ll. Chapter 5. - New Country, New Hope.

- Harry!- suttogtam.
- Mi van vele?- kérdezte a hátamat simogató Aeron.
- El kell mennem.
- M-még is hova?- nézett nagyon Parker.
- Rómába. És a reptéren keresnem kell, egy bizonyos Roxot. Dylan, tudja, hogy itt vagyok, és ma indult el ide. Engedjetek!- söpörtem utat magamnak a kezemmel, s tápázkodtam fel. Mikor az ajtó felé mentem, 2 kéz nyúlt felém.
- Megbolondultál? Egy. Hazudott neked. Nekünk. Nekik. Mindenkinek. Kettő. Mi van, ha ez egy csapda? Oké, hogy Harry képessége Álom járás, de arra nem gondoltál, hogy Dylan ez ki is használja?- Üvöltött velem Parker.
- Hát persze! Teljesen ki ment a fejemből. Nemrég, Harry az álmaimban próbált valamit mondani, de eltűnt. Azt hittem egy sima álom volt, de nem! Tényleg ő volt! Még sem vagyok őrült!- ügyet sem vetve a hangnemhez, ami az előbb hozzám beszélt, kihúztam a kezem, és a kunyhóm felé igyekeztem.
- Bella!- üvöltöttek utánam, mikor én már a mólón jártam.
- Nem mehetsz oda! Nem engedem! Nem hagyom hogy megölesd magad!- maradt a nyomomban Aeron.
- Legalább, ha vissza nem tudunk tartani, hadd mennyünk veled!- mondta a másik oldalamról Louis.
- Látod Aer, nem leszek egyedül. Nem fog megölni. Mert én fogom őt.
     A szobámba előszedtem egy nagyobb hátitáskát, és belepakoltam 1 váltás ruhát, majd a hűtőből kivettem 3 palack vizet. A párnám alól az összes dugi pénzem, és mind a 4 hitelkártyát. Azokat is elraktam. Ki mentem a ház elé, és ott vártam a többieket. A fiúk hamar kijöttek, ám az ajtóban álló Paige, és Amaya síró látványa, kissé észhez térített.
- Parker, te nem jössz. Nem jöhetsz! Családod van. Mit tennének, ha nem térnél vissza? Ráadásul, itt van a csordád is. El kell őket innen vezetned, mert ide jön Dylan. Ha megtalálja őket, meghalnak. Miattam.
-Nem csorda, hanem falka, amúgy. El tudnak ők maguktól is menni. Nem kellek ahoz én.
- Paige, és Amaya? Tudom milyen érzés apa nélkül felnőni! Sőt, te is! Nem kockáztathatsz! Itt maratsz és kész.
- De...
- Nem, nincs de!- ordítottam rá- Vigyázz rájuk, és igyekezzetek a költözéssel. Vigyázunk egymásra, minden rendben lesz! A telefon számomat tudod, majd beszélünk.- Odaszaladtam a két lányhoz, majd megöleltem őket.
- Köszönöm!- suttogta. Rámosolyogtam, aztán a fiúkra néztem, és szaladtunk. Nem volt akkora probléma tartanom az iramot a repülőtérig, ugyanis kezdtem felfedezni az erőmet.
      A reptéren, 2 óra múlva indult volna a gép. Ám, láttam egy 8 személyes helikoptert, odakint. Kiszaladtunk, s szerencsémre, egy fiatal fiú állt ott.
- Szia! Tudnál segíteni?- léptem mellé.
- Bocsi, de... Persze! Bármiben!-mikor a szemeimbe nézett, ami feltehetőleg sárga volt, elbűvöltem őt. Ez is egy igen jó dolog.
- Repüljünk Rómába, oksi?- mosolyogtam rá. Ő bólintott, mire kinyitotta a helikopter ajtaját.

***

     Éppen szálltunk le egy tisztáson, a római repülőtér mellett, mikor a telefonom megszólalt.
- Mondjad, Parker, történt valami?
- Dylan. Tényleg itt van!
- Mi? Te ezt honnan tudod? Jól vagy?- rémültem meg.
- Persze, jól. Az egyik falkatag változott át madárrá, és ő ment felderíteni. Tényleg itt van, és téged keres. Elvileg még 8-9 óra amég visszaérnek. Siessetek nagyon, és vigyázzatok magatokra, pláne te, jó?
- Jó. Megyek. Szia!
- Szia...- tettem le gyorsan.
- Na, akkor mi lesz?- kérdezte Zayn.
- Hát, most meg kell keresni Roxot.
- És ötlet, hogy merre kezdjük? - nyavajogta Niall.
- Ötlet az van, csak nem tudom, meg tudom-e csinálni.- sóhajtottam- El kell mennem a mosdóba.
- Pont most?
- Jaj, Louis! Nem azért amire te gondolsz, bármi is legyen az. Ott csend van. Csendes helyen biztos jobban tudok gondolkodni.
     Elindultunk a legközelebbi mosdóhoz. Megvártam amíg nem mindenki kijön, és akkor rohantam be, s bezártam az ajtót. Meglocsoltam magam egy kevés vízzel, majd leültem török ülésbe, s gondolkodni kezdtem, behunyt szemekkel.
- Hmm.. Magas, kövér, hosszú, barna hajú, borostás férfi. 30 év körüli.- mondtam hangosan. Nem tudom, honnan jött ez az egész jellemzés, de már az arcát is tudtam, hogy néz ki. Kirohantam a vécéből, egyenesen Aeron karjába.
- Na?- kérdezte. Ismét becsuktam a szemeimet.
- Arra!- mutattam egy irányba. Mind elindultunk arra.
     5 perce lökdöstük az embereket, de még mindig nem találtuk meg Roxot. Kezdtem eladni, mikor egy férfi megfogta a vállam.
- Bella?- megfordultam. Ő volt az.
- Rox?
- Sí. Ragazzi, sto prendendo lí!- mondta.
- Mit mondott? És milyen nyelven?- nézett furán Liam.
- Olaszul, és azt, hogy igen, elvisz oda, ahova kell mennünk. Nem teljesen ezt, de neked ez is megteszi.
     Nem ellenkezett senki. Elindultuk a nagy melák után. Mikor kiértünk a repülőtérről, 3 autónál álltunk meg. Az elsőbe beszállt ő, a másodikba Louis Aeron és én, a harmadikba, a többiek.
      Majdnem 7 óra utazás után, megérkeztünk egy Isten hátam mögötti vidékre. Sok, és nagy telkek voltak, amikhez villa dukált. Egyszer csak behajtottunk egy betonos útra, s megálltunk egy hatalmas kapu előtt.

- Sono appena tornato. Magia protegge ció che si puó rompere. Buona fortuna! Ci vediamo!
- És most?
- Ó, Liam, nem vagyok szótár... Azt hogy eddig jöhetett, mert ezt varázslat védi, de én tuti meg tudom törni. Sok szerencsét kívánt, és elköszönt. Grazie, ciao! - köszöntem meg, és intettem búcsút. Az autók elhajtottak, velük együtt,, Rox is.
     Úgy, ahogy mindig, koncentráltam. A kapu kinyillott. Pillanatok alatt odaértünk az épülethez. Egy villa volt. Kék tetővel, és fehér falakkal, ezek előtt ám egy nagy medencével.
      Az ösztöneimre bíztam magamat.
- Fiúk. Menyetek a bokrok mögé, és onnan őrködjetek. Rendben?
- Mi? Te teljesen megőrültél?
- Nem, Aeron, nem. Te is tudod, hogy én vagyok köztetek a legerősebb. Sőt a világon. Én vagyok a főnök, és ha valami belűről azt súgja, hogy ezt kell tennünk, hallgatok rá, oké?- suttogtam mérgesen.
- Az lehet, de tapasztalatlan vagy! És ezzel te is tisztában vagy!
- Aeron, azt mondtam, hogy ott lesztek, és onnan fogtok figyelni! Nem vitatkozok feleslegesen. Ha mégis ez egy csapda lenne, nem akarnám, hogy te meghalj, azért mert a hülye húgod belerángatott valami szarba! Nem bírnám már az is elviselni, érted?- bújtam hozzá. Ő szorosan átkarolt, majd elengedett.
- Menny!- mondta.
     Mentem két lépést, majd hátra fordultam.
- Fiúk, ez rátok is vonatkozott!- mosolyogtam.
- Tudjuk!- mondták kórusban.
     Simán bementem a főbejáraton, és ez volt a rettentő gyanús. Aztán az, hogy nem ez volt az a hely, ahol Harry el volt zárva, de itt mégis éreztem őt. A belső hang, megint előjött. Elindultam jobbra.
     Nem egész 3 perce bolyongtam, mikor találtam egy lefelé vezető lépcsősort, eldugva egy helyiségben. A csigalépcsőn haladtam lefelé, mikor egy torokból jövő ordítást hallottam. Mivel felismertem a hangot, tudtam, hogy jó helyen járok, így még jobban siettem lefelé.
     Egy vas ajtó választott el Harrytől. Mély levegőt vettem, és benyitottam. Meglepetésemre, nem csak az a személy fogadott, akire számítottam.