Chapter 6. - I See Fire, In Your Eyes

 (Listen to this, while you read)

     A fiúk kölcsön adták az autójukat. ~Range Rover, hmm..~ Oh, Pezz azt mondta, hogy a
"történetem"-et én is tudom, nem kell e miatt aggódnom. Oké.. Elhittem. Úgy-ahogy.
     Elmentem és elhoztam a csomagjaimat. Mondjuk, "haza" találni, kész katasztrófa volt. És ennek az oka én voltam. Mivel már 1 éve motorral járok, az autó vezetés nem az erősségem, és amióta megszereztem a jogsim, autót nem vezettem. Ami, valljuk be irónikus, mert a családomnak autó cégje van, ugye bár...
     Mikor vissza értem, Niall éppen aludt a kanapén, Zayn ölében a fejével. Ő, Liam és Louis egy olyan McDonald's-os pohárból szürcsöltek. Köszöntem, ők viszont. Levettem a cipőm és a kabátom, majd feléjük sétáltam.
- Ha vámpírok vagytok, miért...-~miért isztok McDonald's-os üdítőt?~ kérdeztem volna meg, ha nem jöttem volna rá. Vér. Éreztem. Fogalmam nincs, hogy hogyan, de éreztem a szagát. És, ami még furcsább: kívántam. Hirtelen a torkom kiszáradt, és szomjazott arra, amit a fiuk szürcsölnek.- Vér.- A szemeim tágra nyitódtak, a szám résnyire. Ajkaim szintén ki voltak száradva, így megnyaltam őket. Aztán amikor átgondoltam, mit csináltam, elfordultam.
- Ittál már valamikor vért, hogy így kívánod?- Kérdezte végül meg Zayn, kissé meglepődve.
- Nem, és nem is akarok, csak.... fúj!- fintorogtam el tulajdonképpen magamon, majd vissza fordultam.
- Nem úgy látszik... Te. Jó. Isten. Gyere közelebb!-utasított Liam.
- Minek?-ijedtem meg, és a lépcső felé igyekeztem. Tényleg megilyedtem. Aeron azt mondta, hogy egy vámpír bármit megtesz azért, hogy a vér az övé legyen. Na most ugye ezt akkor kellett volna átgondolni, mikor úgy döntöttem: Ide költözöm. Bár, ez is értelmetlen, mert ha ő éppen vért szürcsöl, minek kellene neki az ÉN vérem?!
  A következő pillanatokban Liam elém termett, és óvatosan megfogta a csukóm. Érintése lágy volt, megnyugtató. A szemei elbűvőltek.
- Vörösedik a szemed!- Szava hallatán a hideg kirázott. Majd, szívem, és a tarkóm jelzett, vagy mi.
- Hogy mi?- El akartam mozdulni, egy tükör elé szaladni, és vizsgálni a szemem, de Liam még fogta a csuklóm. Aztán, jött a "megmentő". Rekettes, mély hangján megszólalt. Hangja hallatán melegség töltött el.
- Liam! Engedd el!-mordult rá mögüllem. Éreztem. Éreztem, hogy mögöttem áll. Mármint azt, hogy közel, meg persze hallottam is. Szinte már láttam, hogy néz Liamre.
   Ezt nem értettem. Oké, hogy emlékeztetem valakire. Esetleg tetszem neki. Esetleg én belezúgtam. De, miért ilyen ellenséges, a ~gondolom~ legjobb barátjával?
   Liam, rögtön leemelte rólam a kezét, és biccentett egyet, bocsánat kérés képen. Ezt éppenséggel, nem vettem a szívemre, szóval, nem érdekelt. Elrohantam a mosdóba, mondván: mi van a szememmel?
   Semmi. Ugyan olyan színű volt, amilyen mindig is! ~Nem értem! Liam vak? Ez egy vámpírtól fura...~

(Listen to this, while you read)

- Liam, te nagyon színvak vagy! Kék a szemem mint mindig!-mondtam.
- Tényleg?-kiáltotta. 2 másodperc múlva, megjelent, kezében a pohárral, amin immáron nem volt fedő.
    Meglegyezte az orrom előtt. Újra elő jött az az érzés. A torkom kaparni kezdett, a szám kiszáradt. Mély levegőt vettem, de az sem segített. Csak a poharat figyeltem. Síri csönd volt. Lehet, hogy valaki beszélt, vagy éppen szólt a tv, de nem hallottam. Mindent kizártam.
   Arra lettem figyelmes, hogy Liam lehajtotta a pohár tartalmát. Felnéztem. A fiúk, még Niall is, az ajtóban tolongtak. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzek a tükörbe. Vörös. ~Hogy? Hogy lehetséges ez? Én nem vagyok vámpír!~
- Nem, valóban nem vagy az, de az őseid, na meg a... Perrie mit mondott?- kerekedtek ki a szemei Zaynek.
- Azt, hogy én tudom a történetem, mert abban nőttem föl.- hadartam.
- Oké...-mind egymásra néztek- Az anyukád felől, a famíliád Vámpír. A boszorkányok lányai átveszik egy kicsit az apjuk képességeit, de főleg az anyukét. Nos, évszázadok óta, így ment nálatok, szóval, sok vámpír vér van benned. Éppen úgy, mint Vérfarkas. Jó kis mutáns vagy...-nevetgélte a végét Louis.
- Nem vagyok mutáns!-csattantam fel
- Nem úgy értette!-nézett rá- Gyere, ülj le. Ha van valami amit kérdeznél, mond csak! -intett a kanapé felé Liam. Ők leültek a kanapéra, s, bár nekem még lett volna köztük helyem, velük szembe ültem a szőnyegre.
- Kivele!
- Az fura volt, hogy amikor bejöttem, Niall, te aludtál. A vámpírok tudnak aludni?
- Persze. Enni is ugyan úgy ehetünk, csak nem létszükség egyik sem!- válaszolta Niall.
- Ömm.... Hány évesek vagytok?- Kérdeztem. Végig néztem rajtuk, majd Harry felállt, és elindult fel az emeletre.
    ~Igen, kérlek hagyj itt! Nehogy megforduljon a fejedben, hogy veled is beszélgetek! Tényleg!~
- Sok. Kivéve...-mutatott Lou a lépcsőre- Még fiatal.
- Az mit jelent? 2 éve az, vagy...?
- 40 éves.
- Hogy?- ~Úr. Isten! 40? Várjunk csak! Ha ő ennyi, akkor a többiek...~
- Én 219 éves vagyok. Igen, elég idős, de Lou a legidősebb, ezért ő a "főnök"-kuncugta Zayn.
- Igen is én vagyok a főnök! Ha azt mondom, hogy nyald meg az arcom, megnyalod, értetted?- vágott komoly, főnöki arcot Lou.
- Igen, főnök!- emelte a kezét homlokához, miközben körzött szemeivel.- Louis 317, Liam 152, és Niall 134 évesek.
- Egyéb kérdés?- krákogott Niall.
- Nem. Ha eszembe jut, akkor majd mondom. De most...-ásítottam egy hatalmasat- Ha nem gond, elmennék aludni.
    Igen, tudom, hogy furán hangzik, hogy most kaptam új, furcsa infókat, erre elmegyek aludni. Komolyan, gondoljatok bele. 2 nap alatt, annyi infót kaptam, amit fel kell dolgoznom, mint, pl ha ti kaptok a suliba 1 éves.. sőt 2 éves anyagot, amit holnap utánra meg kell, hogy tanuljatok. Pff.. Rohadt könnyű lenne, ugye? Muszáj, valahogy túltennem, ezen magam, és ennek a legjobb módja az alvás.
- Rendben. Mi elmegyünk vadászni.- Állt fel Zayn.
- M-minek? Most ittatok... vagy ettetek!
- De az régi volt. Amolyan előétel. De a friss husi finomabb!-lépett köelebb.
- Ömm...- sandítottam. Eszembe jutott, hogy félnem kellene, de valaki megelőzött, illetve először egy érzés, és utánna az a valaki.
- Öhöm..- köhintett, és rám, majd Zaynre nézett.
- Csak viccelek! Ugye?-hangoztatta komolyan, majd nézett Harryre. Ő bólintott.
- Oké...-léptem hátrébb.
    És, igen. Bennem is felmerült, hogy "miért védelmez", meg ilyenek. És elhihetitek, hogy szinte csak ezen járt az agyam. Szinte, hozzám sem szólt, sőt. De, azért olyan helyzetekben ott van amikor "kell". Itt minden olyan rohadt fura...
- Hajnal 4 körül jövünk!- Mosolygott Niall.
- Mit csináltok addig? ... Édes krémes! Mit esztek?
- Ne említsd a krémest-mutatott rám-, és bulizgatunk.
- Embert esztek?
- Csak kostólgatjuk őket, nem ölünk meg senkit. Direktből...-nézett félre Liam.
- Mi?- kerekedtek el íriszeim.
- Állatot is szoktunk enni, de azokat álltalában megöljük, de nem isszuk ki az összes vérét, az túl sok. Egy emberrel is így van. Jó, mondjuk, ha jó ideje nem ettünk, akkor nagy valószinűség, hogy az illető meghal. De ez is vámpírtól függ. És, mielött mondanál valamit! Csak állaton nem tudunk élni! .... Na, elmentünk!- fordult meg, majd elindultak kifele.
- Jó... ö.. kajálást? -mondtam kínomban.
- Köszi!-mondták kórusban, és kimentek.
- Hát te? Nem mész?-néztem Harryre kíváncsian.
- Nem, amikor elmentél én akkor voltam. Szóval, ma kettesben vagyunk.-mondta egy félmosoly kíséretében.


    Sziasztok! Remélem, hogy tetszett. Még egyszer bocsi a késésért! ;) 
     Puxx:Flói