Chapter 11. - The Prediction

(Listen to this, while you read)

   Leblokkoltam. Félre löktem a nővérem, azért hogy... végülis', megmentettem Harry életét! Hálás lehetne, de ő csak annyit mondott, hogy "két hét" Majdnem' meghalt, erre, ő nem hogy komolyan venné a dolgokat, neeeem! Inkább csak szórakozik!
  Mikor beléptem a kapun Perrievel, csomó gyerek lent volt, és leskelődött. Mikor meglátták őt, mindeni lefagyott, és szinte a feszültség tapintható volt(persze, főleg miattunk).
- Mindenkinek takarodó van, tudtommal! Irány a szobátokba!- üvöltötte torka szakadtából. A gyerekek, rögtön tömörödni kezdtek, és szaladtak fel a lépcsőn.
- Perrie, én saj...
- Ne! Várd meg míg felérünk.-mondta, s elengedett. Egészen addig, amíg fel, a szobájába nem értünk, hozzám sem szólt. Tudtam, nagy fejmosás lesz...
   Mikor beléptünk ajtaján, becsukta azt, majd egyenesen a szemeimbe nézett.
- Ide figyelj! Megtiltom, hogy vele találkozz. Honnan ismered egyáltalán? Bár, van egy halvány sejtésem. Mikor bejössz az iskolába, vámpír szagod van. Nem a te szagod, aminek kéne, hanem idegen vámpíré. Sejtettem, hogy velük laksz, ezért akartam elmenni oda. Idejössz, s máris összefutsz azokkal, akikkel nem kéne. Netán összehaverkodtál már a helyi cukros bácsival, vagy ilyenek?-elhallgatott. Csak mondta, mondta, még levegőt sem vett. Föl, s alá mászkált a szobában. Nem tudtam, megkérdezzem-e, hogy mi van a jóslatos izéval. De, megkellet tennem.
- Tudod..-mondtam, nyuszin- te... sem mondtál el mindent. A minap az erdőben jártam, és-fel voltam rá készülve, hogy azt mondja "az erdőben? mit kerestél ott? az veszélyes!" de meglepetésemre, hagyta, hogy folytassam. Szóval, a fiúk, csak maguk miatt mondták, oké.- találkoztam Alexxel. Ide jár, vagy mi. És ő véletlen megemlítette.
- A jóslat...-kapott a szája elé- Esküszöm, holnap elmondom, de késő van, és..- egyből változtatott a hangsúlyán.
- Perrie..-szóltam monoton hangon, jelzésként, hogy most, csak nyugudttan!
- Jaj...-sóhajtott- Az egész úgy kezdődik, hogy volt egy ősi boszorkány. Nem a legősibb, mert annak, az unokája volt ő. Az első ősi teremtette a vámpírokat és a vérfarkasokat. Ez kb. Krisztus előtt lehetett.
- Azért teremtette meg őket,-folytatta- hogy saját magát, és a családját megvédje. Ismeretlen embereket változtatott át. Ők először a szolgálatába álltak, de később rájöttek, hogy szabadok is lehetnek. Innentől kezdve, eluralkodott a káosz. Ez a mai helyzet is, azóta tart. A nő unokájának elege lett ebből. Azt mondta, hogy az ő családjában csak vámpírok lehetnek, és boszorkányok. Azért vámpír, mert vámpír volt férje, mindegy. A lánygyerekek, csak boszorkányok, egy-két vámpír képességgel. A fiúk vámpírok, boszorkány hatalom nélkül. Létrehozott egy átkot, annál erősebb nincs, és soha nem is lesz, illetve, talán... az átok, azt mondja, hogy az ő családjából, egy nő összeházasodik egy ősi vérfarkas család tagjával, nekik az 5. gyerekük lány lesz. Az a lány, még az átok teremtőjénél is erősebb lesz, megfékezhetetlen. Mondhatni, övé lesz a világ.
- A lányt "megajándékozta" .-Egy hatalmas levegőt vett, szemeivel ismét az enyémet pásztázta, és végre egy helyben megállt.- Azt mondta, legyen egy varázsló, egy vámpír és egy vérfarkas "ismerőse".. Ez a három fiú megfogja nehezíteni az életét, mert nem fogja tudni eldönteni a lány, hogy melyiket válassza. A három fiú, bármit megtenne a lányért, a lány, bármit megtenne, hogy megvédje a három fiút.-kezdtem érteni, de mégsem- A nő, megírta, hogy melyik fiút fogja választani a lány.- Perrie elindult a hatalmas könyves polcához, levett egy könyvet, majd azt lerakta az asztalára, majd intett, hogy mennyek oda.- Megírta de kitépték a fiú nevét! ... Vegyél egy mély levegőt.-így tettem- A lány 18 éves korában éri el teljes erejét. A nő... lerajzolta a lányt.-mondta. Először megmutatta a kitépett oldalt, aminek csak az oldalsávja maradt. Aztán, a könyv végére lapozott, s megmutatta a rajzot. Én voltam rajta. A szám tátva maradt, lélegzet visszafojtva néztem a portrét, ami teljesen megegyezett velem.
- Ez... lehetetlen.-megannyi kérdés futott át rajtam. De ami a legfőbb volt- Van még egy testvérem?
   Rengetek kérdés közül miért éppen ezt választottam? Fogalmam nincs. Talán azért, mert kaptam egy nővért, és erre jön még valaki?
- Igen. A neve Parker. Ő a legidősebb. Lien őt is eltitkolta.
- És ő hol él, mi van vele, vagy...?-gondoltam arra, hogy esetleg meghalt.
- Nem, nem halt meg. Bár jobban tenné!-mondta. Szemeim kipattantak. A saját testvérére, hogy mondhatja, hogy bárcsak meghalna?- Ja, ne haragudj. Biztos félre értetted. Tudod, ő olyan... Gonosz, ha mondhatom rá.

(Listen to this, while you read)

- A gonosz alatt esetleg olyasmit értesz, hogy?
- Ő, hatalmat akar! Hatalmat, ami neked van.
- Meg akar ölni?
- Nem, dehogy, azért nem ölne meg. Gondolom. Ő, amikor kicsi voltál, nagyon szeretett téged. Mindig ő játszott veled a legtöbbet. Hogy őszinte legyek, a nyaklánc a övé volt. De neked adta. De, tudod, mindenki változik. Mikor elkellet mennünk, ő akkor volt 17 éves. Rettenetes gonosz lett, miután meghaltak... anyáék. Az utolsó jó cselekedete volt, mikor neked adta, a kedvenc emlékét. Az utolsó. Elment, kitudja hova, és legközelebb csak az újságban olvastam, hogy micsoda gonoszságokat művelt mindenhol. Aztán, talán 1 hónapja, meglátogatott. Azt mondta, hogy védjelek meg téged, minden áron, mert ha tudod uralni magad, mindenki azt akarja, hogy mellette legyél. De ő ezt nem fogja engedni. És még mielőtt azt hinnéd, ez is jó cselekedet, nem az. Mindenkit uralni akar, te csak eszköz lennél neki. Ne engedd, hogy bárki is megmondja mit csinál, értetted?- A könnyei talán már egy nagyobb tavat is képesek lettek volna alkotni, úgy mint én. Megszorította a kezem.
- Nem lesz semmi baj!-öleltem szorosan magamhoz.