Chapter 7. - Sensual Moments! :*

(Listen to this, while you read)

- Szóval, ma kettesben leszünk!-mondta egy félmosoly kíséretében.
- Igen. Úgy.- Elindultam a szobám felé, de éreztem, követ. Persze, közben azon járt az eszem, hogy : aawwww... mázlista vagyok! De azért picit furi. Bementem a szobámba, s leültem az ágy szélére. Harry a másikra végébe.
- Neked mi az erőd?- néztem rá. Ő is az én szemembe nézett. Hihetetlen, milyen gyönyörű... mármint a szeme... meg úgy amúgy.
- Kínozni tudok másokat, és mások álmaiban "járkálok".
- Ezt hogy érted?-ráztam meg a fejem.
- Úgy, ha például valaki most betörne és arra gondolok, hogy fájjon neki, akkor neki fáj, szörnyen. És, az álomjárást illetően, mikor alszik valaki, irányítani tudom az. 
- Óh, értem! Mint  Kristen az Alkonyatból!
- Igen- nevetett- lényegében.
- És, ez hogy van? Minden igaz ami benne van? Várj, Láttad az Alkonyat sorozatot??
- Ki nem látta, az jobb kérdés! És nem! Dehogy. Attól, hogy én megharaplak, nem változol át, akkor nem tudnánk csak úgy enni. Ha át akarunk változtatni, innod kell a vérünkből, és meg kell halnod. De, ha csak simán iszol, akkor meggyógyulsz.
- Aha, ezt is értem. Mint a TVD-ben.
- Miben?
- Mindegy. Mesélj még!- néztem rá boci szemekkel.
- Miről?- egy huncut mosoly jelent meg az arcán. Ez nem jó jel!
- Magadról, a vámpírokról, amiről akarsz!
- Holnap mit tervezel? Nincs még suli, ugye?
- Igen, nincs, mert holnap szombat! De, azt, hogy elmegyek az erdőbe, felfedezni, egy magány helyet.
- Nem ajánlom, hogy egyedül menj!- csúszott közelebb.
- Mert?
- Mert veszélyes, cica!- Hogy a ....?
- Hogy? Mi az, hogy cica?- rikácsoltam. Az előbb még egy normális, édes srác volt, és most meg egy tapló?
- Zavar?- a mosolya olyan ellenállhatatlan volt, de legszívesebben, megpofoztam volna!
- Nem, csak kérdeztem, szerinted?- álltam fel, mondván, inkább lezuhanyzom. Az ajtóhoz érve, egy Harrybe botlottam. ~Átkozott Vámpír gyorsaság!~ Arcomat két kezébe fogta, s maga felé fordította. A két kezem, a mellkasára tettem. Innen éreztem feszes hasát. Aztán elkapott az érzés a mellkasomban, és az a gondolat, hogy~ Akarom! Kell nekem most! ... Bella! Állj le!~ Arca egyre közeledett. Az agyam, azt súgta, mozduljak ki kezei közül. De a szívem nem engedte!
- Bébi, én csak meg akarlak védeni!- Az egyik kezét(figyelve, hogy végig simítson), lecsúsztatta derekamig, s közelebb húzott. A kezem akaratlanul, az övcsatjához vándorolt. A szeme a számnál lentebbre vándorolt, és akkor átkozódtam egy sort, hogy ő sokkal magasabb nálam. Jó, magasabbnak lenni nálam, elég könnyű!
- Én...- ennyi. Ezt tudtam összesen kimondani. Az agyam hangosabbnak és erősebbnek bizonyult a szívemnél, szóval erőt véve magamon, határozottan megszólaltam. -Én elmegyek zuhanyozni-habogtam

(Listen to this, while you read)

   Kikecmeregtem kezei alól, és a bőröndömhöz mentem. Kivettem egy törölközőt, majd kikerültem, a még mindig ott álló, és engem figyelő Harryt.
   Zuhanyzás után, észre vettem, hogy a felkötött hajam alja vizes, ezért meg simítgattam. De azért becsavartam magam a törölközőbe, és keresni kezdtem a ruháimat. Mármint nem azokat, amikben bejöttem, azokat amiket nem hoztam le! ~Én ugyan nem húzom vissza, már két napja hordom! Akkor nem volt értelme a zuhanynak!~ Mit volt mit tenni, elindultam a törölközőmben fel, közbe imátkoztam, hogy Harry aludjon, vagy bármi, csak ne találkozzak vele. Bár, mivel ide költöztem, ez nehéz lesz!
   Minden ajtó be volt csukva, ~nem emlékszem, hogy az enyémet becsuktam vol.. ja, Harry jött ki utoljára. Aztaa, betudja csukni maga után az ajtót? Bámulatos!~ Mikor oda értem, lenyomtam a kilincset, és bementem. Felkapcsoltam a lámpát. 
- Mi a..-a szemeim nagyra nyíltak. Nem az én szobámban voltam, ebben a szobában minden sötét volt. De a fő oka, azért volt, mert Harry az ágyán, velem szemben ült, EGY. SZÁL. BOXERBEN. Hasa, tényleg feszes volt, sőt talán némi kocka is helyet kapott rajta. Bár, a legfeltűnőbb a tetoválásai voltak! Bal fele szinte tele volt. Addig észre sem vettem, mert hosszú ujjú pólót viselt. Minden esetre, nagyon szexi volt. Kicsit rossz fiú feeling, de mondjuk, az is.
   Lassan fél perce nézegettem tökéletes testét, mikor észrevettem magamat, mit is csinálok! Gyorsan leemeltem róla a tekintetem.
- N-ne ha-haragudj. Nem tu-tudtam!- Igen, ismét  a dadogás tört ki bennem! Miért ne?! Közben a hátul lévő vizes hajamat simítgattam.
- Á, semmiség. Sőt, örülök, hogy benéztél!-állt fel helyéről- Látom, te is.. ő.. hasonlóan érzel!- ~TÉNYLEG utálom a vámpír gyorsaságot!~ Ismét előttem termett. Hátrébb léptem, de a falnak ütköztem. Ő követett. A fejem két oldalához tenyerelt. Izmai megfeszültek, majd ellágyultak, mikor közelíteni kezdett. A törölközőt szorongattam. Éreztem, hogy meg akar csókolni, és ~ha már az előbb nem éltem a lehetőséggel, hát, majd most!~ A kezemben lévő ruhákat a földre ejtettem.
   Bár, tudtam, hogy nem helyes, hisz' jó, ha 6-7 órája ismerem? Idegen! Meg, hát, én egyátalán' nem vagyok ilyen lány. Oké-oké, magamban igen, megmondom, hogy "elfogadnám-e" vagy sem, vagy hogy "lesmárolnám". De, ugyan már, a valóságban nem vagyok könnyű vérű! Ez mindenki, csak úgy mondja, de nem gondolja komolyan! És, még ha csak egy csókról van szó, akkor is! Jól gondolom?
   Az arcát egyre közelebb, és közelebb hozta, míg' nem, az ajkaink teteje, súrolta egymást. Ott, azon a ponton, ahol összeértek, és amikor összeértek, mintha valami megégetett volna. Pulzusom az egekbe szökött, mert mind végig egymás szemébe néztünk. Éreztem a pírt az arcomon. Sőt, szerintem egyenesen lángolt!
   Az egyik kezével lenyúlt a csuklómig, megfogta azt, majd a nyakába fonta. Ugyan azzal a kezével, megfogta a derekam, és mint egy botot, könnyedén felemelt, hogy egy magasak legyünk. Jó trükk! Az ajkait végig húzta az arcomon, egyenesen le a nyakamig. Ott megállt, majd megajándékozott a meleg leheletével. Izgató... A kusza hajszálai csikiztek. Aztán, egy csókot lehelt a nyakamra, és én ettől meglehetősen megriadtam. Félni kezdtem, hogy megharap, és hogy fájni fog-e. 
   Éreztem, hogy Harry elmosolyodik, majd fojtatta, amit eddig elkezdett, csak hogy már nem egyet, hanem még egyet, majd még egyet, és így tovább. Pár pillanattal ezek után, megérezem valami éleset a nyakamnál. Rögtön rájöttem, hogy azok Harry fogai. El akartam kerülni, de valami megelőzött.
   Nyílt a zár, majd az ajtó. A többiek megjöttek! Őszinte öröm fogott el, mikor Harry eleresztett és tompa puffanással értem földet. Mielőtt Harry elment volna, ököllel az arcába vágtam. Bár szerintem, ez jobban fájt nekem, mint neki! Ő nem szólt semmit, csak lesietett. Mélyről jövő harag öntött el. Nem csak Harry irányába, de magaméba is. ~Képes lett volna megharapni? Csak azért "játszott" velem, hogy megkóstoljon? Na és én, képes lettem volna hagyni?~
   Felszedtem ruhámat a padlóról, átszaladtam, a szobámba, bezártam magam mögött az ajtót, felöltöztem, és bezuhantam az ágyba.
   ~Már az eső nap remek volt!~



Halli! Olyan boldog vagyok, mert most nem késtem el ezzel a résszel! Na, hagyjuk az én boldogságomat. Remélem tetszett ez a rész is, és ha van kedvetek iratkozzatok fel, vagy amit csak akartok! :) A lényeg: hogy... nem tom'! Olvassatok! :P Szórakozott kedvemben vagyok, elnézést! :DDD Mindegy...



Csókoltat: Flói ;)