ll. Chapler 6 - You find me, like you always did!

     Harry, ugyan úgy volt, ahogy a látomásban. Láncokra verve, piszkosan, és kiéheztetve. Ám mellette két ismerős személy állt.
- Ho-hogy?- gyökerezett földbe a lábam.
- Mi hogy?- kérdezte, szokásos semmilyen hangján, amilyet mindig is produkált.
- Ryan, te... Hogy kerülsz ide?
- Mi van, engem, és a pasid.. mármint, a volt pasijaidat észre sem veszed?- húzogatta fel szemöldökeit Alex.
- Engedjétek el őt! - mutattam Harryre.
- Hmm.. tetszik ez a stílus váltás! És azok a szemek... Hmm..- Mondta Ryan.
- Tudod, mi a fura? Az, hogy most 3 olyan pasival vagy, aki a fiúd volt. Ryan te tartottál a legtovább, ugye?
- Alex, mi soha nem jártunk!- morogtam.
     Persze, hogy oda akartam menni Harryhez, de a két fiú előtte állt, és nem kissé voltam berezelve. No meg az, hogy a volt fiúm is ott volt....
- Magyarázzátok el, mi folyik itt.- kiáltottam Alexra.
- Na! Ne beszélj így a bátyámmal!- mondta Ryan.
- Bá.. Bátyáddal?- rikkantottam.
- Majd a Dylan elmagyarázza.
- Na nem!- lelkiekben felkészültem arra, hogy elsöpröm őket.
- A-a!- mutatta az ujjával Ryan.
- Idebent nincs varázslatod! Itt csak egy gyenge, kiszolgáltatott, de meglehetősen csinos lány vagy.-sétafikált körülöttem, majd az arcomhoz nyúlt- Hmm.. sajnálnálak, ha nem kívántalak volna meg ennyire.- mikor magához húzta a csípőmet, miközben én hánykódtam karjaiban, Harry megrázta a láncait. Ami azt illeti, ép, hogy csak megmozdult, de az már csörömpölésnek számított ezen a csendes helyen. Eközben, Ryan is rátette tenyerét bátyja vállára.
- Hát, jó! Kettesben hagylak vele! Dylan örülni fog.- elindultak kifelé, ám visszafordult- Ó, és Harry. Légy jó, ő már nem a tied!- nevetett fel, s vele együtt Ryan is. Kimentek.
- Te jó ég, Harry!- szaladtam rögtön od.
- Ne érj... hozzá.- későn hallottam meg recés, halk hangját, ami figyelmeztetett, hogy ne érjek a nagy fogas bilincshez, mert be volt kenve valamilyen anyaggal, amitől úgy éreztem megfagyott a kezem, és éppen tördelik az ujjaimat.
     Felkiáltottam, ám folytattam, s leszedtem mindkét lábáról, undorral a véres bilincset. 3-4 centis cápa fog alakú szögek voltak benne, amik Harry húsába martak. Émelyegni kezdtem, ám tudtam, ha feladom, nem lesz jó vége.
     Bal kezét is kiszabadítottam. Mivel nem bírta magát tartani, az rám hullott. Azt a jobbat is kiszedtem börtönéből, ám ekkor Harry egész testével támaszkodott nekem. Hátrálni kezdtem, egészen az ajtóig, Harryvel a kezemben, aki konkrétan, olyan volt, mint egy rongybaba. Óvatosan leültettem az ajtótól 2-3 méterre, és én mellé telepedtem.
      Pár percig gondolkodtam, majd eszembe jutott, mit kell tennem. Mivel semmivel nem szolgálhattam, csak a véremmel, ezért a hajamat felkötöttem egy kontyba, majd közelebb húzódtam Harryhez.
- Harry..- szóltam. Kissé, amennyire tudta, felém forgatta a fejét. Megpusziltam a homlokát, aztán a szájához nyomtam a nyakamat.
- Nem...- mondta. Nem akartam tovább szenvedni látni, ezért mivel nagy körmeim voltak, erősen belecsíptem a nyakamba, s úgy nyomtam ajkaihoz. Aztán, már csak azt hallottam, ahogy nagy kortyokban nyeli le az életmentő vérem. Az egész fél percig tartott, de akkor már én nem bírtam megállni. Harry erősen szorított magához, majd amikor feltűnt neki, hogy szerepcsere törtnét, elhúzódott, s az ölébe húzott.
- Rám találtál, ahogy mindig! Szeretlek!- Csókolt meg finoman. Mikor a szemeibe néztem, megint azt a csillogást találtam bennük. Szorosan átöletem(már amennyire erőm engedte), majd mindketten kósza könnyeket kezdtünk hullajtani.
- Én is!
     Több mint egy óráig ebben a helyzetben maradtunk, ám egy árva szót sem szóltunk. Én konkrétan elbóbiskoltam, védelmező karjában.
- Úgy hiányoztál!- suttogta a fülembe, s cirógatta a nyakamat. Nem mondtam semmit, csak rá néztem, és mosolyogtam.- Most azt kellett volna mondanod, hogy te is. Vagy én nem hiányoztam, Hawaii-n?
- De, nagyon is, csak... Várj honnan tudtad, hol vagyok? Voltam.
- A nyaklánc. Nem véletlenül mondtam, hogy hagyd magadon! Valóban anyától kaptam, aki miután tudta, hol dolgozik, beszerzett egy ilyent. Nekem adta így, mindig tudta hol vagyok, és mit csinálok. Amkor odaadod ezt valakinek, akkor fogod "látni" őt.
- Mit csináltak veled?- kérdeztem nyuszin, az 1 milliárd fontos kérdést.
- Amit láttál. Meg még néhány dolgot. Haragszol még rám?-kérdezte.
- Csak egy kicsit. Egy nagyon kicsit.- mutattam.
- Tudod mi adott erőt? Amikor... hallottam a gondolataidat, és...
- Hallottad? Hogyan?- szakítottam félbe.
- Hát, a nyaklánc. Szóval, ugye hallottam őket, és a történéseket körülötted. Mintha a bőrödbe bújtam volna. Ehez hasonló helyeken szállásoltak el, de még itt is felkuncogtam néha. Az őrök, azt hitték agyamra ment a vérhiány.
- Vérhiány?
- Naponta 5 mili litert kaptam. Csak. Ne haragudj, ha túl sok vért szívtam ki belőled, de, iszonyat szomjas voltam, és tudod, milyen hatással van rám a véred.- csókolta meg a nyakam.
     A csók át ment "étkezésbe", de nem úgy, ahogy az előbb, hanem úgy, amikor még minden rendben volt. Úgy csinálta, hogy én is élvezzem. Hét kis korty után, a számra tért át. Téptük egymás ajkát, mintha most találkoznának először. A szívverésem az egekbe szökött, persze ez ösztönözte Harryt.
     Hamar lekerült rólam a pulcsi, majd a póló, úgy mint Harryről. Ám észbe kaptam.
- Harry!- toltam el magamtól.
- Hmm?- nézett vissza rám, vérben fürdő szemekkel, ám én ettől nem ijedtem meg.
- Nem fogom elveszteni a szüzességem egy mocskos pincében.
- Az első alkalom soha nem olyan amilyennek elképzelik a lányok!- mondta könnyedén, s húzott vissza magához, ám én ellenkeztem.
- Igen, de a rémálmaimban sem itt képzelném el!, Tudod...
- Sshh!- tette ujját a számra, s fülelni kezdett- Öltözz gyorsan!- vett ki öléből, s húzta fel pólóját. Hasonló módon cselekedtem.
- Bakker!- kérdően nézett rám- Nem egyedül jöttem!
- Új pasi?
- Idióta! A haverjaid, meg a bátyám.
- Parker?
- Nem ő a gyerekével és a menyasszonyával menekül. Ja, meg a csordájával.
- Falka...- javított ki ő is.
- Ugyan az!- nyújtottam ki a nyelvem, majd miután felöltöztünk, egymáshoz bújtunk- Amúgy, mi van?
- Dylan. Megjött, és biztos, hogy megakar téged ismerni....- csókolta meg a homlokom.
- Félek...- valltam be az igazat.
- Tudod... én is.- sóhajtotta.
- Szeretlek!- mondtuk egyszerre. Egymásra néztünk, s ő megcsókolt.
     Léptek csapták meg a füleinket. Harry védelmezőn, maga mögé tessékelt, én a csípőjén átöleltem, s reszketni kezdtem. Az ajtó ki nyílott.
- Helló megint! Óh, Harry miért nem lógsz?- kérdezte, kissé meglepődve Ryan.
- Tudod, Bella, én nem vagyok ám olyan rossz, mint az öcsém!- mondta Alex.
- Most már tényleg elmondhatnátok mindent!- léptem ki védelmezőm mögül, ám ő rögtön vissza tolt.
- Hát, mi testvérek vagyunk. Nagyjából ennyi. Olyan nehéz felfogni?- nézett bután Ryan.
- És te komolyan jártál vele?- fordult hátra Haz.
- Ja, sőt, majdnem elvesztettem a szüzességemet vele. Kétszer...- néztem félre.
- Rohadtul, de ne zavarjon, hogy mi is itt vagyunk!- szólt közbe Alex.- Szóval. A mi szüleink elhagytak, mert nem akartak gyereket. Nem is elhagytak, inkább átadtak. Méghozzá, ide Dylan anyjához, Miához. Mia, mivel úgy gondolta, hogy nem bírna két farkas gyerekkel, meg hát, ugye ebben a családban, nem is lehetne, varázslón és boszorkányon kívül bármilyen lény, lepasszolt, egy itt élő szolgáló lánynak. Harry barátunk rád talált, és hát ott helyezték el Ryant.- megvetően nézett öccsére, majd Harryre. Undorkodva hallgattam amit mondott, pláne akkor, amikor azt mondta, hogy Dylan anyjának neve Mia. Mia volt az a nő, akinek köszönhetem, hogy hatalmas boszorkány-hibrid vagyok. Ez által, az 5. nevem is....
- Amikor vidékre utaztam, a húgommal, aki amúgy nem volt a húgom, sőt azt sem tudta, mi vagyok, mindig ide jöttünk. Illetve, ők elmentek a nagymamájukhoz, és én kiszöktem onnan. Jó kis idők voltak. Pláne, amikor az ágyban rajtad feküdtem. Hmm.. szép reggelek!
- Hogy tudtalak megcsókolni?- tettem fel, a költői kérdést halkan.
- Hát, úgy hogy szerettél. De még hogy! Én voltam az első, és az igazi szerelmed!- mosolyogta alaktomosan.
- Egyéb kérdés?- tárta szét a karjait Alex.
- Nincs? Rendben, búj elő Harry mögül, és gyertek. - fordultak sarkon, s indultak fel. Összeszorítottam a szemem, majd megfogtam Harry kezét. Pislogtam egyet, s indultunk fel, utánuk.



     Sziasztok, Manók. Nézzétek be a szereplőkhez - - - > Itt. 
     Puxx:Flói.