Chapter 26. - The Ball

- Várj! Ezért nem akartam mondani! Harry!- felálltam, és elindultam utána, de mikor bementem volna én is, rám csapta az ajtót.
- Keress magadnak valaki olyat, aki nem ölt már! Sok szerencsét!
     Szuper! Már megint elintéztem!
- Harry! Kérlek, nyisd ki!- dörömböltem.- Harry, én... Én tudod, hogy szeretlek, és... minden hibáddal együtt elfogadlak, mert ez a szeretet! Kérlek!- könyörögtem, reménytelenül.
     Már lassan 2 perce bent volt, mikor meguntam a dörömbölést.
     Boszorkány vagyok, vagy mi, nem? Eltudom tüntetni onnan azt az ajtót!
     Már elég volt az, hogy igazán rá gondoljak, mikor a kilincshez nyúltam, kinyllott magától. Harry a fekete boxerében virított a mosdókagylónál, éppen fogat mosott. Mikor észrevett, kiöblítette a száját, elpakolt, megfordult, majd a kagylóra támaszkodott.
- Igen?- mondta flegmán.
- Harry, pont ezért nem akartam elmondani. És, azt mondtad, hogy nem fogod félre érteni! Hát ne is tedd! Harry, szeretlek, ahogy vagy!
- Tudod, néha jó, ha szeretsz valakit. De ilyen helyzetekben nem. Szeretnék rád haragudni, de nem tudok.- beszélt halkan.
     Pillanatok múlva, Harry ajkai az enyémet tépték. El akartam hátrálni, de csak hátrafelé sikerült mennem, a számon Harryvel. Addig tolattunk, míg az ágyba nem ütköztünk. Ledöntött az ágyon. Ismét benyúlt a pólóm alá, ám bal kezemmel megfogtam azt, a másikkal, eltoltam az arcomtól.
- Harry! Fejezd be. A szám...
- Tudom, tudom. Fáj! Amúgy meg, örülj hogy meg bocsátottam!
- Nem, pont ez az. Nem fáj, és nem is vérzik, csak bizsereg!
- Szuper, most már nem fáj, szóval, azt csinálok veled, amit szeretnék!
- Elég perverz lettél mostanság...- köröztem a szememmel, majd öltözni kezdtem.

***

 (Listen)

    Végre, itt a bál.
    Mikor a sulihoz értünk, ki volt világítva az egész épület, és az udvar. Töklámpások, világító madárijesztők, és még egy szalma labirintus is volt. Mint a filmekben. Mikor bementünk, Perrie egyből letámadott.
- Óh, milyen gyönyörű vagy! A ruhád fantasztikus! A hajad eszméletlen. Nagyon jól áll ez a kócos konty. És a sminked! Elbűvölő vagy.- ecsetelte, jó kedvűen.
- Levegőt is vegyél! És, köszönöm.- mosolyogtam.- Ömm.. Perrie, ő itt Jade, egy régi barátom. Jade, ő a nővérem.
- Szia!- mondták egyszerre, s kezet fogtak.
- Hol vannak, a... barátaid?- kérdezte, fintor kíséretében.
- Mát itt kéne lenniük, vagy mi.
     Amint e szavakat kimondtam, hátrafordultam, s ők jöttek be a hatalmas ajtókon. Harry jött elől, mögötte a fiúk, talpig kinyalva. Mindegyiken fehér "izom póló" volt, fekete cső szárú farmer, természetesen fekete zakó, és nyakkendő. Harryn és Zaynen piros, Louison és Liamen kék, míg Niallen zöld nyak-szorító volt.
     Elnézést, az udvariatlanságomért! Jade. Jade eszméletlen dögös volt. Fekete, csipkés ruha volt rajta, ami a combja közepéig ért. Mellé, egy fekete, tűsarkú, arany szegecsekkel kirakott cipőt választott.

     Szóval. A fiúk az ajtóban megálltak, s körbe néztek. Én integettem nekik, de a nagy tömegben, nem is figyeltek igazán oda, így, karon fogva Jade-del, elindultam feléjük. Félúton, észre vettek, felénk biccentettek, de azért el, nem indultak felénk. ~Igaz! Mi járjuk le a lábunkat, akik tűsarkúban vannak. Ők, nehogy megmozduljanak.~ Így hát, odasétáltunk.
- Wáuw!- mondták egyszerre.
- Hé, ne bámúljátok!- csókolta meg Zaynee Jade-et.
- Káprázatosan nézel ki!- súgta a fülembe Harry.
- Mondanám, hogy te is, de... te szinte, mindig ilyen stílusú ruhákban vagy. De, melletted szóljon, nagyon szexi vagy, amikor felkötöd a hajad! Kiemeli az eszméletlen állkapcsodat!
- Menyetek szobára!- lökte oldalba Harryt és Zaynt Niall.
- Ne legyél féltékeny, fiam. Hmm.. tudod, mit? Lehetsz! Soha nem lesz ilyen barátnőd, mint nekem, az anyád.
- Megint a gyerek témánál vagyunk?
- Gyerek téma?- kerekedtek el Jade szemei.
- Majd holnap elmesélem!- tettem kezemet a vállára.- Fiúk! Kettőtöket kivéve.-mutattam Zaynre, és Harryre- Ne egyetek meg senkit. Ártatlan kis lányokkal ne kezdjetek ki. Oké? Ez nem sok szabály.
- Hát, jó!- bólintottak.
- Akkor, mehetünk!- Harry karon fogott, s elindultunk a nagy terembe.
     Hasonlóan ki volt világítva, és díszítve, mint odakint. Elegáns, bohém, és cool. A legjobb, a mennyezet volt. Amíg a Harry Potterben, efekt volt, vagy zsinórokon lógtak (nem emlékszem pontosan), itt ténylegesen lebegtek a gyertyák. Varázslatos volt.
     Voltak kicsik, és nagyok egyaránt. A hatalmas teremben, a tánc tér, szinte tele volt, ám a falak és ez között volt kb. 5 méter, ahol, székeket helyeztek el, ám sok álló hely is volt. Volt ott egy hosszú asztal, ami faltól-falig foglalta a helyet. Roskadásig ételekkel és italokkal.
     Miután elámultunk, Harry bevezetett a tánc térre. Egy keringő dal szólt. Én, nem tudtam keringőzni, és Harryről sem tudtam elképzelni, hogy tud táncolni. Bár, arról volt fogalmam, hogy valahogy tud, mert olyan korba született bele, de...
- Én, nem tudok keringőzni.- mosolyogtam rá.
- Én igen. Vezetlek.- megfogta a kezemet, s a vállára helyezte.- Eddig oké?
- Haha, vicces vagy...
- Add a másikat.- oda nyújtottam neki. A kezébe csúsztatta az enyémet. Mélyen a szemembe nézett, s rám fújta a levegőt. Ezen megmosolyogtam.
     Először nekem előre léptünk, aztán balra, hátra, majd jobbra. Ezt folytattunk, csak már nem egy helyben, és darabosan, hanem rendes köröket írtunk le.
     Egyfolytában a lábamat néztem, nehogy rátapossak Harryre, de persze sikerült.
- A szemembe nézz!- súgta a fülembe. Felnéztem, egyenesen a csillogó szemeibe.- Ha nagyon nem megy, rá állhatsz a lábamra. Persze, csak a leveszed a cipőd!
- Nem, nem köszi!
     Folytattuk a táncot. Egész végig egymás szemébe néztünk. Nem vagyok, az az érzelgős típus, de ez nagyon romantikus volt. Egy valóra vált álom, ha így tetszik. Harry, közel hajolt, ám, amikor megcsókolt volna, megfogta valaki a vállam.
- Elnézést. Felkérhetem?- Kérdezte Alex.
     Igen. Tetszett. Igen. Randiztunk. Igen. Csókolóztunk. Igen. Ő a három szerencsétlen egyike. Igen, ő. De! Mikor hozzám ért, kirázott a hideg, de nem abban a jó, szerelmes, értelemben, hanem abban amiben undorodsz.
     Mikor Harryre néztem, mondván, nehogy azt mondja, igen, erre ő szelíden, és kedvesen mosolygott rá.
- Meny a büdös kutya anyádba!- vicsorogta. ~Háááleluja!!~
- Jó, akkor nem kell táncolnunk, de a labirintusban járhatnánk egyet.
- Nem akarom elengedni veled!
- Esetleg kérdezzük meg tőle, nem? Bella, eljössz velem sétálni? Fontos dolgokról kellene beszélnünk, négy szem közt.- kérdezte. Komolyan gondolkodtam. ~Lehet, hogy valami nagyon fontos dologról van szó.~
- Hát, jó. Hazz, nemsokára jövök!- Elengedtem a kezét, s elléptem tőle.
- Várj!- szólt utánam. Hozzám lépett, és szenvedélyesen megcsókolt. Elhajolt, rám mosolygott, aztán Alexre.- Ne mulass jól, kérlek!
- Nem fogok.
- Mi ez? Valami hülye fordított univerzum? Mennyünk már!- megfogta a karom és húzni kezdett. Kirántottam a kezem, és mielőtt, Harry letámadta volna, lágyan rá néztem, s lenyugtattam.
     Elindultunk a labirintusba Alexel, természetesen a kellő távolsággal közöttünk.
- Szóóval?- húztam el a szót- Mit akarsz?
- A nagyon fontos dolgokhoz idő kell! És, amúgy, hova ez a nagy sietség?
- A fiúmhoz vissza. Nincs kedvem a bált veled tölteni, bármilyen hihetetlen!- flegmáztam.
- Óh, mi ez a hirtelen hangnem váltás? Nemrég, még a számban olvadoztál, és most így beszélsz velem?
- Hogy?- Megálltam. Azta. Hogy... Hogy tudtam ezzel... Ezzel csókolózni??? Fúj.
     A hideg ismét végig futott rajtam, s egész testemet libabőr borította. ~Komolyan? Én, változtam? Én?? Én, nem beszélek vele úgy mint egy darab, összetépkedett, taknyos zsebkendővel!~ Mérhetetlen düh áramlott szét az ereimben, de tudtam, ha esetleg most tegyük fel, megölném.. Ez egy csúnya szó, annyira, talán nem bántanám. Ha esetleg, megkínoznám(igen, sokkal jobb), akkor, nem tudnám mi az a fontos dolog. ~Érzem, hogy fontos, így nem kockáztathatok!~
- Öhöm..- köszörültem meg a torkomat- Szóval, kér-lek. Mond, mi az a nagyon.. fontos dolog?- mosolyogtam, mint egy barbi baba. Műen, de mégis kedvesen. Gondoltam, de valójában vicsorogtam.
- Hmm.. sokkal jobb, ezt a bájos mosolyt leszámítva.
- Óh, hagyjuk már a kertelést!- rikkantottam fel.
- Meg akarnak ölni.