Perrie a nővérem. Nagyon nehéz volt fölfogni. Ordítottam, hisztiztem, hogy mégis miért nem mondtak semmit. Perrie kedvesen azt mondta, hogy megérti, hogy most már nincs szükségem nővérre, de tudjam, hogy ő rá számíthatok. Perrienek azért kellett elmennie, mert ő akkor már tudott varázsolni, és Lien szerint rossz hatást gyakorolt volna rám. Mondjuk, a fiúk többször lógtak a suliból, és soha nem értettem miért. Már tudom, mindig elszöktek, hogy lássák a nővérüket! :') De ennek már egy napja. A fiuk hazamentek. Perrie megengedte, hogy az ő szobájában aludjak. Este nem jött be, és reggel sem találkoztam vele, szóval máshol aludt.
.jpg)
Mikor sírva felébredtem, reggeli volt az asztalon gyümölcs saláta, és narancslé. Nagyon guszta volt de(utálom a kivit és) kedvem nem volt ahoz, hogy megegyem. Az italba belekortyoltam, de... Az sem akart lecsúszni a torkomon. Legszívesebben egész nap sírtam volna. Ez túl sok.
Oké, valljuk be, mindenki arról álmodik, hogy képes legyen a lehetetlenre. De én nem! Soha nem akartam mást, mint egy normális életet, szülőkkel, családdal. E helyett, kijutott ez. Nem mondom, hogy olyan rossz életem van. Sok jó emlékem is kijutott nekem. De, keresek valamit, vagy valakit, ami vagy aki betölti az űrt a szívemben.
Csak ültem egymagamban a szobában, és sírtam. Lassan egy órája. Hogy honnan jött annyi könny? Mikor már éppen befejeztem, kopogtak.
- Szia! Ne haragudj, csak bejöttem, megnézni.-ült le mellém Perr.
- Semmi gond.-töröltem meg mindkét kezemmel szemeimet.
- Hé! Az... Azt a gyűrűt. Én adtam, mielőtt elmentem volna. Elvarázsoltam, de nem gondoltam, hogy használni fogod! Egy különleges nyakláncra...-elhallgatott. A nyakamba nézett. Ott volt. Tudtam, hogy azon a láncon kaptam, ezért volt mind a kettő állandóan rajtam. Pezz szeme könnybe lábadt.~Itt mindenki mindig sír???? Milyen hatással van ez az épület???
- Nagyon.. Köszönöm. Sosem veszem le.
- Igen? Ő.. azért is jöttem, hogy gondoltam, örülnél, ha a városban laknál. Itt szinte mindenkiben megbízhatsz. Csak mond, hogy én vagyok a nővéred. Öhom... Itt egy térkép. Pénzed, úgy hiszem van. És... ne ijedj meg, itt mindenki természet feletti.- Odaadott egy üres, rajzlap méretű, kissé gyűrött papírt.- Ez egy varázs térkép. Gondolj arra, hogy lakás vagy szobát szeretnél a városban, és megmutatja őket, és azt ahol vagy. Meg persze, bármilyen utat megmutat akármilyen helyen.
- Oké. Köszönöm. De... ugye a vámpírok nem esznek meg?
- Nem...-kacagta- Nem igazán van sok vámpír erre felé. A suliba jár pár, és ilyenek.
- De, a vámpírok, meg a vérfarkasok, nem....
- De. Utálják egymást! De az iskola, egy.. Hogy is mondjam? Békés övezet. Itt nem lehet, semmi féle konfliktus. Ha igen, kirúgjuk őket a suliból. Innen a legtöbbnek nincsen hova menni.
- Értem. Köszönök mindent! De, ha nem bánod, indulnék.- utaltam rá finoman, hogy útban van.
- Óh, persze. Megyek is. Sok szerencsét!- Köszönt el, majd ki is sietett. Felhúztam az előtti napi szettemet, majd elindultam.
*
Már a hetedik szobát néztem meg, de vagy nagyon öreg volt a kiadó, vagy nagyon furcsa(eleve furcsa, hogy valaki alakváltó, vagy varázsló) volt, de mindegyikkel volt gond. Éppen feladni készültem, és úgy gondoltam, a suliban jobb lesz, mikor a térképen megjelent még egy hirdetés. A város másik végén. Gondoltam, tegyünk egy próbát! Hát tovább indultam.
Mikor megérkeztem, leszálltam a motoromról, és szemügyre vettem a házat. Nagy ház, annyi biztos. A kerítés két oldalán magas bokrok, annak közepén vasból viszonylag alacsonyabb nagy kapu, amin gondolom, be tud menni az autó is. Maga a ház két szintes. Tégla kirakású, cuki kéménnyel. Szóval, angolos.
Bekopogtam. Alig 3 másodperc múlva, kinyitotta, egy fekete hajú, barna szemű, félisten~Igen! Csaj vagyok! Minden jól kinéző fiút akarok, hát nem?~. Édesen rám mosolygott.
- Szia! A szoba miatt vagy itt, ugye?
- Igen, a nevem...
- Várj!-szakított félbe- Gyere csak be!- beljebb mentem, és ő becsukta az ajtót, majd mellém állt.- Fiúk!-Egy kicsit hangosabban mondta, mint ahogy velem beszélt. ~Ezt igen furcsállom, hisz, kétlem hogy bárki is meghallaná, hacsak nem...- De.
- Mi de?- kérdeztem, bár már tudtam a választ.
- Jól gondolod!-kacsintott- Áh, fiúk. Most már bemutatkozhatsz!
- Én.. én..- Az élet egyik ritka pillanata volt, hogy nem tudtam megszólalni. A lélegzetem is megállt, sőt a szívem kihagyott sok ütemet(mondjuk, ha nem tudok lélegezni, ez megérthető...)
Négy fiú állt előttem. A fekete hajúval együtt, ők voltak a világ legcsodálatosabb lényei. Nem úgy értem, hogy a vámpírok a legcsodálatosabbak, hanem, hogy elbűvöltek. Különösen az egyikük. Hosszabb haja, néhol átment göndörbe, szemei mint a smaragd, olyan zölden csillogtak. Mikor megláttam őt, a szívem nagyot dobbant(talán ez is a lélegzet miatt van) és a tarkómon egy meleg, csiklandós érzés futott át rajtam. Nem hazudok, legszívesebben ott helyben letepertem volna.~ Bella! Ne álmodozz, ne akard szegényt leteperni!!!.
- Bella, tényleg ne akard!- súgta a fülembe a mellettem álló. Erre én még egy nagyon nagy levegőt vettem, és próbáltam a nevemet kimondani, több kevesebb sikerrel.
- A n-nevem Izabella E-Elisabeth R-Russo Lovell. D-de hívjatok csak B-Bellának.
Remélem tetszett ez a rész, és tényleg sajnálom, hogy ennyit késtem.
Ha tetszik a blog iratkozz fel, vagy hagy nyomot!
Puxx: Flóí
Mikor végre felértem arra a nyomorul 4. emeletre, öröm táncot tudtam volna járni. És, tényleg nem lehetett eltéveszteni! Oda sétáltam, és bekopogtam.
- Gyere be!- kiálltotta egy női hang.
Benyitottam. Egy 20 év körüli lány/nő állt ott. Aztán, hirtelen az eszembe ugrott, hogy milyen ismerős ez a lány. Az arca, a szeme, a haja... De, nem jöttem rá, hogy ki is ő.
- Szia!-mosolyogtam- Az igazgatót keresem, te bizonyára, a ... lánya vagy?
- Bella?- mondta. Mintha meg sem hallotta volna mit kérdeztem. Minden esetre egy halványat bólintottam.- Szia, Perrie vagyok, az igazgató nő.- kacagta el.
- Hogy? Elnézést, a letegezésért, meg a lányos dologért, de, nem tudtam. Tu-tudja, egy kicsit nagyon fiatalnak tűnik!- haboztam, de tudtam: ebből már úgysem magyarázom ki magam.
Számomra, hihetetlen volt, hogy egy mindössze 20, vagy 20-nak kinéző bárki, igazgató lehet! Miféle világban élünk, nem de?
- Úgyan, semmiség. De, kérlek, tegezz csak! És, köszönöm. 25 éves vagyok! Csak tudod én..-A szemei nagyobbra nyíltak, mint amekkorák voltak, és látszólag, gondolkodott valamin, amit elmondjon. Vagy talán több mindent.- A b-bátyáid? Ő-ők hol vannak?- keskenyítette el hatalmas lélek tükreit.
- Azt mondták, hogy fél, vagy egy óra és jönnek.- Vontam össze szemöldökeimet.
- Hát, persze. Ez rájuk vall! Rám hadják a nehéz munkát!- körzött a szemeivel. Gyors léptekkel elindult asztala felé, majd ott a telefonjáért nyúlt. Feloldotta, aztán hívást indított.
- Ezt hogy érted?- kérdeztem félve, de tudtam, hogy úgysem kapom meg a választ.
Megint. Megint titok. Olyan szinten elegem van ebből a titkolózásból. Egész életemben mindig mindenki titkolózott. Ez által ideges leszek, ha valami nem úgy van amit szeretnék. Tényleg!
- Aer? Megint? Mit csináljak?-szólalt meg erőszakos hangon- Ide figyel, a ti dolgotok lett volna megmondani neki, hogy mi is ő!- a végére már suttogóra vette, de attól függetlenül hallottam. Ez egyébként arra utalt, hogy nagy titok robbanás van közelgőben! Legszívesebben ordítottam volna a dühtől!- Oké! Ajánlom, hogy tíz percen belül itt legyetek, mert ha nem, leszedem a fejeteket! Oh, és el ne felejtsem, hozzál kérlek egy olyan üres könyvet Nancytől!!! ..... Jó, szia!
- Mit titkoltok előttem?- törtem végül ÉN ki.
- Tíz percet nem....
- Nem!-szakítottam félbe- Egy percet sem várhat!- dühöngtem.
- Kérlek, Bella. Várjuk meg a tesóidat.- Kérlelt. Láttam az arcán, és hallottam a hangján, hogy nagyon küszködik, hogy kedves maradjon.
- Most!-ordítottam rá. Bár, fogalmam nincs, hogy hogy volt annyi merszem, hogy ráordítsak az igazgatómra, de mindegy... o.O
- Boszorkány vagy!- bökte ki. Miután elszólta magát a kis kezét a szája elé tette.
Mikor egy ember akit nem ismersz, de úgy gondolod, hogy mégis, azt mondja rád, hogy egy "fantázia teremtmény" vagy... felírhatatlan. No, nem pont az örömtől, inkább azért mert nem gondolod, hogy komolyan mondja. Jó ízűen nevetsz, majd látod, hogy az illető szeméből egy könny gördül le, ez által, lehet, hogy mégis csak igaza van a "lehetetlenben".... fura! Igen, ez így történt.
Körül néztem a szobában, leültem egy bőr huzatú kanapéra, majd bocsánatot kértem.
.gif)
- Semmi gond.-törölte meg szemeit- Én, megértem, hogy nem hiszel nekem-sóhajtotta- de, figyelj! Ilyenre te is képesz leszel.- A kezeit leszegezte. A felszínéből először csak füst, majd kisebb lángok csaptak ki.
Idegességemben hátra dőltem, s szemeim tágra nyíltak. Nem tudtam: Higgyek a szememnek, vagy ez csak egy trükk és minden sarokban kamera van, és a tesóim ezen röhögnek?
Amint észre vette a reakciómat, befejezte, bármit is csinált, majd leült közel mellém. A kezét a hátamra rakta, s nyugtatóan fel-alá húzogatta. Így ültünk két egész percig, és amikor bátorságot merítettem fogalmam sincs honnan, s halkan megszólaltam.
- Ez igaz? Én tényleg... tényleg boszorkány vagyok?meredtem magam elé.
- Igen. És, ha nem bánod várjuk meg a testvéreidet. -mondta finoman.
Bólintottam.
Nem kellett sokat várni, Matty enyhén lihegve, Aeron teljesen nyugodtan megérkeztek. Én, nem vagyok az a sírós fajta, de a szememből záporozni kezdtek a könnyek. Mindketten körém guggoltak, és csitítani kezdtek, de fölöslegesen. Kérdezték tőlem, hogy jöhet-e a következő hideg zuhany, mire én igennel válaszoltam.
Elmondták, hogy Matt vérfarkas, Aeron pedig vámpír. Elmondtak mindent! Hogy anya boszorkány volt, apa vérfarkas. Apa családjába a férfiak mind azok voltak. Anya családjába a férfiak mind vámpírok. A nők meg, mingíg boszorkányok. Évszázadok óta! Meg azt, hogy ők már így születtek. Lien néni mindig adott nekik és nekem valami varázsszert, ami elnyomta az erőnket. És azt sem hagyták ki, hogy ők azért nem öregedtek, mert ugye a felmenők, olyanok amilyenek. Ráadásuk én sem, és ők sem öregednek 20 éves koruk után. Szóval halhatatlanok, és én is.
- Azt nem tudjuk, hogy hogyan lehetséges az a hogy, hogy Matt vérfarkas, én vámpír. És tudod, most tudom, hogy ez nehéz, ezt így rád zúdítani nem volt a legjobb ötlet, de már mondjunk el mindent!- Aer egy kicsit elhallgatott, és az arcomat fürkészte. Aztán megszólalt. - Perrie a nővérünk.
Sziasztok! Nos, elnézést, hogy vártam 2 hetet, de elutaztam, haza Pécsre. Ott meg nem tudtam használni a netet. Aztán, mondom, "hétfőn felrakom, mert itt van netem", de nem! A laptopom bedöglött. Oké, már jó, de így is csütörtökön tudtam csak használni. Tök8. Most már vagyok, ÉS!! Dupla rész. Legalábbis, menyetek tovább, értitek... ;)
Puxx: Flói!
Igazából, nem volt soha sok barátom. Pláne nem lány. Mindíg jobban jöttem ki a fiukkal, mert ők nem pletykálnak, és nem veszik el a pasikat. Jó, kivétel Conor. Ő meleg, de nem veszed észre, míg nem hajt rá elötted egy fiura, aki neked tetszik és ő ezt tudja. Elég vicces jelenet volt... Mielőt eljöttem volna, ők is elmentek. De, amúgy volt egy lány legjobb barátnőm, de amikor szakítottam a bátyával, kicsit megváltoztak a dolgok. Mindegy, túlléptem rajta már. Hát, igen, így nem fájt, hogy el kell mennem.
Imááádom Daemont! Nem tudnék nélküle élni! Mikor a szél belekap a hajadba(oké, itt rám erőszakolták a bukósisakot), olyan mint mikor bicikilvel mész.. nem. Mint amikor vágtázól egy lóval, talán.
Mikor 2 és fél óra múlva megérkeztünk Fallsmortba, lopva körül tekintettem, és igazság szerint tetszett. Kicsit hasonlított az 'Alkonyot'-ból a helyre, de szebb volt! Persze itt nem élnek vámírok, és sajnos sexi Jacob-ok sem! De tényleg aranyos. Pff..ja! Persze!
10 perce voltunk a városban amikor láttam, hogy a fiuk lassítanak , így én is. Megálltunk egy domb aljában. Aeron kiszált, majd megközelített.
- Itt menny fel! Még te sem tudsz eltévedni. Nekünk van egy kis dolgunk. Fél óra, max 1 és jövünk! Ó, és keresd az igazgatót!- mosolygott. Bólintottam. Ők mentek tovább, majd én is. Az út kanyargós volt felfelé.
Aztán megláttam.~Wáow~ Egy hatalmas, régi stílusú iskola. Előtte, egy nagy, nem is tudom, hogy nevezzem. Mondjuk egy nagy "medence"? Tényleg nem tudom, hogy mondjam, mindegy. Akörül bokrok, mellette két oldalt út, amin magához az iskolához eljutsz, s az út mellet néhány pad. Ott diákok ültek.
Hát, tovább hajtottam. Egy-ketten felnéztek, gondolom azért mert nem nagyok szoktak ide motorral behajtani. Szóóval, megálltam a bejárati lépcső elött. Még a motoron ültem, mikor levettem a bukósisakot és olyan filmes mozdulattal megráztam a hajam. De csak egy okból. Az ajtóból, mikor megálltam, pont akkor lépett ki egy helyes szőke. Nirvana-s pólóban, és én is abban voltam, szóval...
Leszálltam, majd észre vettem, hogy a szőkém, éppen felém sétál 3 másik cukival maga mögött.
- Szia!-mosolygott édesen- Tetszik a pólód!-magamban ordítottam.
- Köszi, a tied sem olyan rossz!-mosolyogtam vissza rá- Nem tudjátok, hol van az igazgató?
- De.-mondta bő szavúan a férjem mögött álló másik férjem, aki a fején viselte a sálját.
- Éééssss...? Esetleg tudhatom?- fordítottam el a fejem 90°-ba.
- Jah, hogy azt is tudni akarod?
- Nem, csak idejöttem, hogy kikérdezzelek földrajzból, szerinted?-néztem rá értetlenül, mire ők felkuncogtak.
- Bocsi, Ash ilyen. Én Mickey vagyok. Ők itt Calum, Luke, és ugye Ashton. Felmész a negyedik szintre a főlépcsőn, és ahogy felérsz, pont ott lesz veled szemben.-mondta a színes hajú férjem aki ezek szerint Mickey. Color full háta mögött bepillantottam, és amint levettem róluk a szemem, csak akkor vettem észre az égető és kíváncsi tekinteteket magamon.
- Oké,-a bukósisakom rácsatoltam Daemonra- köszi minden! Ciao!- köszöntem el olaszul, és szaladtam is fel a lécsőn.
- Várj, a te neved? Vagy neked olyanod nincs?- szólt egy idegen hang, gondoltam, hogy Calum férjemé, mert az övét még nem hallottam. Az ajtóból visszafordultam.
- Izabella Elisabeth. De a Bella, vagy a Lisa megteszi!- kacsintottam rájuk, majd fojtattam az utamat.
Hali! Noss, Remélem tetszett ez a rész is, annak ellenére, hogy naaagyon rövid. A következő, egy kicsit hosszabb lesz. :3
Várom a komikat, ha tetszik a blog iratkozz fel! <3
P.S.: I'am a big fat idiot! Multor kettő 'Névtelen' hozzá szólást kaptam, hogy " tetszik a blog", vagy valami ilyesmi. Noss, köszönöm, és azért vagyok "big fat idiot" mert véletlen kitöröltem őket. NAGYON, NAGYON, NAGYON sajnálom, csak nem tudtam mi a tököm az a gomb/mármint nem a törlés-annyira nem vagyok sík/ ezért "ú, mi lehet az a gomb, had nyomjam meg" alapon megnyomtam. Tudom! Idióta sík vagyok, röhögj ki nyugottan. Legalább vidámabb leszel, egy kicsit! ;)
Puszi: Flói
![Witch and Vampire's [Magical Love]](http://2.bp.blogspot.com/-1dNU7SWtQL8/VOjwGCGf6aI/AAAAAAAAIOA/Lpt9WKyDpxw/s1600/01.%2BEz%2Baz%2521.jpg)
