Chapter 5. - My Story!

(Listen to this, while you read)

- A ne-nevem Izabella E-Elisabeth. D-de hívjatok B-Bellának.- dadogtam, miközben vad szemezést folytattam a padlóval.
- Akkor, szia B-Bella!- mosolygott a szőke.
- Hahaha! Nem jó másokon gúnyolódni, szöszi.- ~Ez meg mi volt? Így kell jó benyomást tenni???~
- Bírlak.- vágott csábító képet az egyik barna hajú.
- Úgy látom, könnyű téged elbűvölni...-motyogtam.
- TE vagy elbűvölő...- a mosolya, levakarhatatlan volt.
- Lehet, hogy hülye kérdés... de, ti vámpírok vagytok?- Nem gondoltam, hogy olyan hülyén fog hangzani, hogy mindegyik elkezd nevetni rajta, kivéve a göndör félisten.
- Igen. Azok vagyunk. Én Louis vagyok.
- Én..-kezdte volna mondani a saját nevét a szőke, de félbeszakítottam.
- Bocsi-néztem rá-, csak azt szeretném még, hogy a bátyám is vámpír, és, neki van több ereje. Nektek van?
- Niall.-fújtatott- A nevem Niall, és igen. Vannak. Nekem az alakváltás.
- Nekem kettő is van, mert én vagyok a főnök.-~Igen, én meg hercegnő, még mit nem...~- Nekem az elektromosság és mások lelkében kutakodni is tudok.. -Mormolta Louis.
- Én Amúgy Zayn vagyok.-kacsintott rám- Gondolat olvasó. Ó, és hozzá fűzzek valamit az előző gondolatdthoz. Igen, hercegnő vagy!-mosolyogta.~ De édes.. NEM! Nem. én vagyok az. Ne gondolj semmire, ne gondolj, ne gondolj!~ mind ez hiábavaló volt. Mikor fölnéztem rá, rajta is késsel levághatatlan mosoly volt.
- Én Liam vagyok. Olyan apa figura. Én, mások képességét tudom korlátozni. de csak akkor ha vámpír., és én vagyok a legerősebb köztünk...-mondta. A göndör félistenre néztem, de ő nem akart megszólalni. ~Én meg ugyan nem fogom megkérdezni, hogy: szia mi a neved szépfiú? Elvitte a farkas a nyelved?~ Nos, aztán rájöttem, megint nem kellett volna rágondolnom, mert Zayn konkrétan szakadt a röhögéstől.- Liza, honnan jöttél?
- Az iskolából. Pezz mondta, hogy keressek...
- Várj, "Pezz"?- szakított félbe, s utánozta, olyan hanglejtéssel az az egy szót, Niall.
- Igen. Mint kiderült ő a nővérem, és...
- MI?- Döbbentek le, kivéve félisten. Ő csak tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Te vagy AZ a Bella?
- Akinek AZ a családja van?
- AZzal a multal?- kérdezték egymás után Louis-Liam-Zayn.
- I-igen. Miért csodálkozik ezen mindenki, és honnan a francból tudjátok?- A hangom, olyan rikácsoló volt, hogy nem ismertem meg. Honnan az életből tudja itt mindenki, hogy milyen szaros életem volt/van?
- Az egész világ tudja, a történetedet. Te, állítólag kiválasztott vagy. És ez megmagyarázza, a cuki akcentusod.-Mondta Niall. ~Ja, csak nekem van akcentusom, ugye?~
- Igen?- Csönd ült ránk. Miért tudja mindenki az ÉN történetemet? Mért nem a testvéreimét. Nem akartam tőlük megkérdezni, mert mégis csak idegenek, nem? Meg aztán, rá zúdítok, egy adagot az újdonsült nővéremre.
- Nincs kérdezni valód?- tudakolta Louis.
- De. De van, de nem hozzátok. Tudjátok, én csak most barátkozom avval a ténnyel, hogy mi is vagyok, mik is a tesóim, és hogy van egy nővérem. Egyenlőre elég ennyi, ez is sok!-hadartam.

(Listen to this, while you read)

- Ide költözöl?-~Végre!!!!~ Megszólalt az engem bámuló, félisten. Hangja, mély, férfias, de ugyanakkor simogató és csábító volt. Nem hazudok, alig bírtam magam vissza fogni, hogy ne teperjem le, itt mindenki előtt.
- A szobát még nem is láttam.- mondtam halkan. Az, hogy megszólalt, először, ugye a felhők fölé kergetett, de amikor legközelebb megszólalt, a szívemben valami megmozdult, mármint a dobogáson kívül. Egyszerre szúrt, és kellemesen bizsergetett.
- Gyere. Megmutatom.- Megfordult, majd elindult a lépcsőn.
- Harry! Ilyenre még...- szólalt meg Zayn vészjóslóan, de ezek szerint Harry~Még a neve is cuki, aawwww~, félbe szakította.
- Nem.... fogok semmi rosszat csinálni. Egyenlőre.- A mondta közepén, gödröcskék jelentek meg arcán, amitől kisfiússá tette lényét, eltekintve "nagyfiús" bájától. A szívemet ismét az az érzés árasztotta el.
   A házon magán, nagyon látszott hogy nem él itt nő. No, nem pont azért, mert nagy a kupi, mert az még elfogatható nagyságú volt, hanem, a falak, a bútorok, mind az sugározták.
   Követtem Harryt. Egy teljesen egyszerű szobába vezetett. A falak fehérek voltak, az ágynemű fekete, és a többi bútor úgy szintén. Nekem ez nem igazán jött be, de őszintén, ha valaki ilyen félistenekkel lakhat együtt....
   Bementem a szobába, hogy jobban szemügyre vegyek mindent. Mikor megfordultam, hogy kimenjek, és elecseteljem, hogy: ide költözöm, Váratlan öröm ért. Harry közel állt hozzám. De még hogy. A lendületemből nem tudtam vissza venni olyan hamar, hogy ne ütközzek bele. Szóval, egyenesen a karjaiba zuhantam. Ő megtartott, meg sem rándult, vagy ilyesmi, csak állt, a két karját körém fonva. Nézett le rám, én meg rá.
A mellkasától próbáltam ellépni, de nem nagyon engedte. Ennek naaaagyon örültem, de kicsit bizarr volt. Pláne, mikor ráébredtem, hogy milyen magas hozzám képest. A fejem búbja a nyaka alatt volt pár centivel.
- Emlékeztetsz valakire!- motyogta a hajamba, és a karjait szorosabbra vonta. Mélyen magamba szívtam illatát. Mentol, és Axe spray illata volt. Bódító.



    Sziasztok! Ismét elnézést kérek. Megint Pécsen jártam, és, ugye ott gondok vannak a nettel. Legközelebb karácsonykor megyek, szóval, most egy ideig rendszeresek lesznek a részek.

    + Ismét dupla rész. 

    Puxx: Flói