Chapter 21. - Sad Story

- Full..moon? - kérdeztem nyuszin.
~ Nem hagyom, hogy bántson téged!
- Uram ég, te is beszélsz??- szemöldököm az egekig szökött. ~Oké, hogy értettem Alexet. Betudtam annak, hogy mivel a 3 srác közül van, biztos értenem kell. Erre, kiderül, hogy minden farkast értek? Ok...~
- MI?- kérdezte Hazz, megszeppenve.
~ Minden állat beszél, csak nem értik az emberek. De te igen! Ezért dumálunk most!
- Aha.. De, megkérhetlek, hogy ne.. edd meg Harryt? Ha őt bántani kell, elintézem én is!- pislogtam rá.
- Azért, mondjuk nem...- mondta, de haragosan néztem rá, így inkább félre nézett.
~ Biztos? Bár éppen kezdtem megkedvelni, úgyhogy, nem szívesen enném meg...- vicces kis állat ez..
- Mit nevetsz? Mit mondott?
- Semmit.. Inkább menny, és öltözz át, a FÜRDŐBEN... oks?- bólintott, s ment is. - Vissza tudsz változni?
~ Persze!- ahogy kimondta, már össze is zsugorodott.
- Így aranyosabb vagy! De, mond csak, te, hogy tudod ezt?
~ Hát, én misztkius farkas vagyok. Nem számolom már, de kb. 160-170 éves vagyok. A nagyszüleiddel éltem. A nagyid változtatott át. Aztán a szüleiddel laktam. Akkor te még nem éltél. De Perrie igen. Vele sokat játszottam. De, egy napon, nem is emlékszem, hogy miért, elszöktem. Fogalmam nincs, hogy hogyan, de London belvárosának széléhez értem, egy olyan nagy utcán koslattam, tele sötét sikátorokkal. Este volt már, talán éjfél lehetett. Éppen az út testen mászkáltam, mikor megláttam, egy fiút, aki egy sikátorból jött ki. Olyan volt, mint ez a hosszú hajú gyerek, csak neki göndör volt a haja. Mindegy. Vérzett az arca, meg a keze, meg mindene. Bicegett. Egyszer- kétszer, majdnem össze is esett. Mellettem készült elmenni, de én mivel őt néztem, nem láttam, és nem is hallottam, hogy jön egy kamion mögöttem. A fiú oda ugrott, és ellökött. A sajnálatos dolog az volt, hogy a fiún áthajtott ez a kamion. Odamentem hozzá, és az orrát kezdtem piszkálni. Aztán jöttek fiúk. Nekik teljesen emlékszem az arcukra. Féltem, hogy engem bántanak, és nem akartam felfedni magam, ezért elfutottam. Azóta is minden nap gondolok a srácra. Bár, szerintem, nem sok ideje maradt volna, mert úgy megverték, de mégis csak megmentett, és hálás lehetek neki!
- Azta...- mondtam. A szemeimbe könny szökött. Megtörölgettem őket. - Bár, eltértünk a tárgytól, de, jó, hogy ezt elmondtad.
~ Igen.. Most már tudod a történetemet. Amúgy, miért mentél le?- kérdezte. Olyan volt Full, mint egy sok éves kisgyerek. Hamar eltér a tárgytól, meg az egyik pillanatban szomorú, a másikban meg ilyen. De ez tette cukivá. Meg persze a kinézete.
- Nasiért. -szipogtam- Kérsz valamit?
~ Aha. Csokit!
    Lementünk, és felmarkoltam 5 szelet Twixet, meg egy zacskó mogyorós drazsét. Vissza mentünk a szobámba, s Hazz már ott várt.
- Lassan öltözködsz!- cukkoltam.
~ Óh, elfelejtettem, Bella, van itthon valami hús féleséged?
- Nem, ne haragudj. És, - néztem Harryre- ha a nyakamra fogtok járni, be kell szereznem vért nektek.
- Nekünk, mi?- mosolygott.
~ Bella, megengeded, hogy el mennyek vadászni?
- Persze. Gyere, kinyitom az ajtót!
- Mi van, pisilnia kell?
- Vadászni szeretne. De, ha letéped a kezed... nem? Oké..- Leszaladtam vele, kinyitottam az ajtót, megvártam, hogy ki mennyen, vissza csuktam, bezártam, majd felmentem.
- Bell, a nyakadról jut eszembe...
- MI?- kaptam oda.
- Mármint, azt mondtad, hogy a nyakadra fogunk járni. Szóval, azt akartam mondani, hogy új házat kerestünk, ami az erdő mellett van. Erre könnyebb eljutni, olyan helyekre, ahol, tudod... Na igen. És, hát, találtunk. Itt a szomszédban. Megnéztem a házat, és láttalak is. Aztán te is engem, de te megijedtél. Mindegy. Szóval, szomszédok leszünk.
- Ömm... ookéé.... Most örüljek, vagy sírjak?
- Örülj. Mivel, ez a ház, teljesen üres, és ingyen van, nem is kell pénzt költeni rá. Szóval, holnap költözünk. Ha akarsz, segíthetsz.
- Aha.. nem. Majd ti megoldjátok.
- Óh, és Jade üzeni, hogy jó volt a kaja, boszi.-mondta. Ezt megmosolyogtam.
- Rendben.- leültem mellé, majd hanyat dőltem. Ő mellém feküdt, s felkönyökölt, így engem bámúlt. Én a plafont néztem.- Képzeld. Fullmoon mondta, hogy egyszer, egy hasonló kinézetű fiú, megmentette őt, mikor egy kamion majdnem elütötte. A fiú arcára nem emlékszik, gondolom azért, mert csupa vér volt, és nem tudta kivenni azt. Azért volt véres, mert...
- Mert megverték.- fejezte be a mondatom.
- Honnan tu... úr isten!- csapott belém a villám szerű felismerés.
- A fiút agyon verték, mert... úh.. Szóval, engem. Agyon vertek, mert...- szemei könnybe lábadtak. Vörösedni kezdtek, de ezúttal, nem az írisze, hanem a fehér része.- Tudod, - szólalt meg hosszú hallgatás után- én nem mindig voltam ám ilyen. Teljesen normális életet éltem. Holmes Chapel-ben nőttem fel, de 16 éves koromban, Londonba költöztünk. Anyám, ott kapott nagyon jó ajánlatot. Mindegy. Ugye, ott is suliba jártam. Volt egy lány. Tudod, akire hasonlítasz. Nagyon szerettem őt, de ő a suli bunkójával járt. Aztán az megcsalta őt, ezért szakítottak. Itt léptem én a képbe. A lánnyal nagyon jóban lettünk. Még nem tudta, hogy hogyan érzek iránta, nem volt bátorságom elmondani neki. Egy napon, mikor sokáig a parkban maradtunk, és éppen kísértem haza, egy sikátorban, ott volt az a tahó. Amint meglátta Elisát, odajött, és fogdosni kezdte. A gyerekből áradt a pia szag, ráadásul, be is volt drogozva. Elisa mondta, hogy álljon le, de persze, nem tette. Én meg, mint "legjobb barátja" kiálltam mellette. Ellöktem a fiút, de egyből jöttek a haverjai. Mondtam Elisának, hogy menyen el. Ő így is tett, elindult. Azok a barmok voltak öten, ellenem. Semmit nem értem. Agyon vertek. Nem tudom, hogy hogyan, de éreztem, hogy most meghalok. Éreztem. Mikor már a földön feküdtem, és vért köptem, abba hagyták a rugdosást, és lassan tovább mentek Elisa után. Minden erőmmel felálltam, és utánuk indultam.- arcomon folyt le a meleg, sós víz, de nem csak az enyémből. A szeme, teljesen vörös volt. Még nem láttam, ilyennek.- Akkor láttam meg a farkast. Nem hagyhattam, hogy meghaljon. Nem is gondoltam végig. Csak ugrottam. Mikor már át ment rajtam a kamion, ami mellesleg ment tovább, felnéztem, s hallottam is Elisabeth sikolyát. Utánam nézett. Azok a barmok is engem néztek, aztán egymásra, futni kezdtek, s húzták magukkal őt is, pedig ő nem akarta, csak zokogott, és sikítozott. Istenem...- felült, s kezeibe temette az arcát- Akkor jöttek a fiúk. Liam megitatott a vérével. Azt mondta nem lesz semmi baj. Ne aggódjak. Minden rendben lesz. Aztán kitörte a nyakamat. A következő emlékem, az, hogy ott voltam, a házba. Mint vámpír.- nem bírtam tovább. Hátúról a nyakába ugrottam, s úgy maradtam. Ő aztán a kezeit az enyéimre csúsztatta. - Tudod, egy ideig, nem tudtam meglátogatni a lányt. Mármint, persze, látott meghalni, nem láthat meg. De, tudod, hogy értem. Nemrég, talán egy éve. Elmentem... Boldog. Három gyereke van. És a legidősebb fiúnak a neve Harry. A férje, egy jó ember. És, megkerestem őt az álmában, és megköszöntem. Bár ő azt hitte, hogy csak álmodik, mondjuk álmodott, de legalább megnyugodott! .... Most már tudod, hogy az a barom miatt vagyok olyan, amilyen. .... Miután meghaltam, visszamentem hozzá. Egy hónapig rémálmokat idéztem neki, arról, hogy hogyan hal majd meg. Ezek után, megöltem őt. Nem vagyok erre büszke. Túlzásba vittem, tudom. De akkor, ezt láttam helyesnek. Én...
- Sss.. - mondtam és mellé telepedtem, majd úgy szorongattam tovább. 10 perc múlva, megkérdeztem, valamit, amit ne kellett volna. - És.. A szüleiddel mi van? Mármint, Gemma ugye itt él.
- Ömm... ennyi lelkizés, elég volt, oké?- állt fel szorításomból.
- Várj!-kaptam el a kezét.- Nem akartalak megbántani. Ne haragudj!- mondtam, miközben a másik kezemmel a könnyeimet törölgettem.
    Harry közel, elém guggolt. Megfogta a másik kezem, a szívére tette, s a sajátját az én arcomra. Meglepődtem, mert keze meleg volt, de vámpírok hidegek. Hüvelykujjával körözgetni kezdett a bőrömön. Mintha elektromosság lett volna abban az ujjában, bizseregni kezdett ott, ahol hozzám ért. Szeme, ismét zölden világított. Lágy, ám mégis recés hangján suttogni kezdett.
- Mikor rád nézek, mintha őt látnám. Bár te nem tudod magadról, de.. fantasztikus vagy. Csodállak, hogy ennyi mindennel a hátad mögött itt vagy, és.. és..- nem mondott semmit. Keze szinte már égetett. Ő, közelebb hajolt, se szó, se beszéd, megcsókolt.



    Sziasztok, Manók! Holnap, szerintem, dél-kettő óra körül lesz fent rész. 
    Puxx:Flói