam a gyújtogatóssal, de balul sült el. Nem találtam gyertyát, de találtam virágot. Nos, nem akartam, de sikerült gyújtanom. A szívem sajdult bele.
Lou villám gyorsan felállt, elvitte a tűzzel teli vázát, először eloltotta, majd kidobta a kukába a virágok maradványát. Fejüket rázva néztek rám.
- Nem baj. Legalább már valamit tudsz!-mosolygott Niall.
- Köszi, megnyugtató, hogy bízol bennem!!-mosolyogtam.- Holnap suli után Perrie átjön megismerkedni.
- Mi? Ne!- felpattantak(kivéve Louist, ő már állt), és egyszerre ellenkeztek, s jöttek fél méteres körzetembe.
- Miért?- kerekedtek el szemeim.
- Mert utál minket!- ~Mi ez kórus próba?~
- Mit tettetek?- nevettem fel kínosan.
- Kirúgattuk magunkat, mert össze rezzentünk valakikkel.- jelentette ki Zayn, gúnyosan mondva a "valakikkel"-t.
- Vérfarkasokkal? Pezz mesélte! Mármint nem pont titeket, hanem úgy, amúgy!- magyaráztam.
- Igen. És, nem örülne, ha velünk laknál. Biztosan elköltöztetne!- Aggodalmaskodott Niall- Ki csinálna nekem hajnali 4-kor szendvicset?
- Niall, még nem csináltam neked hajnali 4-kor szendvicset! Máskor igen, de nem olyan tájt! Tudod ki kel fel olyankor! És, itt szeretnék maradni, mert-~azt mégsem mondhatom, hogy: mert beleszerettem a haverjukba, de azért kinyírnám.. Jó, mondjuk, megkedveltem őket. Jó fejek, és Niall olyan mintha az öcsikém lenne, bár idősebb nálam. Meg, kicsit olyanok, mint a bátyáim. Wáw, tényleg kedvelem őket!? Pedig, én nem vagyok ilyen, meglátom, és megkedvelem ember! Jó, ők tényleg aranyosak, és vajuk be, tuti, hogy a vámpírok tökéletesek!~-... megkedveltelek titeket!- Igen. aztán, rájöttem, hogy Zayn közelében nem érdemes "gondolkodni". Elmosolyodott, és megölelt.
- Mire gondolt?
- Mond el...- könyörögtek, mint két kisfiú Louis és Niall. Zaynre néztem. ~Inkább mint két kis öcsi?~ Mosolyogtam.
- Igen, igaz!-nézett le rám- Nos, van egy ötletem! Niall, kiadja magát valami idősebb féfrinek, aki nem tűnik pedofilnak.-emelte rá az ujját- De, ne olyan öregnek, hanem mintha, már elvégezted volna az iskolát. Oké?- mindenki bólintott Zayn tervére. Megnyugodtam. Leültek előző helyükre, majd újra kezdték.
- Nem jössz?-intett Niall.
- Nem, inkább, elmegyek, hozok valami virágot, hátha találok valamit.
A városban egy virágbolt volt, de az is 5-kor zárva. Voltak kertek, egy park, ahol voltak virágok, de, veszélyes vagyok, nem tolvaj! Elhatároztam, hogy elmegyek az erdőbe. Úgyis el akartam menni, és hátha találok valami növényt!
A térképem segítségével, amit a motoromban hagytam, könnyen eltaláltam oda. Egyre beljebb és beljebb mentem, mígnem kiértem egy tisztásra. Meglepődtem, mert tele volt virággal. Egy-két szálra számítottam, erre kapok egy mezőnyit! Mennyi az esélye, hogy valaki londoni ősszel, talál egy virágzó rétet? Hát, ennyi!
Óvatosan, nehogy rálépjek egyre is, keresni kezdtem nem pink virágot. ~Mégiscsak fiúkkal lakok együtt!~ Találtam pirosat, és fehéret, ami nekem tetszett. Azokból szedegettem, kettőt-hármat, majd a mező közepére pillantottam. Rózsa bokor.
Elsétáltam odáig, majd szemügyre vettem. Roskadásig tele volt pirosló rózsával. Oda nyúltam, hogy letörjek egyet. S, ami akkor történt, hihetetlen volt. Ha nem lennék az ami, el sem hittem volna.
A rózsa egyik virágtalan ága, kinyúlt, és óvatosan rátekeredett a kezemre. Tüskéje ugyan volt, de nem sebezett meg vele. Másodpercek múlva, letekeredett rólam, és a bokor 3 legszebb rózsája, pottyant a földre, elém. A szár végei, olyanok voltak, mintha metsző ollóval vágták volna le őket.
Csak pislogtam, mint hal a szatyorban! ~ Hogy történt? Ez én voltam? Miért tettem volna?~- cikáztak át agyamon a gondolatok.
Lenyúltam a virágszárakért, majd mikor az utolsót szettem volna fel, megsebzett. Kicsi, de érezhető vágást ejtett. Bár nem vérzett sokáig, de azért egy csöppet fájt. Olyan csípős érzés volt az. Aztán, a szívem, nagyot dobbant, de nem tudtam, hogy miért.
Elindultam vissza, de eltévedtem. Egy nagyobbacska pataknál kötöttem ki. A városban már láttam, hogy átszeli azt, így gondoltam, elindulok annak a mentén. Daemonért pedig, megkérem, az egyik fiút, hozza el. Már sötétedett, szóval, minél előbb vissza akartam jutni. Mármint, nem félek a sötétben, csak nem a legjobb akkor "kalandozni".
Sodrással szemben sétálgattam, a virágokkal a kezemben, már 10 perce, mikor megláttam, egy nagyobb faházat, amiben égtek a lámpák. Igyekeztem oda érni, majd bekopogtam.
- Szia! Segíthetek?-kérdezte egy kidolgozott testű, elég helyes korombeli srác, mosolyogva.
Halli, manóim!:D Elnézést a késésért, de valami gond volt a lefolyóval, és feljött a víz! Yes! És, túl vagyunk ezen a héten is. Alig vártam, hogy vége legyen a gólya hétnek! :) So, kellemes olvasást, és nyomot hagyni! :DD
Puxx: Flói
- Szóval, ma kettesben leszünk!-mondta egy félmosoly kíséretében.
- Igen. Úgy.- Elindultam a szobám felé, de éreztem, követ. Persze, közben azon járt az eszem, hogy : aawwww... mázlista vagyok! De azért picit furi. Bementem a szobámba, s leültem az ágy szélére. Harry a másikra végébe.
- Neked mi az erőd?- néztem rá. Ő is az én szemembe nézett. Hihetetlen, milyen gyönyörű... mármint a szeme... meg úgy amúgy.
- Kínozni tudok másokat, és mások álmaiban "járkálok".
- Ezt hogy érted?-ráztam meg a fejem.
- Úgy, ha például valaki most betörne és arra gondolok, hogy fájjon neki, akkor neki fáj, szörnyen. És, az álomjárást illetően, mikor alszik valaki, irányítani tudom az.
- Óh, értem! Mint Kristen az Alkonyatból!
- Igen- nevetett- lényegében.
- És, ez hogy van? Minden igaz ami benne van? Várj, Láttad az Alkonyat sorozatot??
- Ki nem látta, az jobb kérdés! És nem! Dehogy. Attól, hogy én megharaplak, nem változol át, akkor nem tudnánk csak úgy enni. Ha át akarunk változtatni, innod kell a vérünkből, és meg kell halnod. De, ha csak simán iszol, akkor meggyógyulsz.
- Aha, ezt is értem. Mint a TVD-ben.
- Miben?
- Mindegy. Mesélj még!- néztem rá boci szemekkel.
- Miről?- egy huncut mosoly jelent meg az arcán. Ez nem jó jel!
- Magadról, a vámpírokról, amiről akarsz!
- Holnap mit tervezel? Nincs még suli, ugye?
- Igen, nincs, mert holnap szombat! De, azt, hogy elmegyek az erdőbe, felfedezni, egy magány helyet.
- Nem ajánlom, hogy egyedül menj!- csúszott közelebb.
- Mert?
- Mert veszélyes, cica!- Hogy a ....?
- Hogy? Mi az, hogy cica?- rikácsoltam. Az előbb még egy normális, édes srác volt, és most meg egy tapló?
- Zavar?- a mosolya olyan ellenállhatatlan volt, de legszívesebben, megpofoztam volna!
- Nem, csak kérdeztem, szerinted?- álltam fel, mondván, inkább lezuhanyzom. Az ajtóhoz érve, egy Harrybe botlottam. ~Átkozott Vámpír gyorsaság!~ Arcomat két kezébe fogta, s maga felé fordította. A két kezem, a mellkasára tettem. Innen éreztem feszes hasát. Aztán elkapott az érzés a mellkasomban, és az a gondolat, hogy~ Akarom! Kell nekem most! ... Bella! Állj le!~ Arca egyre közeledett. Az agyam, azt súgta, mozduljak ki kezei közül. De a szívem nem engedte!
- Bébi, én csak meg akarlak védeni!- Az egyik kezét(figyelve, hogy végig simítson), lecsúsztatta derekamig, s közelebb húzott. A kezem akaratlanul, az övcsatjához vándorolt. A szeme a számnál lentebbre vándorolt, és akkor átkozódtam egy sort, hogy ő sokkal magasabb nálam. Jó, magasabbnak lenni nálam, elég könnyű!
- Én...- ennyi. Ezt tudtam összesen kimondani. Az agyam hangosabbnak és erősebbnek bizonyult a szívemnél, szóval erőt véve magamon, határozottan megszólaltam. -Én elmegyek zuhanyozni-habogtam
Kikecmeregtem kezei alól, és a bőröndömhöz mentem. Kivettem egy törölközőt, majd kikerültem, a még mindig ott álló, és engem figyelő Harryt.
Zuhanyzás után, észre vettem, hogy a felkötött hajam alja vizes, ezért meg simítgattam. De azért becsavartam magam a törölközőbe, és keresni kezdtem a ruháimat. Mármint nem azokat, amikben bejöttem, azokat amiket nem hoztam le! ~Én ugyan nem húzom vissza, már két napja hordom! Akkor nem volt értelme a zuhanynak!~ Mit volt mit tenni, elindultam a törölközőmben fel, közbe imátkoztam, hogy Harry aludjon, vagy bármi, csak ne találkozzak vele. Bár, mivel ide költöztem, ez nehéz lesz!
Minden ajtó be volt csukva, ~nem emlékszem, hogy az enyémet becsuktam vol.. ja, Harry jött ki utoljára. Aztaa, betudja csukni maga után az ajtót? Bámulatos!~ Mikor oda értem, lenyomtam a kilincset, és bementem. Felkapcsoltam a lámpát.
- Mi a..-a szemeim nagyra nyíltak. Nem az én szobámban voltam, ebben a szobában minden sötét volt. De a fő oka, azért volt, mert Harry az ágyán, velem szemben ült, EGY. SZÁL. BOXERBEN. Hasa, tényleg feszes volt, sőt talán némi kocka is helyet kapott rajta. Bár, a legfeltűnőbb a tetoválásai voltak! Bal fele szinte tele volt. Addig észre sem vettem, mert hosszú ujjú pólót viselt. Minden esetre, nagyon szexi volt. Kicsit rossz fiú feeling, de mondjuk, az is.
Lassan fél perce nézegettem tökéletes testét, mikor észrevettem magamat, mit is csinálok! Gyorsan leemeltem róla a tekintetem.
- N-ne ha-haragudj. Nem tu-tudtam!- Igen, ismét a dadogás tört ki bennem! Miért ne?! Közben a hátul lévő vizes hajamat simítgattam.
- Á, semmiség. Sőt, örülök, hogy benéztél!-állt fel helyéről- Látom, te is.. ő.. hasonlóan érzel!- ~TÉNYLEG utálom a vámpír gyorsaságot!~ Ismét előttem termett. Hátrébb léptem, de a falnak ütköztem. Ő követett. A fejem két oldalához tenyerelt. Izmai megfeszültek, majd ellágyultak, mikor közelíteni kezdett. A törölközőt szorongattam. Éreztem, hogy meg akar csókolni, és ~ha már az előbb nem éltem a lehetőséggel, hát, majd most!~ A kezemben lévő ruhákat a földre ejtettem.
Bár, tudtam, hogy nem helyes, hisz' jó, ha 6-7 órája ismerem? Idegen! Meg, hát, én egyátalán' nem vagyok ilyen lány. Oké-oké, magamban igen, megmondom, hogy "elfogadnám-e" vagy sem, vagy hogy "lesmárolnám". De, ugyan már, a valóságban nem vagyok könnyű vérű! Ez mindenki, csak úgy mondja, de nem gondolja komolyan! És, még ha csak egy csókról van szó, akkor is! Jól gondolom?
Az arcát egyre közelebb, és közelebb hozta, míg' nem, az ajkaink teteje, súrolta egymást. Ott, azon a ponton, ahol összeértek, és amikor összeértek, mintha valami megégetett volna. Pulzusom az egekbe szökött, mert mind végig egymás szemébe néztünk. Éreztem a pírt az arcomon. Sőt, szerintem egyenesen lángolt!
Az egyik kezével lenyúlt a csuklómig, megfogta azt, majd a nyakába fonta. Ugyan azzal a kezével, megfogta a derekam, és mint egy botot, könnyedén felemelt, hogy egy magasak legyünk. Jó trükk! Az ajkait végig húzta az arcomon, egyenesen le a nyakamig. Ott megállt, majd megajándékozott a meleg leheletével. Izgató... A kusza hajszálai csikiztek. Aztán, egy csókot lehelt a nyakamra, és én ettől meglehetősen megriadtam. Félni kezdtem, hogy megharap, és hogy fájni fog-e.
Éreztem, hogy Harry elmosolyodik, majd fojtatta, amit eddig elkezdett, csak hogy már nem egyet, hanem még egyet, majd még egyet, és így tovább. Pár pillanattal ezek után, megérezem valami éleset a nyakamnál. Rögtön rájöttem, hogy azok Harry fogai. El akartam kerülni, de valami megelőzött.
Nyílt a zár, majd az ajtó. A többiek megjöttek! Őszinte öröm fogott el, mikor Harry eleresztett és tompa puffanással értem földet. Mielőtt Harry elment volna, ököllel az arcába vágtam. Bár szerintem, ez jobban fájt nekem, mint neki! Ő nem szólt semmit, csak lesietett. Mélyről jövő harag öntött el. Nem csak Harry irányába, de magaméba is. ~Képes lett volna megharapni? Csak azért "játszott" velem, hogy megkóstoljon? Na és én, képes lettem volna hagyni?~
Felszedtem ruhámat a padlóról, átszaladtam, a szobámba, bezártam magam mögött az ajtót, felöltöztem, és bezuhantam az ágyba.
~Már az eső nap remek volt!~
Halli! Olyan boldog vagyok, mert most nem késtem el ezzel a résszel! Na, hagyjuk az én boldogságomat. Remélem tetszett ez a rész is, és ha van kedvetek iratkozzatok fel, vagy amit csak akartok! :) A lényeg: hogy... nem tom'! Olvassatok! :P Szórakozott kedvemben vagyok, elnézést! :DDD Mindegy...
Csókoltat: Flói ;)
A fiúk kölcsön adták az autójukat. ~Range Rover, hmm..~ Oh, Pezz azt mondta, hogy a
"történetem"-et én is tudom, nem kell e miatt aggódnom. Oké.. Elhittem. Úgy-ahogy.
Elmentem és elhoztam a csomagjaimat. Mondjuk, "haza" találni, kész katasztrófa volt. És ennek az oka én voltam. Mivel már 1 éve motorral járok, az autó vezetés nem az erősségem, és amióta megszereztem a jogsim, autót nem vezettem. Ami, valljuk be irónikus, mert a családomnak autó cégje van, ugye bár...
Mikor vissza értem, Niall éppen aludt a kanapén, Zayn ölében a fejével. Ő, Liam és Louis egy olyan McDonald's-os pohárból szürcsöltek. Köszöntem, ők viszont. Levettem a cipőm és a kabátom, majd feléjük sétáltam.
- Ha vámpírok vagytok, miért...-~miért isztok McDonald's-os üdítőt?~ kérdeztem volna meg, ha nem jöttem volna rá. Vér. Éreztem. Fogalmam nincs, hogy hogyan, de éreztem a szagát. És, ami még furcsább: kívántam. Hirtelen a torkom kiszáradt, és szomjazott arra, amit a fiuk szürcsölnek.- Vér.- A szemeim tágra nyitódtak, a szám résnyire. Ajkaim szintén ki voltak száradva, így megnyaltam őket. Aztán amikor átgondoltam, mit csináltam, elfordultam.
- Ittál már valamikor vért, hogy így kívánod?- Kérdezte végül meg Zayn, kissé meglepődve.
- Nem, és nem is akarok, csak.... fúj!- fintorogtam el tulajdonképpen magamon, majd vissza fordultam.
- Nem úgy látszik... Te. Jó. Isten. Gyere közelebb!-utasított Liam.
- Minek?-ijedtem meg, és a lépcső felé igyekeztem. Tényleg megilyedtem. Aeron azt mondta, hogy egy vámpír bármit megtesz azért, hogy a vér az övé legyen. Na most ugye ezt akkor kellett volna átgondolni, mikor úgy döntöttem: Ide költözöm. Bár, ez is értelmetlen, mert ha ő éppen vért szürcsöl, minek kellene neki az ÉN vérem?!
A következő pillanatokban Liam elém termett, és óvatosan megfogta a csukóm. Érintése lágy volt, megnyugtató. A szemei elbűvőltek.
- Vörösedik a szemed!- Szava hallatán a hideg kirázott. Majd, szívem, és a tarkóm jelzett, vagy mi.
- Hogy mi?- El akartam mozdulni, egy tükör elé szaladni, és vizsgálni a szemem, de Liam még fogta a csuklóm. Aztán, jött a "megmentő". Rekettes, mély hangján megszólalt. Hangja hallatán melegség töltött el.
- Liam! Engedd el!-mordult rá mögüllem. Éreztem. Éreztem, hogy mögöttem áll. Mármint azt, hogy közel, meg persze hallottam is. Szinte már láttam, hogy néz Liamre.
Ezt nem értettem. Oké, hogy emlékeztetem valakire. Esetleg tetszem neki. Esetleg én belezúgtam. De, miért ilyen ellenséges, a ~gondolom~ legjobb barátjával?
Liam, rögtön leemelte rólam a kezét, és biccentett egyet, bocsánat kérés képen. Ezt éppenséggel, nem vettem a szívemre, szóval, nem érdekelt. Elrohantam a mosdóba, mondván: mi van a szememmel?
Semmi. Ugyan olyan színű volt, amilyen mindig is! ~Nem értem! Liam vak? Ez egy vámpírtól fura...~
- Liam, te nagyon színvak vagy! Kék a szemem mint mindig!-mondtam.
- Tényleg?-kiáltotta. 2 másodperc múlva, megjelent, kezében a pohárral, amin immáron nem volt fedő.
Meglegyezte az orrom előtt. Újra elő jött az az érzés. A torkom kaparni kezdett, a szám kiszáradt. Mély levegőt vettem, de az sem segített. Csak a poharat figyeltem. Síri csönd volt. Lehet, hogy valaki beszélt, vagy éppen szólt a tv, de nem hallottam. Mindent kizártam.
Arra lettem figyelmes, hogy Liam lehajtotta a pohár tartalmát. Felnéztem. A fiúk, még Niall is, az ajtóban tolongtak. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzek a tükörbe. Vörös. ~Hogy? Hogy lehetséges ez? Én nem vagyok vámpír!~
- Nem, valóban nem vagy az, de az őseid, na meg a... Perrie mit mondott?- kerekedtek ki a szemei Zaynek.
- Azt, hogy én tudom a történetem, mert abban nőttem föl.- hadartam.
- Oké...-mind egymásra néztek- Az anyukád felől, a famíliád Vámpír. A boszorkányok lányai átveszik egy kicsit az apjuk képességeit, de főleg az anyukét. Nos, évszázadok óta, így ment nálatok, szóval, sok vámpír vér van benned. Éppen úgy, mint Vérfarkas. Jó kis mutáns vagy...-nevetgélte a végét Louis.
- Nem vagyok mutáns!-csattantam fel
- Nem úgy értette!-nézett rá- Gyere, ülj le. Ha van valami amit kérdeznél, mond csak! -intett a kanapé felé Liam. Ők leültek a kanapéra, s, bár nekem még lett volna köztük helyem, velük szembe ültem a szőnyegre.
- Kivele!
- Az fura volt, hogy amikor bejöttem, Niall, te aludtál. A vámpírok tudnak aludni?
- Persze. Enni is ugyan úgy ehetünk, csak nem létszükség egyik sem!- válaszolta Niall.
- Ömm.... Hány évesek vagytok?- Kérdeztem. Végig néztem rajtuk, majd Harry felállt, és elindult fel az emeletre.
~Igen, kérlek hagyj itt! Nehogy megforduljon a fejedben, hogy veled is beszélgetek! Tényleg!~
- Sok. Kivéve...-mutatott Lou a lépcsőre- Még fiatal.
- Az mit jelent? 2 éve az, vagy...?
- 40 éves.
- Hogy?- ~Úr. Isten! 40? Várjunk csak! Ha ő ennyi, akkor a többiek...~
- Én 219 éves vagyok. Igen, elég idős, de Lou a legidősebb, ezért ő a "főnök"-kuncugta Zayn.
- Igen is én vagyok a főnök! Ha azt mondom, hogy nyald meg az arcom, megnyalod, értetted?- vágott komoly, főnöki arcot Lou.
- Igen, főnök!- emelte a kezét homlokához, miközben körzött szemeivel.- Louis 317, Liam 152, és Niall 134 évesek.
- Egyéb kérdés?- krákogott Niall.
- Nem. Ha eszembe jut, akkor majd mondom. De most...-ásítottam egy hatalmasat- Ha nem gond, elmennék aludni.
Igen, tudom, hogy furán hangzik, hogy most kaptam új, furcsa infókat, erre elmegyek aludni. Komolyan, gondoljatok bele. 2 nap alatt, annyi infót kaptam, amit fel kell dolgoznom, mint, pl ha ti kaptok a suliba 1 éves.. sőt 2 éves anyagot, amit holnap utánra meg kell, hogy tanuljatok. Pff.. Rohadt könnyű lenne, ugye? Muszáj, valahogy túltennem, ezen magam, és ennek a legjobb módja az alvás.
- Rendben. Mi elmegyünk vadászni.- Állt fel Zayn.
- M-minek? Most ittatok... vagy ettetek!
- De az régi volt. Amolyan előétel. De a friss husi finomabb!-lépett köelebb.
- Ömm...- sandítottam. Eszembe jutott, hogy félnem kellene, de valaki megelőzött, illetve először egy érzés, és utánna az a valaki.
- Öhöm..- köhintett, és rám, majd Zaynre nézett.
- Csak viccelek! Ugye?-hangoztatta komolyan, majd nézett Harryre. Ő bólintott.
- Oké...-léptem hátrébb.
És, igen. Bennem is felmerült, hogy "miért védelmez", meg ilyenek. És elhihetitek, hogy szinte csak ezen járt az agyam. Szinte, hozzám sem szólt, sőt. De, azért olyan helyzetekben ott van amikor "kell". Itt minden olyan rohadt fura...
- Hajnal 4 körül jövünk!- Mosolygott Niall.
- Mit csináltok addig? ... Édes krémes! Mit esztek?
- Ne említsd a krémest-mutatott rám-, és bulizgatunk.
- Embert esztek?
- Csak kostólgatjuk őket, nem ölünk meg senkit. Direktből...-nézett félre Liam.
- Mi?- kerekedtek el íriszeim.
- Állatot is szoktunk enni, de azokat álltalában megöljük, de nem isszuk ki az összes vérét, az túl sok. Egy emberrel is így van. Jó, mondjuk, ha jó ideje nem ettünk, akkor nagy valószinűség, hogy az illető meghal. De ez is vámpírtól függ. És, mielött mondanál valamit! Csak állaton nem tudunk élni! .... Na, elmentünk!- fordult meg, majd elindultak kifele.
- Jó... ö.. kajálást? -mondtam kínomban.
- Köszi!-mondták kórusban, és kimentek.
- Hát te? Nem mész?-néztem Harryre kíváncsian.
- Nem, amikor elmentél én akkor voltam. Szóval, ma kettesben vagyunk.-mondta egy félmosoly kíséretében.
Sziasztok! Remélem, hogy tetszett. Még egyszer bocsi a késésért! ;)
Puxx:Flói
- A ne-nevem Izabella E-Elisabeth. D-de hívjatok B-Bellának.- dadogtam, miközben vad szemezést folytattam a padlóval.
- Akkor, szia B-Bella!- mosolygott a szőke.
- Hahaha! Nem jó másokon gúnyolódni, szöszi.- ~Ez meg mi volt? Így kell jó benyomást tenni???~
- Bírlak.- vágott csábító képet az egyik barna hajú.
- Úgy látom, könnyű téged elbűvölni...-motyogtam.
- TE vagy elbűvölő...- a mosolya, levakarhatatlan volt.
- Lehet, hogy hülye kérdés... de, ti vámpírok vagytok?- Nem gondoltam, hogy olyan hülyén fog hangzani, hogy mindegyik elkezd nevetni rajta, kivéve a göndör félisten.
- Igen. Azok vagyunk. Én Louis vagyok.
- Én..-kezdte volna mondani a saját nevét a szőke, de félbeszakítottam.
- Bocsi-néztem rá-, csak azt szeretném még, hogy a bátyám is vámpír, és, neki van több ereje. Nektek van?
- Niall.-fújtatott- A nevem Niall, és igen. Vannak. Nekem az alakváltás.
- Nekem kettő is van, mert én vagyok a főnök.-~Igen, én meg hercegnő, még mit nem...~- Nekem az elektromosság és mások lelkében kutakodni is tudok.. -Mormolta Louis.
- Én Amúgy Zayn vagyok.-kacsintott rám- Gondolat olvasó. Ó, és hozzá fűzzek valamit az előző gondolatdthoz. Igen, hercegnő vagy!-mosolyogta.~ De édes.. NEM! Nem. én vagyok az. Ne gondolj semmire, ne gondolj, ne gondolj!~ mind ez hiábavaló volt. Mikor fölnéztem rá, rajta is késsel levághatatlan mosoly volt.
- Én Liam vagyok. Olyan apa figura. Én, mások képességét tudom korlátozni. de csak akkor ha vámpír., és én vagyok a legerősebb köztünk...-mondta. A göndör félistenre néztem, de ő nem akart megszólalni. ~Én meg ugyan nem fogom megkérdezni, hogy: szia mi a neved szépfiú? Elvitte a farkas a nyelved?~ Nos, aztán rájöttem, megint nem kellett volna rágondolnom, mert Zayn konkrétan szakadt a röhögéstől.- Liza, honnan jöttél?
- Az iskolából. Pezz mondta, hogy keressek...
- Várj, "Pezz"?- szakított félbe, s utánozta, olyan hanglejtéssel az az egy szót, Niall.
- Igen. Mint kiderült ő a nővérem, és...
- MI?- Döbbentek le, kivéve félisten. Ő csak tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Te vagy AZ a Bella?
- Akinek AZ a családja van?
- AZzal a multal?- kérdezték egymás után Louis-Liam-Zayn.
- I-igen. Miért csodálkozik ezen mindenki, és honnan a francból tudjátok?- A hangom, olyan rikácsoló volt, hogy nem ismertem meg. Honnan az életből tudja itt mindenki, hogy milyen szaros életem volt/van?
- Az egész világ tudja, a történetedet. Te, állítólag kiválasztott vagy. És ez megmagyarázza, a cuki akcentusod.-Mondta Niall. ~Ja, csak nekem van akcentusom, ugye?~
- Igen?- Csönd ült ránk. Miért tudja mindenki az ÉN történetemet? Mért nem a testvéreimét. Nem akartam tőlük megkérdezni, mert mégis csak idegenek, nem? Meg aztán, rá zúdítok, egy adagot az újdonsült nővéremre.
- Nincs kérdezni valód?- tudakolta Louis.
- De. De van, de nem hozzátok. Tudjátok, én csak most barátkozom avval a ténnyel, hogy mi is vagyok, mik is a tesóim, és hogy van egy nővérem. Egyenlőre elég ennyi, ez is sok!-hadartam.
- Ide költözöl?-~Végre!!!!~ Megszólalt az engem bámuló, félisten. Hangja, mély, férfias, de ugyanakkor simogató és csábító volt. Nem hazudok, alig bírtam magam vissza fogni, hogy ne teperjem le, itt mindenki előtt.
- A szobát még nem is láttam.- mondtam halkan. Az, hogy megszólalt, először, ugye a felhők fölé kergetett, de amikor legközelebb megszólalt, a szívemben valami megmozdult, mármint a dobogáson kívül. Egyszerre szúrt, és kellemesen bizsergetett.
- Gyere. Megmutatom.- Megfordult, majd elindult a lépcsőn.
- Harry! Ilyenre még...- szólalt meg Zayn vészjóslóan, de ezek szerint Harry~Még a neve is cuki, aawwww~, félbe szakította.
- Nem.... fogok semmi rosszat csinálni. Egyenlőre.- A mondta közepén, gödröcskék jelentek meg arcán, amitől kisfiússá tette lényét, eltekintve "nagyfiús" bájától. A szívemet ismét az az érzés árasztotta el.
A házon magán, nagyon látszott hogy nem él itt nő. No, nem pont azért, mert nagy a kupi, mert az még elfogatható nagyságú volt, hanem, a falak, a bútorok, mind az sugározták.
Követtem Harryt. Egy teljesen egyszerű szobába vezetett. A falak fehérek voltak, az ágynemű fekete, és a többi bútor úgy szintén. Nekem ez nem igazán jött be, de őszintén, ha valaki ilyen félistenekkel lakhat együtt....
Bementem a szobába, hogy jobban szemügyre vegyek mindent. Mikor megfordultam, hogy kimenjek, és elecseteljem, hogy: ide költözöm, Váratlan öröm ért. Harry közel állt hozzám. De még hogy. A lendületemből nem tudtam vissza venni olyan hamar, hogy ne ütközzek bele. Szóval, egyenesen a karjaiba zuhantam. Ő megtartott, meg sem rándult, vagy ilyesmi, csak állt, a két karját körém fonva. Nézett le rám, én meg rá.
A mellkasától próbáltam ellépni, de nem nagyon engedte. Ennek naaaagyon örültem, de kicsit bizarr volt. Pláne, mikor ráébredtem, hogy milyen magas hozzám képest. A fejem búbja a nyaka alatt volt pár centivel.
- Emlékeztetsz valakire!- motyogta a hajamba, és a karjait szorosabbra vonta. Mélyen magamba szívtam illatát. Mentol, és Axe spray illata volt. Bódító.
Sziasztok! Ismét elnézést kérek. Megint Pécsen jártam, és, ugye ott gondok vannak a nettel. Legközelebb karácsonykor megyek, szóval, most egy ideig rendszeresek lesznek a részek.
+ Ismét dupla rész.
Puxx: Flói
![Witch and Vampire's [Magical Love]](http://2.bp.blogspot.com/-1dNU7SWtQL8/VOjwGCGf6aI/AAAAAAAAIOA/Lpt9WKyDpxw/s1600/01.%2BEz%2Baz%2521.jpg)
