Chapter 12. - One of the three boys

(Listen to this, while you read)

- Nem lesz semmi baj! Oké? Megoldunk mindent. Mi. Mi ketten.
- Rendben. Úgy lesz. De, most már, tényleg aludjunk, oké?-bólintottam- Tudod, nem találtam neked már szobát.  Illetve, találtam, csak ott már lakik valaki. Nem baj?
- Nem, dehogy. Nem szeretek egyedül lenni.
   Elsétáltunk a folyosón, háromszor elfordultunk, aztán megálltunk egy kék ajtónál.
- Holnap... találkozunk?-kérdeztem a szememből szivárgó nedvet törölgetve. Válaszként bólintott, szorosan átölelt, és a fejem búbjára nyomott egy puszit.
   Bekopogtam, majd bementem. Egy nagy szoba tárult elő. Egy kanapé, előtte egy kis kávézó asztallal, kettő sima íróasztal, székkel s azok előtt két ablak. A szoba ugyanolyan tengerkék volt, mint az ajtó. Körülnéztem, a szoba két túlsó végén volt egy-egy ajtó. A bal oldali nyitva volt, a jobb csukva. A nyitott ajtón, megláttam a bőröndömet, így gondoltam, az az enyém, s elindultam. Mikor bementem, becsuktam magam után az ajtót. Bent, egy nagy francia ágy volt, két oldalán komóttokkal. Volt még 3 nagy szekrény, meg egy nagy tükör, és egy ajtó. Benyitottam oda is. Egy fürdőszoba. ~Szóval van saját fürdőszobám...~
   Vissza mentem a hálóba. Zuhanyozni nem volt kedvem, mivel majd éjjel 2 óra volt, és aludnom is kell. A szemeim le akartak csukódni. Így tehát, elővetem a kajás pizsim, felhúztam, aztán bebújtam az ágyba. Kb. 2 percen belül elnyomott az álom.
   Reggel, valami bódító illatot éreztem meg. A szemem először egy picit, majd amint megláttam valakit kipattantak. Ijedtemben felültem az ágyban, a térdemet magamhoz szorítottam. A következő pillanatban, az a valaki, akit még mindig nem láttam tisztán, a falhoz vágódott.
   Megdörzsöltem a szemem, aztán megnéztem, ki is a betörőm.
- Úr Isten, Luke! Jól vagy?-kikeltem volna az ágyból, de, elgondolkodtam, mi is van rajtam.
- Persze. Semmi baj. Megijesztettelek! Ne haragudj!-kelt fel a földről, majd lépett mellém.
- Szabad megkérdeznem mit keresel itt?-tapintatoskodtam.
- Én is éppen ez akartam kérdezni. Ez az én szobám. Illetve, nem pont ez, de érted.
- A tied...? Perrie tegnap rakott be ide.
- Akkor, úgy tűnik szobatársak leszünk.-mosolygott.
                                      ***                                      
Perrienek elmondtam a reggeli esetet, és mind azt, ami furcsaság történt velem. Értem ez alatt a  rózsás dolgot, a Nialleset, meg a tüzeset. Azt mondta, hogy ez természetes, mert még nem tudom kezelni az erőm, és "készenléti" üzemmódban vagyok.
- Ami a rózsákkal kapcsolatos... Van egy sanda gyanúm. Mivel, az utolsó megszúrt, és hármat szedtél, gondolom a fiúkról van szó. És, talán a vámpír fiúról. Mivel vért vett el tőled. De éppenséggel, lehet szó a három bátyádról is. Nem tudom.-mondta az "óra" végén.
    Miután felkeltem, ami 7 óra körül volt, ettem, stb., és azóta vele voltam. Talán 10 órája megállás nélkül gyakoroltam.
- Esetleg van sejtésed, kik lehetnek a fiúk?-kérdeztem. Nekem volt, de  azt nem akartam!!
- Harry. De azt nem akarom!-ó, nagy a testvéri összetartás, nem?- Harryről jut eszembe. Van valami, amit mondanom kéne neki. Nem hívnád ide?
- Nem volt elég, hogy majd nem megölted?
- De... Pont ezért-kacagta el magát-Meg aztán egy kis pihenés, amíg ide ér, nem?-bólintottam, előkaptam a telefonom, megkerestem a nevét, majd hívtam is.
- Na mi van, egy nap után eleged lett?-mondta selymesen erotikus hangján.
- Nem, tudod, hogy én nyerek. Mindig! De, azért hívtalak, hogy mondjam, Perrie üzeni, hogy idefáradnál?-csiripeltem.
- Persze.
- Kérlek, tudom, tegnap megakart öl.. Mi?
- Megyek, de csak azért, hogy lássalak, cica!
- Mondtam, hogy ne..-letette-hívj így. Mindjárt itt lesz. Addig is, én pihenek.- Ledőltem a fűbe, és kényelmesen elhelyezkedtem. Alig egy percig tudtam feküdni, éreztem a szívemben, egy nagyon erős dobbanást, aztán, föl néztem, a messzi fáknál megláttam, és már előttem is volt.
- Várom a bocsánatkérését, hölgyem!-ugrott le hozzám, s húzódott közel.
- Mit?-röhögött fel Pezz.
- Te akartad, hogy ide jöjjek, nem? Vagy...-felkönyökölve nézett rám- Esetleg te hazudtál, tudom, hogy nem bírod ki, hogy ne láss 5 óráig!-mosolyogta. Meglepő, de végig mosolyogtam, olyan... megnyugtató, és pihentető volt nézni a szemében, és tudni, hogy itt van.
- Nem.. Perrie, akart valamit mondani.- Még mindig rá mosolyogtam, pedig felakartam nézni Pezzre, de nem bírtam szabadulni tekintetéből. Rabul ejtett. Megigézett.
- Én is itt vagyok! Ja, meg, szállj le a húgomról, kelj fel, és engedd, hogy kipróbáljak valamit!-rúgta meg Pezz lába belső felével őt.
   Harry úgy tett. Éreztem, hogy valami rosszat tervez Perrie, de nem sejtettem, hogy mit, így én is felkeltem, és mellé álltam. Úgy szemléltem, Harryt tovább.
- Bella, tegnap, nem öltem volna meg Harryt. Ha kitépem a szívét, vagy, keresztbe bököm azt valamivel, vagy letépem a fejét akkor, ölöm meg. De úgy sem igazán, akkor még fellehet éleszteni. El kell égetni a testét. Na, szóval, akkor pusztítottam volna el. És, most azt tesztelem, hogy.. tudod, amiről beszéltünk, mielőtt, idejött volna ez!-intett az állával.
- Úgy érted, hogy ő-e a...-sajnos nem tudtam befejezni ismét a mondatot. ~Mi van? Szakítsuk félbe Bellát nap?~
   Harry egy állati nagyot üvöltött. Feje hátra hajlott, háta ívbe feszült. Nagy puffanás kíséretével a zöld fűben landolt.
   Nem tudom, hogyan, és hogy honnan jött az ötlet, talán a filmekből, de Perrie felé tettem a kezem, és azt kívántam: Álljon le. Nem azt, hogy repüljön el, vagy hogy fájjon neki, csak egyszerűen azt, hogy fejezze be, és ne kínozza Harryt.
   Harry egy hangot nem adott ki, csak feküdt egy helyben. Lehajoltam, s szólongatni kezdtem, mikor nem szólalt meg, fölpofoztam, s arra már reagált.
- Ez, olyan érzés volt, mintha megint meghaltam volna!
- Megint miért?-néztem fel. Nem haraggal mondtam, és nem is idegesen, hisz' végül is tudtam, hogy miért tette, de nehéz lett volna nekem kiejteni.
- Ő az. Harry a 3 fiú egyike!



    Mindenkinek kellemes mikulást! :DD
    Puxx: Flói