ll. Chapter 2. - I lived for two weeks.

     Miután beleugrottam, a hűsítő vízbe, úszkálni kezdtem. A lábam, nem ért le, így kénytelen voltam, egyfolytában mozgásban maradni. Úszkáltam erre, úszkáltam arra. Lassan 1 órája voltam bent, mikor elfáradtam. Vissza tempóztam a teraszomig, felmásztam, és megtörölköztem.

   Felhúztam egy nyári szerelés, még egyszer áttöröltem a hajamat, majd elindultam felfedezni a partot.
      1 órát el voltam, s mikor visszafelé sétálgattam, megláttam egy fagyis. Szívesen ettem volna, de amikor a zsebembe nyúltam, csak font volt nálam. De Hawaii-n amerikai dollárral fizetnek. Összeszorítottam a pénzem, arra gondoltam, amit akartam, s láss csodát, dollár lett.
- Aloha!- köszöntött egy kedves, idős néni mosolyogva.
- Aloha!- mosolyogtam vissza rá.- Egy kókuszos, és egy mangós gombócot szeretnék!
- Rendben drágám. 1 dollár, és 80 cent lesz.- mondta, miközben már adagolta, a tölcsérbe a gombócokat. - Parancsolj!- nyújtotta át.
- Köszönöm szépen!
- Nyaralni érkeztél ide??- érdeklődött.
- Igen. Ki kellett kapcsolódnunk, a családommal, és a barátaimmal. Igazán ránk fért.
- Tudom, Bella!
- Ho-Honnan tudja a nevem?- léptem hátra, ledöbbenve.
- Ismertem a szüleidet! Sőt, találkoztunk is már mi ketten. Meg aztán, árad belőled, a varázs! Könnyű téged felismerni.
- Szóval, a varázsvilágban, hírességnek számítok, mi?- néztem félre.
- Úgy is mondhatjuk, drágám! Óh, az én nevem Hanukea Aurora. De hívj csak Hani-nak. Holnap, ilyenkor, gyere vissza, és beszélgetünk. Rendben?- gondolkozás nélkül bólintottam- Rendben. Akkor holnap, drágám.- mondta, majd a kis kunyhó redőnyei, elfedték előlem a nőt.
      Furcsamód, magamban nem ijedtem meg, és nem is féltem ettől a nőtől, "Hani"-tól. Amikor hátra léptem, az egyfajta reflex volt. Nem is értettem.
      Nem sokat elmélkedtem ezen, ott, inkább a fagyimmal együtt, sétáltam vissza az "otthonomhoz", a lemenő nap fényében sütkérezve.
      Az ebédlőből, éppen kijött Niall, és Liam, mikor odaértem.
- Hohó! Kit látnak szemeim?
- Fagyit?- kérdezte kisgyerek hangon Niall, Liamtől.
- Hülye..- vágta enyhén tarkón őt- Hogyhogy kint vagy? Azt hittünk, egész nap a szobádban leszel.
- Nem, dehogy! Vacsi után úsztam, és gondoltam, sétálgatok. Aztán, láttam egy fagyist. Odamentem, adott fagyit, kifizettem, majd közölte a nő, hogy tudja, ki vagyok, és hogy holnap mennyek ugyan ekkor vissza, és beszélgessünk!- hadartam lazán.
- He?- kérdezték egyszerre.
- Nem nagy szám. Azt is mondta, hogy ismerte a szüleimet. Mindegy! Kéred a maradék fagyit, Niall? Nem szeretem a mangót!- mosolyogtam.
- Persze! Jó téged mosolyogni látni!
- Hé, senkit nem érdekel, hogy az a nő mit akar?- szólalt meg Liam.
- De, de majd holnap kiderül!
- Igen Liam! Ne parázz már annyit! Hawaii-n vagy ember! Csak lazán, csak könnyedén!- Niall a bal kezével úgy csinált, mintha azt akarná jelezni, hogy "hívj fel", ám megrázta azt, fel-le.
- Haver, ezt nem Scooby-Doo mondta, a szörnyszigetes részben?
- De. Jó a memóriád.
- Tessék!- adtam oda a tölcsért Niallnek.
- Nem jössz úszni?- kérdezte Liam, mikor elindultam a móló felé.
- Hmm.. nem, ma nem. Majd holnap, oks?- bólintott.
     Elmentem a apartmanomba. Rövid zuhanyt ejtettem, s mikor az órára néztem, az fél kilencet mutatott. Bár kicsit több mint 2 órája vacsoráztam, éhes lettem. Benéztem a hűtőbe, ám ott csak egy üveg pezsgőt, és egy Milka csokit találtam. Így gondoltam, elleszek a csokival, és belekortyolok a pezsgőbe, de akárhogyan is kerestem, nem találtam poharat. Eszembe jutott, hogy Perrie, csomagolt nekem egy fogmosó poharat. Akkor vettem észre, mikor pakoltam ki.
      Megfogtam hát azt, s abba töltöttem a pezsgőt. Kivittem a csokit és a poharat az erkélyemre. Az asztal a szélére toltam, s az alá a székeket. A napozó ágyat összehajtottam, és a másikkal együtt, bevittem a fürdőbe. A hintaszéket az asztal mellé húztam, s mivel már szinte teljesen sötét volt, és hideg, felkapcsoltam bent egy kislámpát, és kivittem egy takarót. Mielőtt leültem volna, végre, a telefonomat, és a fülhallgatómat, előszedtem. Elindítottam Ed Sheeran - Thinking Out Loud számát, kényelembe helyeztem magam, kibontottam a csokit, és iszogatni kezdtem a pezsgőt.
       20 perc sem telt el így, valaki megfogta a vállamat.
- Atya...gatya! Zayn! Ne ijesztegess!- kaptam a szívemhez. Kivettem a fülhallgatót, leállítottam, és az asztalra raktam.
- Neked nem kakaót kéne még innod?
- Kakaót? Most ezt csak azért mondod, mert két hete, mikor átjöttél, azt ittam? Akkor is szóvá tetted!- aztán belegondoltam, mit mondtam. Két hete még Harryvel az oldalamon iszogattam a kakaómat. Két hete, még élt a bátyám. Két hete, még boldog tudatlanságban éltem. Két hete, még éltem!
      Mikor feleszméltem, Zayn két karja között zokogtam, és ő csitítgatott.
- Sss.. Minden... rendben lesz!
- Te is tudod, hogy nem..- Suttogtam.
- Jaj, Bella! Kellett nekem mondanom...- el akart húzódni, de erősen megszorítottam. A következő pillanatban, Zayn levegőért kapdosott, aztán el engedtem, s felállt.- Mióta vagy, ennyire erős? Ha lenne tüdőm, már nem lenne!
- Bocsi!- töröltem le a könnyeimet.
- Semmi, gond. Ömm.. ezt is, és azt a nőt is el kellene mondanod a tesóidnak, nem?
- De, majd, holnap.
- Már elmondtuk. Mármint, csak a nőt.
- Hát.. jó..
- Nem is haragszol?- csodálkozott.
- Nem...- rántottam vállat.
- Egyedül érzed magad?- kérdezte.
- Honnan tudod? Mármint veszed?- lepődtem meg én.
- Gondolat olvasó vagyok... tudod..
- Hát persze..- csaptam a homlokomra- El is felejtettem, hogy vámpír vagy...
- Pedig ezt nehéz elfelejteni!- kuncogott.- Figyelj, ne aludjak itt? Áthozok egy párnát, megy egy takarót, és egy napozó ágyon el lennék.
- Nem...
- Mert?- szakított félbe.
- Befejezhetem? Nem, aludj velem. Nem fogsz holmi, fa léceken aludni!
- Mért, szerinted miből van az ágyad?- kérdezte komoly arcal, mire felkacagtam.
- Jó, jó.. de érted, hogy értem!- magyaráztam.
- Persze, akkor, átöltözöm, és jövök!
- Rendben, én is. Nem kell sietned!- szóltam rá, amikor ő már az ajtóban volt.
- Nem fogok!
     Fel pattantam a helyemről, és átöltözni indultam. Felhúztam egy toppot, egy trikót, és egy rövid nadrágot. Zayn ugyan így tett, azzal a kivétellel, hogy nem húzott "cici-fixet". Még jó...
     Befeküdtünk az ágyba, s bekapcsoltuk a tévét. Megtaláltuk a Comedy Centralt, amin a Family Guy ment. Hamar rájöttünk, hogy, mindketten imádjuk, így azt kezdtük el nézni. Jókat nevettünk rajta. Kettő részt adtak, s mire vége lett mindkettőnek, iszonyatosan elálmosodtam.
- Jó éjt, Zaynee!- öleltem meg lomhán.
- Rég hívtál így!- mosolyogta.
- Csak most jutott eszembe ez a becenév megint.- csámcsogtam a szavakat.
- Neked is, Lis.
- Te is...- haraptam el, bármit is akartam mondani.
- Igen, igen, na fordulj meg.- mondta. A fal felé fordultam, s Zayn hideg kezét éreztem meg a gerincemen. Sejtésem sincs meddig, mert elég hamar bekómáltam, de a gerincemet fel-le simogatta, úgy, mint régen, amikor nem tudtam elaludni, vagy rosszat álmodtam, Matty.

ll. Chapter 1. - The New Start.

     1 hét telt el úgy, hogy a szobában, az ágyamban gubbasztok, és nézem a tv-t, vagy sírok, esetleg alszok. Amióta... a testvérem, elment, senkihez egy árva szót sem szóltam.
     Nem taglalom, menyire fájt, mert gondolhatjátok, hogy menyire.

************

      Perrie jött be hozzám, egy nagy bögrével a kezében, miközben én bámúltam a tv-t. Leült az ágyam szélére, és  meg simogatta a fejemet.
- Figyelj. Hidd el, elhiszem, hogy nehéz. Én már túl estem egyszer rajta. De ki kell beszélned magadból. Már attól jobb lesz. Komolyan! Ha... ha van valami kérdésed, ki vele!- mondta a szokásos kedveskedő hangján.
- Miért van a sírköven fordítva a felirat?- szólaltam meg. Perrie arcán egy őszinte mosoly jelent meg.
- Ez egyfajta szokás. A családunkban mindig fordítva van.
- És a hajam?- fogtam meg. Ó, igen. Azóta, egyszer vörös, egyszer szürke. Inkább akkor vörös, ha felzaklatom magam, Matty miatt.
- Nem tudom. Figyelj,-állt fel mellőlem- már úgy is összepakoltam neked. Holnap. Indultok Parkerrel, és szerintem Aeron is veletek megy. Bár...
- Perrie!- kiáltottak lentről.
- Gyere fel, Parker.- kiáltott vissza. Par, fel is jött, majd megállt Pezz mögött.
- Beszél már?- bökött felém. Pezz bólintott.- Szuper. Öltözz, Bella. Indulunk, most.

***

     Könnyes búcsú után, felszálltunk a repülővel. Parker fapados repülő jegyeket vett, nem mintha bántam volta. Igazából, nekem nagyon mindegy volt. 4 szék volt egymás mellé rakva, két oszlopba. Az ablak mellé ültem, mellettem Aeron, aztán Parker. Mellette, valami öreg hapi ült, aki egyfolytában dünnyögött. Mögöttünk, ült a 4 fiú.
     Jade nem jött velünk. Bántam, mert jó lett volna, egy lány, akinek a vállán sírhatok, és a többi. De, megértem, miért nem jött. Jade-nek van egy testvére. Emma. Ő "még" csak 14 éves. Jade elmesélte, hogy a szüleik elhagyták őket, így ők az utcára kerültek. Akkor egy vámpír, átváltoztatta Emmát. 2 évig vártak, és utána változott át Jade. Szóval, a húga nem akart velünk jönni, és ezért nem tartott velünk ő sem. Bár, szívesen megismerkedtem volna Emmával.
     Szóval, már 2 órája utaztunk. Nem is értettem, mert azt hittem, Skóciába megyünk. Persze, egy szóval sem mondta senki, hogy oda megyünk, csak Harry... Ő mesélte, hogy ott tanyázott.
     Szándékosan nem esett szó Harryről. Esküszöm, nem is gondolkodtam róla, sőt még eszembe sem jutott. Mattyt fontosabbnak tartottam. De aznap, reggel, amikor felébredtem, megcsörrent a nyaklánca a nyakamban. Mielőtt Pezz bejött, agytekervényeim megállás nélkül dolgoztak. Haragudtam rá? Nagyon. Szerettem-e még? Nagyon.
     Ismét szóval. Az a bácsi csak motyogott és motyogott. Nem bírtam tovább. A fiúk mellettem aludtak, így előre hajoltam, és megvártam, amíg a bácsi rám néz. Rá vicsorogtam, majd ezen a napon másodszorra, megszólaltam.
- Befogná? Kérem!- suttogtam. A bácsi szemeiben fehér fény gyúlott, majd mosolyogva bólintott. ~Szupi, ilyet is tudok?~
      Visszatelepedtem a helyemre, ám lopva hátra néztem. Ők is aludtak. ~Nagyszerű, csak én nem vagyok képes rá?~
      Erre a gondolatra rá, pár perc múlva, elaludtam, de úgy, hogy arra ébredtem, Aeron bökdösi a vállam.
- Hé, prücsök, megérkeztünk!
- De, hova?
- Hawaii-ra!
                                                                                         ***

      Miután leszálltunk a repcsiről, utaztunk fél órát busszal a városon át, majd egy part menti úton haladtunk tovább. Aztán, megérkeztünk. A lélegzetem elállt a látványtól.
     49 kunyhó volt, a vízen. A vízen! Még egyszer: 49 kunyhó a vízen!!! Elaléltam a látványtól.
     Parker után mentem a mólón, mögöttem, a 3 bőröndömmel, és persze a többiekkel. A leges-legvégére mentünk.
- Ez a kettő a tiétek, döntsétek el, ahogy akarjátok!- nézett a 4 fiúra Parker- Ez a tietek Aeronnal.
- Nem lehetne, hogy én egyedül leszek? Mégis csak én volnék a nő!- mondtam halkan.
- Hát...- vakarták a tarkójukat- ha szeretnéd! Akkor ez a tiéd!- mutatott maga mögé.
     Mikor beléptem, ismét elájultam! Nem volt nagy, vagy ilyenek, de egyből otthonomnak tartottam. Az ajtó a kis fal közepén volt. Bal oldalt, volt egy hatalmas szekrény, mellette egy komót, egy ágy, és ismét egy komót. Az ággyal szemben, volt egy nagy, sík tv. Az ágy másik oldalán, egy kis polc, amin egy mikró, s mellette, egy mini hűtő. Beljebb, a térből, már csak egy folyosó lett. A folyosón volt egy ajtó. Ott volt a fürdő, egy wc-vel, egy kéz mosóval, és egy nagy káddal, ami előtt függöny volt. Onnan kilépve, megpillantottam az erkélyt. Fantasztikus kilátást adott a nyílt tengerre. A teraszon volt egy kerek asztal, két hozzá tartozó szék, támla nélkül, ami be volt tolva az asztal alá, egy hinta szék, és a sarokban, egy napozó ágy, összehajtva. Ha nem lett volna összecsukva, úgy is elfért volna, sőt még +1 is.
      Éppen pakolgattam a ruháimat, kb. 20 perce, mikor kopogtak. Kinyitottam.
- Hé, jössz kajolni?- kérdezte Louis.
- Aha....
- Te úr isten! Hozzám szóltál!- csapott a homlokra. Egy mosolyt eresztettem az arcomra, amitől ő felbátorodott, és átkarolt.- Tudod, mit tudtam meg?
- Mit?
- Azt, hogy ez az egész, a bátyádé!- mutatott körbe- Bizony! Ez itt a klánja. 49 kunyhó van, és 98 ember költözött ide, beleértve minket. 45 nő, és 53 férfi. És kábé, olyan idősek mint mi, körül belük. És, ahova most megyünk, ott van a "fő épület". Ott vannak a gyűlések, és a kaja is.
     Kb 110 férő helyes volt az a hely. Fa asztalok, fa székek voltak. Ettől eltekintve, úgy nézett ki, mint egy iskolai menza. Óh, és ne feletkezzünk meg, a medencéről, ami ez mellett volt kint.
     Mindenki bent volt. Amikor bementünk, mindenki engem nézett. Egy kicsit furi volt, de én csak mentem, és sorba álltam. Hát, a kaja hambi volt, és olyan íze volt, hogy utána, nem hogy megnyalod, mind a tíz ujjad, de még le is rágod őket!
     Miután végeztem, szó nélkül felálltam a helyemről, és visszaindultam a szobámba. Megjött a kedvem az úszáshoz, így átvetkőztem, és a teraszra mentem. Leraktam a törölközöm , a korlátra ültem, átlendültem, majd le ugrottam.




      Sziasztok, Manók! Nos, hoztam a kivételes részt! Még egyszer bocsi, Viku, és Hajrá! ;) Tudod mikre gondolok! :* De azért vigyázz magadra! <3  Na, szóval, ezentúl is szombatonként érkezek, sőt most szombaton is lesz! Jó olvasást!
      Pux:Flói

Chapter 30. - The End.

- Na, Harry! Kelj már fel, mennünk kell!- paskolta meg egy másik Harry hátát.- Nicholas, hozd a lányt!- szólt oda, egy izompacsirtának.
- Na nem!- ordította Matty mögüllem. Futott pár lépést, majd átváltozott farkassá. Fölöttem átrepült, ám mikor rávetődött volna Nicholasra, ő előhúzott egy tőrt, és egyenesen Mattyre hajította.
     Fel sikítottam.
     Matty szívébe fúródott a tőr. Kábé, 2 méterre tőlem elfeküdt, és visszaváltozott emberi alakjába.
- Nem, nem, nem, nem!- hajtogattam. Odaszaladtam hozzá, s szemébe néztem.- Ne merészelj itt hagyni Matthew!- suttogtam, közel az arcához, miközben a kezét szorongattam. Hezitáltam, hogy a kést, kivegyem e mellkasából, vagy attól csak rosszabb lesz-e.
     A többiek körülöttem álltak. Illetve, a testvéreim Matty mellé térdeltek. Perrie össze vissza mormolt mindent, kisírt szemekkel, de nem működött egyik sem.
- Itatsd meg!- kiabált Aeronra Parker.
- Nem, te! Neked erősebb a véred!
- Ne... vesze-ked-jetek...- nyögte ki a szavakat Matty.- Bella. Hú-húzd ki a tö-tőrt.
- Nem, Bella, így még van esélye túlélni!
- Ki ne szedd!
- Igaza van ki kéne szedni!- mondták egyszerre. Ebből ismét vita alakult ki. Pillanatok múlva, ügyet sem vetve testvéreimre, eleget tettem Matty kérésének.
     Kihúztam a tőrt mellkasából, felálltam, és egyenesen Nicholasra dobtam. Hogy egészen pontos legyek, a homloka közepébe. Nem szenteltem további figyelmet rá, visszaültem Bátyámhoz.
- Matthew, nem hagyhatsz itt!- suttogtam. Vérben ázott testét, a sajátomhoz szorítottam. Avval a kevés életerejével, ami még maradt neki, átkarolt.
- Szeretlek! Mindanyiótokat! És mindig is foglak! Vigyázzatok rá, kérlek!- mondta nekünk, majd nézett fel Liamékre.
- Szükségem van rád! A nagy tesómra! Kérlek, nem hagyhatsz itt! Em- emlékszel, menyit játszottunk? É-és, hogy mindig rossz voltam? Ígérem, hallgatni fogok rád! Ígérem!- viselkedésem olyan volt, mintha egy kislány beszélt volna belőlem.- Szükségem van a bátyámra! Nem akarom hogy meghalj, hallod? Matty!
- Szeretlek!- suttogta.
- Szeretlek!- súgtam fülébe. Megcsókoltam arcát, s nyakába temetkeztem. Zokogtam, mint még soha életemben. Nem figyeltem semmire, és senkire, csak a sírásra.
     Miattam! Miattam halt meg! Ha nem vagyok olyan istenverte kíváncsi, nem jövök el, és ők sem jönnek ide, és nem hal meg. Otthon kellett volna maradnom, és rágódni.
     Az ég szerelmére, megöltem a bátyám.
     Hasonlóan éreztem magam, mint percekkel korábban, csak százszor annyira. A szívemet mintha darabokra morzsolnák. A könnyek még mindig záporoztak, pedig éreztem, hogy mindjárt nem csak a könnycsatornám, hanem a testem is kiszárad, annak ellenére, hogy az eső változatlanul szakad.
     Metty élettelen testére dőltem.
     A szomorúság mellé, beférkőzött annak a jó barátja. A düh. Fel pillantottam. Harryt egy nagydarab férfi vitte a hátán. Alex, mellettük ügetett. Összesen öt ember távozott leszámítva Harryt és Alexet. A többi 15 körbe állta Nicholas testét, közben minket méregettek. Főként engem.
- Vége van a családi összeborulásnak?- kérdezte az, aki Alexel kezdett szóba.
     Csak erre vártam. Felpattantam, és 2 egész másodperc alatt a pasasa előtt álltam. Mivel alacsony vagyok, felnéztem rá.
- Most félnem kéne?- röhögött fel torokból.
- Kéne!- suttogtam, mégis hallhatóan.
     A mai napig nem tudom, honnan jött annyi energia, és egyáltalán, az elképzelés.
     Az idő megváltozott. A csapadék mellett, óriási szél kavarodott. Lopva hátra tekintettem, s láttam, hogy elindulnának felém a barátaim, ám egy laza kéz mozdulatal, elsöpörtem őket, s falat vontam fel. Aztán, magamon végig tekintettem, tetőtől talpig. Sejtésem sincs, miből, de, bőr nadrág, fekete torna csuka, fekete szakadt póló, és a bőr dzsekim termett rajtam. Hajamat, tépte a szél, így láttam meg, hogy a szőkéből, szürke lett. A gerincemen elektromosság futott végig, egészen fel a tarkómig.
- Nos?- vetettem oda egy gúnyos mosolyt- És most hogy állunk?
- Vi-vissza vo-vonom, a-ami az előbb mo-mondtam!- dadogta.
- A-a!- mutattam a mutató ujjammal- Olyat nem lehet!
     Kinyújtottam feléjük a jobb kezemet, majd ujjaimat összeszorítottam, mint mikor valakit meg akarsz karmolni. Mindegyik a szívéhez kapott, s azonnal a földre dőltek. Megöltem őket. Mind.
     Ezek után, és az eső alább hagyott. A szél fújdogálta a hajam, az eső, meg csöpörgött. Megfordultam, s szeretteimre néztem. Mind ijedten néztek rám vissza. Intettem, és a fal eltűnt. Sajnálkozó tekintetet sugároztam feléjük. Mattyhez igyekeztem.
- A szemed... Sárga.- mondta Aeron.
- Ezek szerint, nem kell 18 éves korodig várnod!- mondta Perrie.



      Sziasztok, Manók! Hát, mégsem lesz szünet. Nem akarlak megváratni titeket, meg minden! Sőt, hétfőn is lesz egy rész, de ehez ne szokjatok hozzá! ;) Na, de ezt a barátnőmnek köszönhetitek. Ő olvassa a blogomat, és mivel nem tudtunk külön talizni, és nem is fogunk jövő héten, így kérek bocsánatot tőle! <3 No, de jó olvasást, és legyen szép álmotok! <3
      P.S.: Bocsi, hogy rövid rész lett!
      Puxx:Flói

Chapter 29. - Everything was a lie?

- Hát itt vagy, haver!- alakult át Alex, emberi formába.

- Messze nem vagyunk haverok, kutyus!- mondta dühösen Harry.

- Akkor, nem haverom, miért hívtál ide?

- Sajnos nem azért, hogy megöljelek. Bel nem örülne ha kutyus vér játszadozna a fölsőmön.

- Ne akard, hogy vissza változzak!- fenyegette meg, mire Harry szívből felkacagott.

- Úúú... most félek!- nagyjából 4 méterre voltam tőlük, mikor ép készültem előbújni a bokor mögül, álca nélkül, mikor mind két fiú beleszimatolt a levegőbe.

- Érzed?

- Hogy ne érezném, te idióta! Te hívtad ide Bellát?- vörösödtek el Harry szemei.- És.. Még... Talán, Bella testvére?

- Honnan veszed?

- Hasonló az illatuk.

- Dehát, Bellát közelebbről érzem!

     Meg akartam tudni, mi folyik itt, és úgy gondoltam, ha felfedem magam, nem lesz más megoldásuk, minthogy elmondják, miben sántikálnak. Ígyhát, mikor Alex, közeledni kezdett a bokor felé, átváltoztam.

- Mi az ördögöt keresel te itt?- kiáltott rám mind a kettő.

- Ti mit kerestek itt? Miben sántikáltok ti ketten? Elvileg, utáljátok egymást!

- Honnan tudtad, hogy itt leszek?- fordult el tőlem Haz.

- Kereső bűbáj.- Pár másodpercig gondolkodtam, hogyan is foghatnám meg Alex nyakát, aztán rájöttem.- Alex, felsegítenél?

- Persze...- vont vállat. Az egyik kezét lenyújtotta, és én elfogadtam. A másik kezemet, undorral végigfuttattam a karján, majd a nyakába kapaszkodtam. 

     Kezem perzselődni kezdett, és ismét éreztem a szikrákat is. Elég nehezen, de lepleztem fájdalmam, csak felszisszentem, s mikor kérdő tekintettel nézett rám Alex, csak annyit mondtam.

- Fáj a kereszt csontom. Tudod, ami a seggemben van...- Amint ki mondtam e két mondatot, megbántam. Miért nem mondhattam, hogy a hátam fáj? Mert idióta vagyok!

- Aha...- mondta, miközben félre nézett. Felálltam, majd Harryhez fordultam.

- Sajnálom, de nem szeretem, ha titkolóznak előttem.

- Tudom. De elmondtam volna este.- préselte ki a fogai között.

     Magához vont, majd szenvedélyesen megcsókolt. Derekamat, erősen fogta, s magához húzta, mintha csak attól félne, elfutok. Nyakán keresztül Harry arcára tettem a kezem, ám, megint éreztem.

      Gyorsan elléptem. Megfordultam, s Alex nyakára néztem. Ott díszelgett rajta a tetoválás. Aztán, visszanéztem Harryre, és nem hittem a saját szememnek.

- Nem...- ingattam a fejem. A szívemnél, erős fájdalom tombolt, mintha épen kitépné valaki.- Harry, te.... És te!- fordultam Alex felé, és rá mutattam.- Tegnap, azt mondtad, nem árulnál el, erre ott van a tetoválás a nyakadon! Az ismerősöd-ismerőse, mi?- A düh úrrá lett a testem felett, s Alexnek ököllel behúztam egyenesen a becses orrába. Rögtön eltört az, és ömleni kezdett a vére.

- Bella..- suttogta Harry- Honnan tudod, mi az a tetoválás?

- Mond csak, szerettél te valaha? Az egész csak azért tetted, hogy... Azt is áruld el, miért. Vagy egyszerűen szereted, ha parancsolnak neked?- ordítottam. A szívemre szorítottam a kezeimet. Azt kívántam, bárcsak kitépné valaki, és akkor, talán, nem kellene szenvednem. 

     Megint összetörték a szívem. Megint, pedig Ő azt mondta,  hogy nem akar fájdalmat okozni. Azt, hogy Ő, majd megvéd. Hogy Ő, mindig ott lesz nekem, és hogy Ő nem olyan, mint a többi. Azt mondta nekem, hogy Ő senki mással nem törődött, úgy mint velem. De a legfontosabb: azt mondta, hogy teljes szívéből szeret!

     Hozzám, lépett, s megfogta az államat. Úgy, mint régebben, Niall esetében, Harry a földre hullott a fejében érzett fájdalomtól, amit én idéztem elő neki.

- Ne merj hozzám érni, te aljas hazug. Jó érzés volt játszadozni velem?

- Bella...- szólt közbe Alex- Hagyd hogy feleljen.- bólintottam, s ekkor vettem csak észre, hogy a könnyek, már a mellembe folytak bele. Szinte égettek.

     Kezem elemeltem, s magam mellé tettem, Harry térdelve, a földet nézve, s elfojtott hangon, így szólt:

- Én soha nem játszottam veled! Igazából szeretlek! Emlékszel, mondtam, hogy a szüleimet nem tudtam át változtatni. Megölték őket a te szüleid.

- Hazudsz!- kiabáltam rá torkom szakadtából. Egy méterre, lerogytam Harry mellé, egyenesen bele a sárba. Még jobban zokogni kezdtem, s pár pillanaton belül, az eső is neki indult. Felhők fedték be az eget, s szinte sötét lett. Fél percen belül bőrig áztam, de nem hagytam abba a bőgést.

- Nem. Anyám Russozzál talált titkárnői munkát, aztán, beszervezte apámat is. Segített neki, de anya nem tudta, hogy mit csinál, csak mivel jól fizettek, maradt. A szüleid betörtek az irodaházba, s felrobbantották. Mindenkit, akit ártatlannak ítéltek, kihoztak, ám anyámat és apámat nem vették észre. Bent égtek el ők is. Ennek következtével, Dylen vette át a vezetést, apjától, mind a két munkában. Ő keresett meg engem, és azt mondta bosszút állhatok. Nekem kellett volna megölnöm őket.

     Amikor mély levegőt vettem, éreztem ismerős illatokat, s ezektől szédülni kezdtem. Ám, a helyett, hogy el ájúlnék, Harry szemébe néztem, aki engem bámult, vörös, kisírt szemekkel.

- Nekem kellett volna, de nem tettem. Akkor láttalak meg először. Ahogy anyád a kezében tartott, és ott állt mellette apád, büszke mosollyal. Na, és persze a testvéreid. Képtelen voltam megtenni. Elmenekültem. Ekkor már, megvolt a tetoválásom. Visszamentem Dylenhez, és mondtam, hogy képtelen vagyok rá. Azt mondta, "se baj, beépülsz a bátyához, amint meghalnak a szülei". Így is lett, megismertem Parkert. Éveken át jelentettem neki, hogy mi van veled. Csöppet sem véletlen, hogy találkoztunk! Minden el volt tervezve. Minden. Kivéve az, hogy beléd szeretek. Azt, nem tudták, hogy én lehetek a három fiú egyike. Azt senki sem gondolta volna!

     Mivel a sárba tapicskoltunk, nem csak bőrig áztunk, de a bőrünkig itatódtunk a piszokkal. Éreztem, hogy könnycsatornáimban, már kevés utánpótlás van, de csak nem fejeztem be.

- Amit beléd szerettem, elmondtam Dylennek, hogy szeretlek, hogy nem fogom tovább csinálni, és hogy mi is a helyzet. Őt ez koránt sem hatotta meg! Elküldött, és azt mondta, hogy tartozok neki, és ha eljön az idő, el kell vele mennem.

- Miért nem mondtad hamarabb?

- Már mondtam. Azért mert szeretlek. De, ez már nem számít. Két percen belül itt lesznek a csatlósai. Ha veled látnak, téged is elvisznek. 

- Mi? De, ha most elmész..

- Menny el!- üvöltötte.

     Teljesen lefagytam. Nem tudtam mit csináljak. ~Be csapott, és hazudott nekem. De, nem hagyhatom, hogy elvigyék!~ 

     Tekintetem, a szeméről, a körülöttem zajló dolgokra szegeztem. Mögöttem 20 méterrel, ott állt mindenki. Louis, Zayn, Liam, Niall, Jade, Perrie, Parker, Aeron, és Matty. Meglepődötten, csalódottan, s a testvéreim, könnyes szemekkel néztek ránk. Perrie különösen.

     Louisék, azért csalódtak, mert a legjobb barátjuk, hazudott nekik, vagy nem mondott el mindent. Kicsit kevesebb, mint húsz évet leélni hazugságban és tudatlanságban, szörnyű, én vagyok rá az élő példa.

      A testvéreim szeme, könnyel, és dühvel volt megtelve. Hát, megtudták az igazat, úgy ahogy, én is. Szörnyű érzés.

      Harrynek igaza volt. Vagy húsz ember jött elő a fák közül.

- Ha, most találkozunk utoljára, szeretném, ha tudnád, hogy mindig is szerettelek, és szeretni is foglak.- suttogta.

- Harry....

- Hé, Harry elhoztad a kis csajt is?- kérdezte az egyik ős tulok- Szia Alex! Hogy vagy mostanság? Régen Láttalak!

- Én is, Drake!

- Na, Harry! Kelj már fel, mennünk kell!- paskolta meg egy másik Harry hátát.- Nicholas, hozd a lányt!- szólt oda, egy izompacsirtának.

- Na nem!- ordította Matty mögüllem. Futott pár lépést, majd átváltozott farkassá. Fölöttem átrepült, ám mikor rávetődött volna Nicholasra, ő előhúzott egy tőrt, és egyenesen Mattyre hajította.



     Sziasztok, Manók! Hu, hát hogy is mondjam. Fel fogom rakni a 30. részt, de utána, lehet, hogy lesz szünet. Mielőtt még hónapokra gondolnátok, 1 hét lenne, csak. + Onnantól, már 2. "évad" jönne, szóval, főleg azért, hogy fokozzam a hangulatokat, és hogy legyen időm megírni minimum, 40. (10.) részig. Tudjátok, hátha nem lenne időm írni. :D Jep, szóval, ennyi lenne. 
     Puxx:Flói

Chapter 28. - WTF?

- Szeretlek!

- Én is!- mondtam. Pár pillanattal később elváltunk egymástól.
- Szia!- mondtuk egyszerre Harryvel, és elindultunk haza, kézen fogva.
- Sziasztok... Harry.- megálltunk, és visszanéztünk- Vigyázz rá!
- Mint mindig!- kacsintott Haz Perriere, majd tovább indultunk.
    Mikor leértünk a domb aljára, a lábam a magassarkú miatt kissé megfájdult,így sántikálni kezdtem.
- Mi van?- nézett le rám Hazz.
- Semmi, csak fáj a lábam.
- Bízol bennem?
- Szerinted?- mondtam cinikus hangon.
- Szóval, igen.- mosolygott. Lehajolt mellettem, megfogta a lábaimat, majd a hátamat, és felemelt.
- Te mit...?
- Remélem, még nem utaztál vámpír karokban!
- Nem...- Mire fojtattam volna, Hazz már elindult.
     Ha utaztál már motoron, vagy száguldó autóban, tudod, mi az a szabad gyorsaság érzet. Na, nekem, amikor a karjaiban cikáztam a fák között, amiket mellesleg homályosan láttam, a négyszeres érzése fogott el. Sőt, még a könnyeim is patakokban folytak le a hideg arcomon. Felülmúlhatatlan érzés volt, az biztos.
      Kb. 2 perc múlva már az ajtómban álltunk. Illetve ő állt az ajtóban, és még mindig a karjaiban olvadoztam. Kinyitotta az ajtót, ami nem volt bezárva, mert ugye, nem sokan tudnak bejönni, és bevitt. Fullmoon éppen evett a tálkájából, mikor bementünk.
- Szia!- üdvözöltem. Harry letett, majd felindult a szobámba.
- Majd gyere..- mondta, miközben áthatóan a szemembe nézett, és fülig ért a szája. Ahogy néztem őt, felfelé a lépcsőn menni... Illetve, ahogy néztem a fenekét, miközben ő ment fel, tudatosult bennem, hogy hogyan, és hogy mit mondott.
     "Majd gyere". Én, nem tudom, hogy is megy ez, de az amcsi filmekben, nem az szokott lenni, hogy 'a suli legjobb palija', elveszi 'a suli semmilyen, de mégis felfigyelek rá, mert egy filmben vagyunk, és itt ez a romantika-lány' szüzességét?
     Komolyan parázni kezdtem. Szeretem őt, és gondoltam rá, hogy... vele fogom elveszteni, de... Nem most! Még nem is vagyok 18!
     Visszatérve a hasonlatomhoz, hiába alázom ezeket a filmeket, azért mindig megnézem őket! :D
     Szóval, erősen gondolkodni kezdtem, hogyan is kéne visszautasítanom őt, de Full megzavart.
~ Min gondolkozol ennyire?
- Semmin. Ömm.. azt hiszem megyek aludt.. Hé, neked is aludnod kéne, vagy nem?- Hohó! Megvolt a terv.
~ De, csak gondoltam, megvárlak. Én is jövök, amint befejeztem a vacsit.- Bólintottam. Fel indultam a lépcsőn.
- Na, mi tartott eddig?- kérdezte Haz a boxerében, és az ittalvós felsőjében, ami igazándiból, az enyém, a takaró alól.
- Semmi, semmi.- mosolyogtam. Mivel általában mosolygok, jól tudom a hamis mosolyt hozni, de. Harrynél nem tudtam hozni a formám. Ezért, rögtön levágta.
- Ne vicsorogj, nem vagy kutya. Mi a baj? Nem akarod, hogy itt legyek? Ha nem, elmegyek, ha szeretnéd!- nézett rám megértő, ám mégis duzzogó szemekkel.
- Nem, dehogy! Maradj. Csak.... Megijedtem.
- Tőlem? Mit csináltam?- nézett rám csodálkozva.
- Áh, dehogyis!- ültem le mellé- Csak.. Azokban az idióta filmekben, mindig az van, hogy a jó pasi elviszi az átlagon aluli lányt a bálba, és utána lefekszenek, de én...
- Evvel, most arra utalsz, hogy, miért nem fekszek le veled? És te átlagon felüli vagy, amúgy...- a fülemig pirultam. No, nem pont a bókért... A fiúmmal, a szexről beszélni, úgy, hogy közel állunk egymáshoz, és éppen mellette ülök, ráadásul, csak rá kell nézni, és máris a menyekben érzed tőle magad, felbecsülhetetlen. A hajamat tűrögettem, és próbáltam nem a szemébe nézni.
- Aranyos vagy, amikor miattam pirulsz el.- mosolyogta.
- Tu-tudod, nem erre gondoltam. Po-pont ezt akartam elkerül..ni.- nyeltem nagyot.
- Óh, értem. Oké.- mondta könnyedén- De, ha szeretnél, csak szólj!
- Harry!- csattantam fel.
- Csak vicceltem!- röhögött fel.
- Frusztráló erről, veled beszélgetni. Mindenkivel frusztráló erről beszélni...
- Még jó, hogy velem beszéled meg, hogy..
- Oké!- szakítottam félbe- Ejtsük a témát.- Zártam le. Éreztem, hogy a pír, az arcomról, kezd eltűnni, de mire megnyugodtam, természetesen, Harry újra elő hozta.
- A szex témát?
- Harry!- ripakodtam rá ismét.
- Jó, csak... Olyan... hízelgő, hogy miattam pirulsz el, és az is, hogy ilyen... kislányosan kezeled a témát!
- Nem vagyok kislány!
- Na látod, erről beszélek. Ez is olyan megnyilvánulás volt! Amúgymeg, a termeted, szinte megegyezik egy kislányéval, de megnyugodhatsz. Neked sokkal nagyobbak a melleid, és a feneked, mint egy 10 évesnek!
- Jó, én a kanapén alszom!- álltam fel mellőle, sértődötten.
- Várj, tudod, hogy csak viccelek!
- Nem vagyok vicces kedvemben, Harry! Vagy feleségül megyek egy vérfertőzőhöz, vagy megöl! Kíváncsi lennék, hogyan viselkednél a helyemben!
- Ne haragudj! Igazad van!- állt fel, s szaladt hozzám, majd megcsókolt.
- Jajj, Harry.- ráztam meg a fejem.
- Figyelj csak. -mondta. Kissé eltávolodott, majd a nyakából levett egy nyakláncot.- Tessék, ezt neked adom. Még édesanyámtól kaptam, mikor 17 voltam.
- Nem fogadom el!- döbbenten néztem a láncot.- Nem fogathatom el! Anyukádtól kaptad, és azt mondtad, hogy őt nem tudtad át változtatni, mint Gemmát. Nem fogadhatom el!- tiltakoztam. Oh, igen. Harry, előző héten, csak annyit mondott, diszkréten, hogy amikor arra került a sor, hogy átváltoztassa szüleit, eltűntek.
- De. Én szeretném! Fontos, hogy mindig nálad legyen. Szerencsét hoz, hidd el!- mosolyogta.
- Szeretlek!
- Tudom, én is!- motyogta a számra.

***

     Ezek után pár perccel, feljött Moon, így lefeküdtünk aludni.
     Másnap reggel, arra keltem, hogy Hazz feláll mellölem.
- Hova, hova?- mondtam álmosan.
- Hát..- vakarta meg a tarkóját- Gemmával reggelizek ma.- Nem tűnt meggyőzőnek!
- Aha, és most mond meg, hogy valójában hova mész?
- Ahhj!- sóhajtott egy nagyon mélyet.
- Igen, hallgatom?- mosolyogtam.
- Először vadászok, remélhetőleg valami ember félét.
- Azért ne öld meg!- tettem hozzá.
- Nem fogom. Aztán, Találkozom Alexel.
- Alexel?- kerekedtek ki a szemeim. ~Ős ellenségek, vagy mi! WTF?~
- Igen, beszélem kell vele. Rólad.
- Rólam? Akkor én is mehetek? Nem akarok farkasvért rajtad látni!
- Nem, az kiárt!- mondta hevesen, miközben felhúzta farmer nadrágját.- Mármint... nem.
- Neked mi bajod van?- ültem fel.
- Egyezzünk meg. Te befejezed a faggatózást, cserébe én miután hazajöttem, megmondom.- egy szó. Csak egy szó kellett, hogy be adjam a derekam.
- Haza?
- Haza. Ahol te vagy. Ott az otthonom.- Félre ne értsétek, tudtam, hogy ezzel csak terelni akarja a témát, de láttam rajta, hogy igazat mond. Lehunytam szemeimet, s mire kinyitottam, Haz eltűnt.
- Haza.- suttogtam, s hátra dőltem.
     Hamar rájöttem, hogy Harry azt nem mondta, hogy nem csinál semmit Alexel! Gyorsan felöltöztem, majd Perrie-hez vettem az irányt.
     Mikor odaértem, megmondtam neki, hogy követni akarom Harryt. Azt kérdezte, van e valami ami az övé, vagy az övé volt. Átnyújtottam az újonnan szervált, cuki nyakláncomat.
- A-a! Boszorkány vagy. Ne feledd, bármit megtehetsz, csak koncentrálj. Fogd a két kezed közé, és gondolj arra amit szeretnél.
- Valami álca is kéne....
- Válj láthatatlanná!- rántotta meg, kecsesen vállait.
- Olyat is lehet?- vontam fel szemöldököm.
- Most mondtam el!- mondat unottan.- Csak gondolj...
- Tudom, tudom! Valami szép emlékre, vagy képzeljek el valami jó dolgot!- szakítottam félbe.
- Pontosan!- helyeselt.
    Meg is próbáltam, ám nem sikerült. Mármint a láthatatlanná válás. Pezz megfogta a vállam, majd mélyen a szemembe nézett.
- Erősebben. Menni fog az, csak hidd, hogy menni fog.
     Nem tudom, hogy honnan veszi, ezeket az aranyköpéseket, de mindig beválnak! Most sem volt másképp. Pillanatok múlva, Perrie nem látott, és keresett szemével, mikor úgy gondoltam, elég, felbukkantam a háta mögött, s ő erre egy hatalmasat ugrott.
     Éppen indultam volna ki, mikor Perrie megfogta a karom, és vissza húzott. Maga elé tette a tenyerem, s egy varázsigét mormolt. Erős volt az, mert megéreztem erejét. Bőröm alatt szikra pattant.
- Amikor...- indult meg a könyvespolcához. Levett egy könyvet, és a borítójára mutatott- Amikor, ezt a jelet látod, minél hamarabb tűnj el onnan.- mondta higgadtan. Az a jel.. Olyan volt, mintha egy nagy fogú ördögöt látnék, körülötte tűzzel. Mármint nekem ez jutott eszembe.- Ez a rokonaink szignója. Harry el mondta, mit mondott neked Alex. Ha alkalmad lesz rá, fogd meg a nyakát, és felfeded a tetoválást.
     Ezek után, bevetettem magam a Harry utáni kémkedésbe. A lánc a kezemből felszállt, s én követni kezdtem. Arra a mezőre, ahol a rózsákat találtam, és arra a mezőre, ahol játszódott az az álom, amiben valójában sérültem meg.
     A lánc lehullott a földre, de Harryt vagy Alexet, sehol nem láttam. Ám, jött egy furcsa érzésem. Magamra öltöttem láthatatlanságomat, felkaptam a nyakláncot, zsebredugtam, majd a rózsákhoz mentem. Mikor éppen letéptem volna egyet, Harry megjelent, s ez után, Alex is, farkas alakjában.
- Hát itt vagy, haver!- alakult át Alex, emberi formába.
- Messze nem vagyunk haverok, kutyus!

     Sziasztok, Manók! Gondolom, észrevettétek, hogy az előző fejezet címét rosszul írtam! :DD He- helyett Hi-t írtam! :DD Eléggé siettem, amúgy, tudok angolul, komolyan! :DD No, mindegy! ÉS, bocsi a késésért, de azt hitem, már felraktam, de reggel, eszembe jutott, hogy nem! :P  Jó olvasást néktek, és Hazzának meg boldogakat! <3 
     Puxx:Flói