Chapter 20. - Fullmoon

    Pezz és Parker megálltak az autóval. Melléjük parkoltam.
- Wáw! Ez.. ez.. elképesztő!
    Tényleg az volt! 3 emeletes, lazac színű régi építésű, modern palota! Mérhetetlenül cuki volt. Kis fekete kerítése volt. Az ajtón, csak úgy tudtál bemenni, ha felmész egy kisebb lépcsőn. Ez felett volt egy aprócska esőbeálló, s annak tetején egy erkély. A ház teteje volt a hab a tortán. Ezek e zsindelyek visznek mindent. Ez volt az álom házam! Bár, szerintem, túl sok az ablak!
- Bemehetek?- kérdeztem. Pezz bólintott, s odaadta a kulcsokat. Olyan érzés fogott el, mint a kisgyerekeket karácsonykor, mikor várják hogy kibonthassák az ajándékukat.
    Bementem az aprócska kapun, tovább az ajtóig. A kulcsok színesek voltak. Volt egy rózsaszín, egy krém, egy fehér és egy fekete színű. Gondoltam, hogy a fekete a kapué, a fehér a kis garázsé, a krém talán ha van hátsó ajtó, és kizárásos alapon, a rózsaszínű az ami kell nekem. Elfordítottam a zárban, kihúztam, zsebre vágtam, majd benyitottam.
    Belül az uralkodó színek a ciklámen rózsaszín és a szürke különböző árnyalatai voltak.
    Mikor beléptem, velem szemben volt egy csigalépcső, ám mögötte, egy ajtó. ~Bingó, a hátsó ajtó.~ Aztán jobbra nézve, ott volt egy amerikai konyha, közepén egy pulttal. A mellett egy ebédlő asztal, 6 székkel.
    Miután körül néztem, szaladtam a következő emeletre. Egy nagy nappali. Ciklámen kanapéval, szőnyeggel, és fallal. Egy nagy képernyős tv-vel, egy fekete állványon, s a kanapé és közötte egy fekete üveg dohányzó asztal. A lépcső mellett volt egy szürke, fa ajtó.  Bent volt wc, egy kézmosó, egy mosógép, meg egy zuhany tálca. Itt is hamar befejeztem a nézelődést, és lépegettem fel a kövi szinte, ami reméltem, hogy a háló lesz.
    Láss csodát, az volt! Itt az uraló szín inkább volt a szürke. Nem bántam! Az ágyamon volt egy szőrme takaró, ez nagyon bejött! Az mellett, mind két oldalon egy kis asztalka. Azon egy-egy lámpa, és orchidea. Az ágy előtt két ciklámen puff. Azok is aranyosak voltak.

    Miután, ki ugrándoztam magam a boldogságtól, feltűnt, hogy a tesóim nincsenek itt. Éppen mentem volna le, de mikor fordultam, az ablakban láttam valakit. Mármint nem az én ablakomban, hanem a szomszédos ablakban. Egy sötét ház volt, és üresen állt. Csak egy alakot láttam, semmi mást, de amit közelebbről megnéztem volna, már el is ment.
    Szaladtam le a lépcsőn, hátha látom kimenni, abból a lakásból, de mire kiértem, már ismét elszalasztottam. Ám, láthattam, valami más furcsát. Perrie éppen mint a Harry Potter-ben mormolt valamit a kapunál.
- Mit csinál?- léptem Parkerhez, aki a kapunk kívül állt.
- Megvéd téged. A kapun belül csak az mehet be, akit behívsz. Az emberek nem látnak be, csak a házat látják. Meg, hangszigetelt. Szóval, ha ott bent vagy, olyan, mintha nem is lennél. Jó, mi?
- Igen... az.
    Kettő perc múlva, Perrie kijött.
- Bella, meny be, hogy befejezhessem.- így tettem. Bementem, s ott álltam, és vártam. Perrie mormolni kezdett valamit, majd a kapu felett homályosodni kezdett. Aztán, kék rács szerűség felvillant, de rögtön el is tűnt. Ezek után, teljesen tisztán láttam mindent. Ők,ott vártak, és nézték a burkot, vagy mit. Kimentem hozzájuk.
- Behívsz?-kérdezte Parker.
- Őt ne!
- Perrie, még mindig nem bízol bennem? Szeretem őt, és nem akarom bántani! Én is meg akarom védeni, úgy, ahogy te! Oké??
- Gyertek be mindketten!- zártam le a kis vitát.

*

Este fél nyolc lehetett, nagyon unatkozni kezdtem, mikor vonyítást hallottam a hátsó kertből. Megijedtem, mert elvileg, nem lehetne semmilyen élőlény bent a burok alatt. Indultam volna ki, mikor megcsörrent a telefonom.
- Szia! Hallom kerestél!-mondta Hazz.
- Ja. Át jössz?
- Hol marad a romantika? Először vigyél el vacsorázni, és utána, lefekszünk, de előtte nem!
- Mi?- törtem ki a nevetve.
- Semmi.
- Izé, Zaynee azt is mondta, hogy elköltöztem?
- Izé, igen. Azt is tudom, hogy hova. És.. áh, mindjárt ott vagyok, oké?
- Oké, siess!- majd letettem.
    Jókor hívott Harry, mert megnézném én, hogy mi van odakint, de, jobban érzem magam, ha egy fiú (Harry inkább egy középkorú férfi) ellenőrzi a dolgokat.
    Felmentem a szobámba, magamra kaptam egy melltartót(mert már az ágyba készültem), húztam egy fekete bundás leggingsszet, egy farmer inget, meg egy fehér dorkót. Erre felvettem Harry kék pulcsiját, mert nekem adta, s így indultam ki.
    Mikor kiléptem, ott állt a kapunál, és éppen be akart jönni.
- Nem tudsz.. ja nem is hallasz.- nevetgéltem a próbálkozásán egy ideig. Elővette a telefonját, majd gondolom engem hívott. Mivel nem vettem fel, kezdett  idegeskedni. Még egyszer megpróbálta, de láttam, hogy a szemei elvörösödtek. Befejeztem a nevetést, majd oda szaladtam. Kinyitottam a kaput, majd egyenesen a szemébe röhögtem.
- Ez nagyon vicces volt!- mikor rám nézett, még mérges volt, de a szemei, ismét gyönyörű smaragd zöld színben pompáztak. Elolvadok  tőlük!
- Hahaha! Tényleg! Nagyon!
- Ha láttad volna az arcodat! Mindegy, gyere be!- mondtam ki a "varázs szavakat", majd ő úgy is tett.- Figyelj, hallottam az előbb valami vonyítást hátúról. Megnézed?
- Félsz?- nevetett fel.
- Baj? Lány vagyok, én félhetek! Inkább menny, és..- megint vonyított az a valami. Reflexből Hazz mögé ugrottam, és az egyik karjába kapaszkodtam. Mikor észhez tértem, arcom lángba borult, és egyből elhátráltam. Harry gödröcskéi rám nevettek, amitől mosolyognom kellett, de rögtön elvetettem, és meglöktem, hogy menyünk már. El is indult.
    Hátul, nagy kertem volt. Itt is volt kerítés, és az körül minden féle gyümölcsfa, és bokor. A legmeglepőbb az, hogy mindegyiken volt gyümölcs. Csodáltam is, de aztán ráeszméltem, hogy milyen világban is élek. Az udvarom közepén nem volt semmi. Csak egy nagy, ovális alakú rét. Ám, a kertem végében, volt egy hinta-ágy, s a mellett egy hatalmas fa. Na, onnan jött a sírás.
    Oda érve, felnéztünk, és egy farkas kölyök visított. Először megijed, aztán, rám emelte tekintetét. Olyan csillogó szemei voltak, mint Harrynek.
- Szedd le onnan, kérlek!- mondtam neki.
- Ha szeretnéd!- Felkapaszkodott a fára, majd egyszerűen felhúzta magát. Olyan egyszerűséggel, mintha lépne egyet!? Mindegy... Topán odanyúlt a kis ragadozóhoz, ám ő megharapta. Ennek ellenére, megfogta, s leugrott vele. - Hülye kis dög!- mondta, miközben vadászunk éppen cincálta a kezét.
- Add oda!- mondtam, kislányosan.
- Téged fog megharapni, nem engem!- mondta, miközben levakarta magáról a kis csöpséget. Átnyújtotta, s a kis barátom, hozzám bújt. Fázni kezdtem, így szó nélkül elindultam be.- Nem gondolod hogy megtartod, ugye??- nem szóltam semmit, csak mentem be. A hátsó ajtó zárva volt, így elől mentünk be.
- Vedd le a cipőd!
- A pólóm is leveszem, csak kérned kell!
- Most nem, köszi, de észben tartom.
- Igen?- kérdezte meglepődve.
- Nem. Na, gyere.
- Jövök!
- A kis csöpinek mondtam.- hallattam hangom szarkasztikusan. ;)
    Felmentem a szobámba, ott fogtam egy takarót és abba belecsavartam. Nagyon hideg volt kint. Nem is értem. Október eleje volt.
- Vigyázol rá? Lehetőleg ne egyétek meg egymást! Mindjárt jövök.- adtam a kezébe. Ő bólintott. Leszaladtam a konyhába, s melegítettem egy nagy bögre tejet, közben fogtam egy kis üveget, aminek szopogatós volt a kupakja, s kiöblítettem. Beleöntöttem a tejet, s vissza rohantam.
    Kivettem Hazz kezéből és szorosan mellé ültem. Megcirógattam a buksiját (mármint a farkasét), majd a szájába dugtam az üveget, akár a kisbabáknak a cumis üveget.
- Hogy fogod hívni, a kis barátunk?
- Ó, hogy már a te barátod is?
- Igen, összehaverkodtunk!
- Hát..- mosolyogtam- Nem tudom. Talán, valami olyasmi név kéne neki, aminek köze van a farkasokhoz. Vagy a vérfarkasokhoz.
- Ahhjj...- sóhajtott- Legyen... mondjuk.. Moon.
- Nem.. inkább..
- Fullmoon!- mondtuk egyszerre. Egymásra néztünk. Olyan hihetetlen romantikus volt, pláne, hogy vele ültem ott. De komolyan! Tényleg letepertem volna. De, inkább elfordultam.
- Üdvözöllek, Fullmoon!

*

- Későre jár már. Szerintem, megyek!-mondta Harry a földön ülve, s Fullmoonnal játszva.
- De, még csak...-pillantottam a telefonomra- Csak fél egy van! Ne menny még!
- Még mindig félsz?- kuncogott.
- Kicsit!
- Aludjak itt?- állt fel, s ült le velem szemben az ágyon.
- Hát, mondjuk a földön.
- Ha azt akarod, hogy itt maradjak, veled alszom!- mosolygott pajzánul.
- Dögölj meg, Styles!
- Biztos vagy benne?
- Nem. Rendben! Ez az első, és utolsó!-bár magamban reméltem, hogy a mondatom első fele igaz csak...
- Az első. Maradjunk ennyiben!
- Idióta!- köröztem szemeimmel.- Hé. Gondolom, neked is kell most adnom háló cuccot. Nekem sincs gatyám, csak akkor, ha a földön alszol. De egyébként, van egy fehér trikóm, meg egy rózsaszín csipkés bugyim. Jó lesz?
- Hát... Inkább alszom meztelen. Én nem vagyok szégyenlős, mint egyesek...
- Ne!! Te Úr Isten, csak azt ne! Tessék, itt van egy fehér póló, meg egy...- nyúlkáltam be a szekrényembe. A pólót hátra dobtam, egyenesen az arcába. Aztán, megtaláltam az ő alsóját, és azt is a fejére dobtam.- Nesze. Vissza kaptad. A póló, szerintem kicsi, mert nekem csöppet nagy. Tudod merre van a fürdő.. menny.- mondtam.
- Igen is kapitány!- röhögcsélte, s már ment is.
    Pár pillanattal utána, én is elindultam le, a konyhába harapni valóért. Mentem lefelé a lépcsőn, mögöttem ugrándozott le Fullmoon, ám mikor a nappalinál voltam megálltam, s tátva maradt a szám, de gyorsan becsuktam.
- A-az mondtam, h-hogy a fürd... fürdőbe menny.- Éppen arra éltem le, hogy Hazz veszi le a pólóját. A földre dobta, s felém lépegetett.
- Segíthetsz...
- Nem kell!- indultam lefelé- Csak nyugodtan...
- De..-mondta, de Fullmoon félbeszakította. Harry jött volna utánam, ám a kis farkasból nagy lett. Hogy pontos legyek, fele akkora, mint egy vérfarkas. Vicsorgott Harryre. Szemeim nagyra nyíltak, mikor vissza néztem.
- Full..moon?