Chapter 28. - WTF?

- Szeretlek!

- Én is!- mondtam. Pár pillanattal később elváltunk egymástól.
- Szia!- mondtuk egyszerre Harryvel, és elindultunk haza, kézen fogva.
- Sziasztok... Harry.- megálltunk, és visszanéztünk- Vigyázz rá!
- Mint mindig!- kacsintott Haz Perriere, majd tovább indultunk.
    Mikor leértünk a domb aljára, a lábam a magassarkú miatt kissé megfájdult,így sántikálni kezdtem.
- Mi van?- nézett le rám Hazz.
- Semmi, csak fáj a lábam.
- Bízol bennem?
- Szerinted?- mondtam cinikus hangon.
- Szóval, igen.- mosolygott. Lehajolt mellettem, megfogta a lábaimat, majd a hátamat, és felemelt.
- Te mit...?
- Remélem, még nem utaztál vámpír karokban!
- Nem...- Mire fojtattam volna, Hazz már elindult.
     Ha utaztál már motoron, vagy száguldó autóban, tudod, mi az a szabad gyorsaság érzet. Na, nekem, amikor a karjaiban cikáztam a fák között, amiket mellesleg homályosan láttam, a négyszeres érzése fogott el. Sőt, még a könnyeim is patakokban folytak le a hideg arcomon. Felülmúlhatatlan érzés volt, az biztos.
      Kb. 2 perc múlva már az ajtómban álltunk. Illetve ő állt az ajtóban, és még mindig a karjaiban olvadoztam. Kinyitotta az ajtót, ami nem volt bezárva, mert ugye, nem sokan tudnak bejönni, és bevitt. Fullmoon éppen evett a tálkájából, mikor bementünk.
- Szia!- üdvözöltem. Harry letett, majd felindult a szobámba.
- Majd gyere..- mondta, miközben áthatóan a szemembe nézett, és fülig ért a szája. Ahogy néztem őt, felfelé a lépcsőn menni... Illetve, ahogy néztem a fenekét, miközben ő ment fel, tudatosult bennem, hogy hogyan, és hogy mit mondott.
     "Majd gyere". Én, nem tudom, hogy is megy ez, de az amcsi filmekben, nem az szokott lenni, hogy 'a suli legjobb palija', elveszi 'a suli semmilyen, de mégis felfigyelek rá, mert egy filmben vagyunk, és itt ez a romantika-lány' szüzességét?
     Komolyan parázni kezdtem. Szeretem őt, és gondoltam rá, hogy... vele fogom elveszteni, de... Nem most! Még nem is vagyok 18!
     Visszatérve a hasonlatomhoz, hiába alázom ezeket a filmeket, azért mindig megnézem őket! :D
     Szóval, erősen gondolkodni kezdtem, hogyan is kéne visszautasítanom őt, de Full megzavart.
~ Min gondolkozol ennyire?
- Semmin. Ömm.. azt hiszem megyek aludt.. Hé, neked is aludnod kéne, vagy nem?- Hohó! Megvolt a terv.
~ De, csak gondoltam, megvárlak. Én is jövök, amint befejeztem a vacsit.- Bólintottam. Fel indultam a lépcsőn.
- Na, mi tartott eddig?- kérdezte Haz a boxerében, és az ittalvós felsőjében, ami igazándiból, az enyém, a takaró alól.
- Semmi, semmi.- mosolyogtam. Mivel általában mosolygok, jól tudom a hamis mosolyt hozni, de. Harrynél nem tudtam hozni a formám. Ezért, rögtön levágta.
- Ne vicsorogj, nem vagy kutya. Mi a baj? Nem akarod, hogy itt legyek? Ha nem, elmegyek, ha szeretnéd!- nézett rám megértő, ám mégis duzzogó szemekkel.
- Nem, dehogy! Maradj. Csak.... Megijedtem.
- Tőlem? Mit csináltam?- nézett rám csodálkozva.
- Áh, dehogyis!- ültem le mellé- Csak.. Azokban az idióta filmekben, mindig az van, hogy a jó pasi elviszi az átlagon aluli lányt a bálba, és utána lefekszenek, de én...
- Evvel, most arra utalsz, hogy, miért nem fekszek le veled? És te átlagon felüli vagy, amúgy...- a fülemig pirultam. No, nem pont a bókért... A fiúmmal, a szexről beszélni, úgy, hogy közel állunk egymáshoz, és éppen mellette ülök, ráadásul, csak rá kell nézni, és máris a menyekben érzed tőle magad, felbecsülhetetlen. A hajamat tűrögettem, és próbáltam nem a szemébe nézni.
- Aranyos vagy, amikor miattam pirulsz el.- mosolyogta.
- Tu-tudod, nem erre gondoltam. Po-pont ezt akartam elkerül..ni.- nyeltem nagyot.
- Óh, értem. Oké.- mondta könnyedén- De, ha szeretnél, csak szólj!
- Harry!- csattantam fel.
- Csak vicceltem!- röhögött fel.
- Frusztráló erről, veled beszélgetni. Mindenkivel frusztráló erről beszélni...
- Még jó, hogy velem beszéled meg, hogy..
- Oké!- szakítottam félbe- Ejtsük a témát.- Zártam le. Éreztem, hogy a pír, az arcomról, kezd eltűnni, de mire megnyugodtam, természetesen, Harry újra elő hozta.
- A szex témát?
- Harry!- ripakodtam rá ismét.
- Jó, csak... Olyan... hízelgő, hogy miattam pirulsz el, és az is, hogy ilyen... kislányosan kezeled a témát!
- Nem vagyok kislány!
- Na látod, erről beszélek. Ez is olyan megnyilvánulás volt! Amúgymeg, a termeted, szinte megegyezik egy kislányéval, de megnyugodhatsz. Neked sokkal nagyobbak a melleid, és a feneked, mint egy 10 évesnek!
- Jó, én a kanapén alszom!- álltam fel mellőle, sértődötten.
- Várj, tudod, hogy csak viccelek!
- Nem vagyok vicces kedvemben, Harry! Vagy feleségül megyek egy vérfertőzőhöz, vagy megöl! Kíváncsi lennék, hogyan viselkednél a helyemben!
- Ne haragudj! Igazad van!- állt fel, s szaladt hozzám, majd megcsókolt.
- Jajj, Harry.- ráztam meg a fejem.
- Figyelj csak. -mondta. Kissé eltávolodott, majd a nyakából levett egy nyakláncot.- Tessék, ezt neked adom. Még édesanyámtól kaptam, mikor 17 voltam.
- Nem fogadom el!- döbbenten néztem a láncot.- Nem fogathatom el! Anyukádtól kaptad, és azt mondtad, hogy őt nem tudtad át változtatni, mint Gemmát. Nem fogadhatom el!- tiltakoztam. Oh, igen. Harry, előző héten, csak annyit mondott, diszkréten, hogy amikor arra került a sor, hogy átváltoztassa szüleit, eltűntek.
- De. Én szeretném! Fontos, hogy mindig nálad legyen. Szerencsét hoz, hidd el!- mosolyogta.
- Szeretlek!
- Tudom, én is!- motyogta a számra.

***

     Ezek után pár perccel, feljött Moon, így lefeküdtünk aludni.
     Másnap reggel, arra keltem, hogy Hazz feláll mellölem.
- Hova, hova?- mondtam álmosan.
- Hát..- vakarta meg a tarkóját- Gemmával reggelizek ma.- Nem tűnt meggyőzőnek!
- Aha, és most mond meg, hogy valójában hova mész?
- Ahhj!- sóhajtott egy nagyon mélyet.
- Igen, hallgatom?- mosolyogtam.
- Először vadászok, remélhetőleg valami ember félét.
- Azért ne öld meg!- tettem hozzá.
- Nem fogom. Aztán, Találkozom Alexel.
- Alexel?- kerekedtek ki a szemeim. ~Ős ellenségek, vagy mi! WTF?~
- Igen, beszélem kell vele. Rólad.
- Rólam? Akkor én is mehetek? Nem akarok farkasvért rajtad látni!
- Nem, az kiárt!- mondta hevesen, miközben felhúzta farmer nadrágját.- Mármint... nem.
- Neked mi bajod van?- ültem fel.
- Egyezzünk meg. Te befejezed a faggatózást, cserébe én miután hazajöttem, megmondom.- egy szó. Csak egy szó kellett, hogy be adjam a derekam.
- Haza?
- Haza. Ahol te vagy. Ott az otthonom.- Félre ne értsétek, tudtam, hogy ezzel csak terelni akarja a témát, de láttam rajta, hogy igazat mond. Lehunytam szemeimet, s mire kinyitottam, Haz eltűnt.
- Haza.- suttogtam, s hátra dőltem.
     Hamar rájöttem, hogy Harry azt nem mondta, hogy nem csinál semmit Alexel! Gyorsan felöltöztem, majd Perrie-hez vettem az irányt.
     Mikor odaértem, megmondtam neki, hogy követni akarom Harryt. Azt kérdezte, van e valami ami az övé, vagy az övé volt. Átnyújtottam az újonnan szervált, cuki nyakláncomat.
- A-a! Boszorkány vagy. Ne feledd, bármit megtehetsz, csak koncentrálj. Fogd a két kezed közé, és gondolj arra amit szeretnél.
- Valami álca is kéne....
- Válj láthatatlanná!- rántotta meg, kecsesen vállait.
- Olyat is lehet?- vontam fel szemöldököm.
- Most mondtam el!- mondat unottan.- Csak gondolj...
- Tudom, tudom! Valami szép emlékre, vagy képzeljek el valami jó dolgot!- szakítottam félbe.
- Pontosan!- helyeselt.
    Meg is próbáltam, ám nem sikerült. Mármint a láthatatlanná válás. Pezz megfogta a vállam, majd mélyen a szemembe nézett.
- Erősebben. Menni fog az, csak hidd, hogy menni fog.
     Nem tudom, hogy honnan veszi, ezeket az aranyköpéseket, de mindig beválnak! Most sem volt másképp. Pillanatok múlva, Perrie nem látott, és keresett szemével, mikor úgy gondoltam, elég, felbukkantam a háta mögött, s ő erre egy hatalmasat ugrott.
     Éppen indultam volna ki, mikor Perrie megfogta a karom, és vissza húzott. Maga elé tette a tenyerem, s egy varázsigét mormolt. Erős volt az, mert megéreztem erejét. Bőröm alatt szikra pattant.
- Amikor...- indult meg a könyvespolcához. Levett egy könyvet, és a borítójára mutatott- Amikor, ezt a jelet látod, minél hamarabb tűnj el onnan.- mondta higgadtan. Az a jel.. Olyan volt, mintha egy nagy fogú ördögöt látnék, körülötte tűzzel. Mármint nekem ez jutott eszembe.- Ez a rokonaink szignója. Harry el mondta, mit mondott neked Alex. Ha alkalmad lesz rá, fogd meg a nyakát, és felfeded a tetoválást.
     Ezek után, bevetettem magam a Harry utáni kémkedésbe. A lánc a kezemből felszállt, s én követni kezdtem. Arra a mezőre, ahol a rózsákat találtam, és arra a mezőre, ahol játszódott az az álom, amiben valójában sérültem meg.
     A lánc lehullott a földre, de Harryt vagy Alexet, sehol nem láttam. Ám, jött egy furcsa érzésem. Magamra öltöttem láthatatlanságomat, felkaptam a nyakláncot, zsebredugtam, majd a rózsákhoz mentem. Mikor éppen letéptem volna egyet, Harry megjelent, s ez után, Alex is, farkas alakjában.
- Hát itt vagy, haver!- alakult át Alex, emberi formába.
- Messze nem vagyunk haverok, kutyus!

     Sziasztok, Manók! Gondolom, észrevettétek, hogy az előző fejezet címét rosszul írtam! :DD He- helyett Hi-t írtam! :DD Eléggé siettem, amúgy, tudok angolul, komolyan! :DD No, mindegy! ÉS, bocsi a késésért, de azt hitem, már felraktam, de reggel, eszembe jutott, hogy nem! :P  Jó olvasást néktek, és Hazzának meg boldogakat! <3 
     Puxx:Flói