2015. január 3., szombat

Chaper 23. - Big Lie.


- Hazza, én boxoltam, még annó! És, mint tudjátok, én vagyok a legerősebb, és..
- És a leghelyesebb, legizmosabb, legszexibb. Tudjuk!- mondtuk egyhangúan.
- Pontosan! Na, gyere!- kuncogott fel Liam.
- Én... tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de nem vagyok fizikailag a világ legerősebb embere!
- Nem. Komolyan? Soha nem gondoltam volna!- mondta unottan Louis.
- Jó, na! Verekedni verekedtem már, és nem dicsekvésből, de mind a háromszor, én nyertem.
- Mind kislányok voltak?- mondta ismét.
- Nem. Velem egykorú lányok, és egy fiú. Egy macsó fiú. Oké, nem verekedtem vele, csak betörtem az orrát. Kettesben voltunk, szóval, akár meg is verhetett volna, de inkább ijedten rám nézett, és elfutott.- az arcomra, igen önelégült mosoly ült ki.
- Mit csináltatok ti kettesben?- kérdezte Harry
- Ömm... jó, ehez nem fűzök semmit. De, mond csak, mért nem akarsz megütni? Nem ártasz vele nekem!- mondta Liam.
- Igen.... Tudod, csak az arcát, meg ne sántuljon!- súgta a fülembe Louis. Nagyot kacagtam rajta, velem együtt, mindenki, kivéve a sértettet.
- Izé...- töröltem meg könnyes szemeimet- Ti, nagy, erős vámpírok vagyok! Nem azért félek, hogy megesztek, vagy ilyenek, egyszerűen, hülyeségnek tartom, hogy.... hogy megüsselek, na!
- Nem értelek, de mindegy is. Üss meg végre!
- Renden!- fújtam ki ingerülten a levegőt. Liam megállt velem szemben, s kihúzta magát. Biccentett. Hasba ütöttem őt.
    A következő pillanatban, szörnyen fájó kezemet szorítottam, miközben, azokat hallattam, hogy "Au, au, au. Ez nagyon fáj!" A többiek jóízűen nevettek rajtam. Liamnak nagyon kemény hasa van. Gondolom, hogy megfeszítette, és ezért, de, akkor is. ~Hogy fogok én ezek mellett boldogulni?~
    Ez után következett a fárasztó része. Ők, nem egy könnyen fáradnak ki, de én igen! Utálok futni, ez által, nem is tudok! Harry csak azt hajtogatta, hogy mivel vámpír őseim vannak, bla-bla, ezért ha vért innák, erősebb lennék. Ugyan már! Mindig is óckodtam a vértől, nemhogy még azt is igyam!!
    Szóval, köröket futtattak velem. Ők is csinálták velem, de mint említettem, az nem ugyan az! A fiúk, a személyes boxzsákjaimmá szerződtek. A dühöm, ami felgyülemlett bennem, eddig, hamar elszállt. Őszintén szólva, fárasztó volt, mégis olyan amit minden nap megismételnél. Mily szerencse, hogy így is volt..
    Hazamentünk. Elbúcsúztam a fiuktól, kivétel Harrytől. Ő jött velem.

- Fullmoon! Szia. - öleltem magamhoz- Olyan kis ennivaló vagy, amikor ilyen kis alakodban vagy!- mosolyogtam.
- Igen, valóban... ennivaló... - röhögött fel, s nyalta meg a szája sarkát Harry.
~ Mond meg neki, hogy csak azért hagyom életben, mert megmentette az enyémet!- motyogta harciasan, egy vicsorgás kíséretében.
- Full azt mondja, hogy azért vagy még életben, mert megmentetted az övét, szóval, ne akard hogy összeakadjon a fogatok!
- Hahaha! Mit ettél, humor bogyót?
- Nem humor Heroldot!- röhögtem el magam.
- Kis vadóc!- csípőmnél fogva magához vont. Ajkait az enyémhez tolta. Csókja, ugyan úgy perzselt, mint eddig. A vérem is hamar kiserkent.
~ Hé!- Fullmoon felvonyított, majd megharapta Harry bokáját. Elugrott tőlem, s aprót Full feje búbjára csapott. Mielőtt átváltozott volna hatalmas farkassá, ebben a pici lakásban, a kezembe vettem, és cirógatni kezdtem.
- A csúnya Harry bántott téged?- gügyögtem neki.
~ Igen, pedig én csak téged védtelek!
- Ó, milyen gonosz ez a Harry!- ingattam a fejem jobbra-balra. Mikor Harry re néztem, ő mosolygott.
~ Bella, leteszel? Elmehetek?
- Persze, de hova? Ma is voltán már vadászni!
~ Igen, tegnap csak szórakozásból mentem el. És most is. Vannak más farkasok, ők az én falkám. Bár, már van egy új is.
- Óh. Jól van!- megpusziltam, ott ahol az előbb kapott a fejére- Vigyázz magadra!- mosolyogtam, s kiengedtem.
- Szóval, a szád még mindig...- szemei vörösleni kezdtek. Egy lépést hátra léptem. Megijedtem, de nem féltem. Csak, fura őt így látni.- Félsz?- lepődött meg.
- Nem... nem, csak ilyenkor, olyan más vagy, és ez megrémiszt. Nem félek tőled, csak...
- Sohasem bántanálak! Soha!- lépett hozzám, s támasztotta meg homlokát az enyémen.- Esküszöm!
    Mélyen, jó mélyen beszívtam az illatát. Egy cseppet sem akartam szerelmes lenni. Nem rosszból, de pláne nem belé. ~Most nemrég estem túl egy kapcsolaton, amiből egyedül én nem jöttem ki jól. Elvette minden energiámat. És, most itt van egy vámpír, aki megmozgatta igazán a szívemet! Az a rossz, hogy tudom, érzem, hogy összefogja törni, a frissen ragasztott szívemet! Még, ha nem is rossz célból fogja ezt tenni, de...~
- U-utálom, hogy... hogy ilyen érzéseket váltasz ki belőlem!- én akartam ezt mondani, de úgy tűnik, mikor csókolóztunk, elvette a gondolataimat! ;)
- Hogy érted?- kérdeztem.
- Gondolom, nem esik jól, hogy hozzá hasonlítalak,- megint itt tartunk- de, ő volt az egyetlen, aki iránt éreztem igazán. És, most, megint az van! Húsz éve nem voltam szerelmes, de még a szerelem közelében sem voltam. És jössz te, és pillanatok alatt...
- Ne!- szakítottam félbe.
    Igen, teljes szívemből szerettem őt! Így igaz, de... Talán...Az az igazi szerelem, amikor feltudod sorolni miket szeretsz benne, de azt nem, hogy miért! Én, nem tudom elmondani, hogy miért. De ő? Talán azért, mert neki szánt az ük-ük-ük akárkim. Vagy, talán azért, mert hasonlítok arra a bizonyos lányra. Igen, van első pillantásra szerelem. De, olyan lehetetlennek tűnik, hogy egy ilyen fiú, belém esett. Ő tökéletes, miért pont én? Sokkal szebb, okosabb, csinosabb, jobb lányok vannak mint én! Miért pont én? Nem szerethet engem, úgy ahogy én őt! Nem!- játszódott végig az agyamban, pillanatok alatt.
    Azon nyomban, elhúzódtam tőle. Hátat fordítottam, neki s feligyekeztem.
- Bella. Bella, mi bajod van? Most készültem szerelmet vallani, erre ott hagysz?- szólongatott. Felmentem a szobámba, ám mielőtt becsukhattam volna ajtóm, ő bejött.- Mégis mi bajod van?- szeme már nem volt vörös, ám zöld szemeiben olyan harag tükröződött, mint mikor meglátott engem Alexel.
- Harry. Mond meg őszintén. Miért szeretsz?
- Hát, mert.....
- Mert olyan vagyok mint az a lány, ugye? Vagy azért, mert a kitudja hányadik ük nagymamám "nekem teremtett"?- ripakodtam rá. Nem ordítottam, de a hangom, meglehetősen hangosabb volt.
- Mi? Erről szó sincs! Én magadért szeretlek! Mert te vagy te!- fogta meg mindkét kezemet.
- Lehet...-húztam ki őket- De, hiába akarok hinni neked, nem tudok. Harry, én... Jó! Kimondom! Nálad jobban, még senkit nem szerettem!-ordítottam- Pont ezért félek, hogy te is összetöröd a szívem! Hogy, fájdalmat okozol! Egész eddigi életemben szenvedtem! Ez után már nem akarok! Pedig tudom, hogy ennek a dupláját fogom még...- ajkait az enyémekre tapasztotta. A falhoz hátráltunk, ő nekinyomott. Vadul, szinte már tépte a szám. Pár perc múlva, elváltunk zihálva.
- Itt, és most. Megígérem, hogy soha, de soha nem foglak bármilyen értelemben fájdalmat okozni neked!
    Hogy mekkorát hazudott!

     Sziasztok, Manók! 2015 van! Egy újabb év, ami ugyanolyan gyorsan fog eltelni, mint az előző. Én, nem megyek bele a magán életembe, de az, fenekestül felfordult, és amikor zenét hallgatok, énekelek, olvasok, vagy éppen írok, olyankor teljesen kikapcsolok, és megfeledkezek minden gondtól, és bajról. Gondolom, és remélem, hogy ez veletek is így van. :D Jó, egy évre elég a lelkizésből! :DD Ismét újult --->KATT. Ha szeretnétek látni, "hogy néz ki" Parker vagy Jade, nézzétek meg.
     Puxx:Flói
Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)