Chapter 9. - Angry.

(Listen to this, while you read)

- Miben segíthetek?- szólalt meg a valahonnan ismerős srác.
- Én... szóval... e-eltévedtem!- próbáltam meg a szemébe nézni. Aztán, végül sikerült.
- Óh! Elviszlek, csak húzok valamit. Addig bejöhetsz, ha akarsz.
- Nem, nem köszi. Megvárlak.
- Alex.-nyújtotta a kezét.
- Bella vagy Lisa.-kezet ráztunk, majd elsietett. Felvett egy egyszerű szürke pólót, majd, kikerült, s a kocsihoz sietett. Nem ismertem fel, hogy milyen autó, de azt tudtam, hogy hátul van raktere és hogy Ford.
- Ez milyen autó?-kérdeztem, miközben, kinyitotta az ajtót mellettem. Megvártam, hogy ő is beszálljon, majd ránéztem.- Mármint, milyen fajta.
- Ford f 150 Supercrew.- beindította a motort.
- Jajj, várj! Esetleg, nem akarok gondot okozni, de az erdő szélén hagytam, ha jól emlékszem, a....- hadartam el, de félbeszakított.
- Tudom, tudom.
- Ő, honnan?- pislogtam, majd megfogtam az ajtót, hátha menekülnöm kell.~Ó, jókon jár az eszem!~
- Láttalak, amikor jöttél, éppen farkakodtam.
- Vérfarkas vagy?- Szerintem, ennél magasabbra, nem is szökhetett volna a szemöldököm. ~ Jó, oké, gondoltam, hogy nem sima ember, hanem, valamely, varázslatos lény, kiindulva, a kinézetéből, de...~
- Igen. Hé, tudom, ki vagy!-~ az jó, mert nekem lila gőzöm nincs te ki vagy, drágám!~- Perrie húga. Én is a suliba járok, csak nekem ez az utolsó évem, neked még van vissza. Az egész iskola rólad beszél, a jóslatról, meg minden! Mindenki, akinek van szeme, a 3 fi közé akar tartozni!
- Hogy? Milyen jóslatról beszélsz? Milyen 3 fiú? Ki az akinek nincs szeme? És.. miért akar mindenki beletartozni?- erről sem volt ötletem, mit jelenthet. ~Nem mondtak el mindent, megint??? Remek, tudom, mivel fogok kezdeni, mikor haza érek.~
- Még... nem... tudod? A-akkor, nem nekem kéne elmondanom!- húzta össze ~fülét, farkát. Hoppá, egy farkasos vicc! Taps, taps! Valaki nagyon profi, hajrá Bella, hajrá Bella!~
- Alex, hamár' bele kezdtél, folytasd!- ripakodtam rá, de aztán vissza fogtam magam. Nem az ő dolga! - Semmi, igazad van, nem neked kéne. Csak, menny kérlek.
   Az út hátralevő része, csendben telt. Oda vitt, elköszöntem, és már mentem is tovább. Mikor haza értem, kellő képen hangulatban voltam a veszekedéshez.
   Persze, mindvégig azon gondolkodtam, mit is jelenthetett amit Alex mondott.
- Ciao! Dimmi, che cosa é la profezia?-az ajtót bevágtam magam mögött, majd olaszul kezdem ordítani.
- Bella, miről beszélsz? Kérlek, mond angolul, nem bírok olvasni a gondolataidban!-mondta meglepődötten Zayn.
- Certo che no, perché tranciatura! Preferisco, vorrei ucciderti, ma non perché ... dov'é Harry?- a mondat végére, lecsendesültem, mindenki itt volt, csak ő nem.
- Ebből csak a Harry-t értettük. Kérlek, Bella.-lépett közelebb Liam. A kis diplomatikus.
- Oké. Milyen jóslatról beszélt nekem... valaki? Azért nem tudod használni mert mérges vagyok, és gondolom leblokkoltam.-néztem Zaynre- Perrie mondta, hogy mérgesen, ne gondoljak semmire, és nyugodjak meg. De gondolom, nem pont miattad mondta. Aztán, hol van Harry?- mondtam el egy szusszal. Érdekes, hogy még mindig mérges voltam, pedig (nem félre érteni) Liam érintése, nyugtató volt, arra pár pillanatra...
- Harry vadászik.
- Alex.-jelentette ki nemes egyszerűséggel Zayn.
- Várj, honnan.. ja, már nem megy, ugye?- halványan bólintott.
- Bella, ne barátkozz vele, ő egy...
- Tudom, hogy mi ő, Niall! De pillanatnyilag, más jobban érdekel. Milyen. Jóslat?- Léptem, hozzá igen közel. Niall, hirtelen a földre kuporodott, és felkiáltott. Hátrahőköltem, majd ő abba hagyta.
- Bella, mit csináltál? -néztek rám meglepődötten. Magam sem tudtam. Én voltam?
- Nem... én... nem! Niall, jól vagy?- hajoltam hozzá. Bár, elkezdett valami összerakódni a fejemben. ~Mérgemben, kikelek magamból. Nem bírom magam irányítani, és mivel, Niallra gondoltam... De, nem vagyok olyan mérges... már.~

(Listen to this, while you read)

- Igen, igazad van. Ne haragudj.-állt fel, és a kezét a vállamra tette.
- Mi? Te ne haragudj! Én, nem akartam, csak..-szorosan megöleltem, majd tudatosult. ~1  hete sem vagyok itt, de már majdnem megharapott/megcsókolt Harry, felgyújtottam egy virágot, amiből nagyobb baj is lehetett volna, és szegény Niallt bántottam, pedig nem tett semmit! Nem helyes itt lennem, el kell mennem! Nem biztonságos nekem itt! És, nekik sem!~
- Semmi gond! Elhiszem.- ölelt át szorosan. Teljesen ellazultam a karjaiban, bár... Sírni kezdtem. Nem bömbölni, csak sírdogálni. ~Nem helyes itt lennem. Csak a baj van velem. Akár árthatok nekik. Nem! Nem tehetem!~ Hirtelen elhúzódtam, mielőtt meglátnák, s lehajtottam a fejem.
- Azt hiszem, átöltözöm.- indultam el a lépcső felé.
- Hé!-szólt vissza Liam, mire én megfordultam és a szemébe néztem- ne sírj. Idővel megtanulod kontrollálni magad.-mondta együtt érzően. Akartam kérdezni, egy visítós "Mmiii?"-t, de inkább bólintottam és indultam tovább.
   Végülis' kapóra jött ez a baleset Niallel, mert így azt hitték azért picsogok. Bár, lényegében igen, hisz, nem csak Niallnek árthatok, hanem a többieknek is és akár sokkal többet!
   Mivel még nem pakoltam ki, így nincs sok pakolni valóm. Persze, nem akarok elöttük elmenni, így, inkább egy tervel álltam elő.
   ~Este, mindenkihez odamegyek, és szorosan megölelem őket. Majd, amikor elmennek vadászni, vagy lefekszenek, akkor kezdődik a kihívás. A bőröndjeim nem olyan nehezek! Fogok egy válfának a fogantyúját, keresek egy kötelet, összekötöm, a kampót ráakasztom a bőröndre, leeresztem, és ezt megteszem még kétszer. Fogom az autó kulcsát, és a motoromét, elmegyek az autóval, majd ha lepakoltam, visszahozom, és elmegyek a motorral. Írok egy cetlit a telefon számommal, és becsúsztatom az ajtó alatt.~
  És ezt így is csináltam. Ölelkeztem a fiukkal, még Harryvel is, pedig megutáltam. Tuskó! Kötelet persze hogy találtam, és össze is tákoltam a horgot a zsinórral, tehát minden flottul ment. Az iskolában leraktam a csomagot, és küldtem egy SMS-t Perrinek, hogy: Szeretnék a sulira koncentrálni, többet tanulni, így ide költöznék, a csomagok lent vannak az halban. Ám, amikor a motort kitoltam, leguggoltam és a lapocskát készültem becsúsztatni az ajtó alatt, ám az kinyílt.
   Lassan felnéztem. Louis volt az, kómás fejjel, alsóban, és egy pólóban.
- Igen?-nézett körbe- Ó, maga az? Már vártam. Hozta a kalapom? Remek! Jöjjön be.-mondta a levegőnek, aztán becsukta az ajtót. Egy darabig csak pislogtam, nem vágtam le, mi is volt ez, de aztán, kikövetkeztettem. Alvajáró. "Hozta a kalapom?" Ez olyan volt, mint mikor az egyik barátnőm a táborban, elaludt, de a másik két barátnőmmel beszélgettünk. A(z első) barátnőm felkiáltott "Gyere vissza! Ne menny el!" Szét röhögtük magunkat rajta! Szegényt egész héten azzal piszkáltuk, de ő is csak röhögött magán.
   Felpattantam Daemonre, és hasítottam egészen a suliig, ahol egy meglepetés várt. Helyesbítek, NEM várt meglepetés várt!

Sziasztok, Manók! Hogy telik a hétvége? Nekem perfekt! Az a sok alvás... aww :3 Ehez a részhez, adok egy háttér infót, amit, gondolom, gondoltok. Barátom a Google Fordító! :D Mindegy.. :) Nagyszerű olvasást, és hagyatok nyomot! ;)

Puxx: Flói